A betépés stációi

A cannabisszármazékok (marihuána- és hasisfajták) anyanövénye a cannabis sativa, azaz a hasznos kender. Az a növény, amelyikből kötelet, vízvezeték-tömítést, papírt és vásznat készítenek – az első Levi’s Strauss-nadrágok is ebből az anyagból készültek. Az egyéb kenderfajták (cannabis indica, cannabis africana) valószínűleg több pszichoaktív anyagot tartalmaznak, de egyes szakértők szerint ezek is csupán a cannabis sativa változatai. A növény vadon is terem, Magyarországon a Dunakanyarban és az Alföld egyes részein nagyobb mennyiségben is, ezeknek a növényeknek azonban a legtöbbször olyan alacsony a hatóanyag-tartalmuk, hogy elszívásuk legfeljebb fejfájást okoz. A cannabis fő pszichoaktív hatóanyaga a THC (tetrahidrokannabinol). Magyarországon a magas THC-tartalmú cannabist elsősorban melegházakban nevelik – törvénytelenül. Többféle (olykor babonás) hagyomány kötődik a termesztéséhez, így például az, hogy a nőivarú növényeket el kell különíteni a hímivarúaktól a beporzás előtt, valamint az, hogy teliholdkor kell lecsippenteni a növény csúcsait, mert ilyenkor ott koncentrálódik a hatóanyag.
A kendernövény gyakran szerepel régi füvészkönyvekben, a belőle készült kivonatot idegnyugtatóként a harmincas évek végéig forgalmazták legálisan Amerikában. Egyes orvosok szerint jól használható étvágygerjesztőként, illetve szembetegségek gyógyítására, de alkalmazása körül máig heves viták zajlanak. Kultúrtörténeti példákat idézni talán azért terméketlen, mert ennyi erővel az ópium forgalmazásáért is lehetne kardoskodni – egyrészt, mert a régi gyógynövénykönyvek a száraz mákhéj főzetét ajánlják a sokat síró csecsemőknek, másrészt pedig jelenleg számos hasznos ópiáttartalmú gyógyszer van forgalomban.
Amerikában és Nyugat-Európában a hatvanas–hetvenes években a beat-, majd a hippimozgalom tette kedveltté a cannabist az ifjúság körében. Magyarországon a nyolcvanas évek második felétől vált jellemzővé a fiatal, elsősorban fővárosi értelmiségiek körében a marihuána (száraz kenderlevél), illetve a kendernövényből készült gyanta, a hasis szívása. Az anyag fű, dzsoint, zöld, dzsodzsó, spangli, illetve haska, barna, haskó, hess néven vált népszerűvé.
Amíg a hatóságok észbe nem kaptak, a magyar drogfogyasztók az ipari célú kendertáblákra is rájártak. A nyolcvanas–kilencvenes évek fordulóján a pesti undergroundban fogalomnak számított a debreceni kender, egy viszonylag kis hatóanyag-tartalmú, de nagy mennyiségben beszerezhető drog, amely az említett „ültetvényekről” származott.
A rendszerváltozás utáni szabadságlázban még inkább „felpörögtek” az alternatív, underground szórakozóhelyek, ám lassan az egyetemisták, értelmiségiek kábítószeréből – ahogy a világ nyugati felén is – diszkódroggá lett a fű. Mára némiképp megváltozott a szerepe is, a fogyasztás motivációja is: míg a hőskorban a szellemi útkeresés és a lázadás szimbóluma volt a marihuána, az utóbbi években alig több, mint divat, a könnyed szórakozás kelléke, amihez már csak ritkán kapcsolódik a spirituális élményszerzés igénye.
A fűszívás fizikai hatásai közé tartozik, hogy a szívverés felgyorsul, a szem bevörösödik, a száj kiszárad, gyakoribb lesz a vizelési inger. Kísérőjelenségként szinte mindig fellép a fokozott étvágy.Túlszívás esetén előfordulhat ájulás, hányás, hasmenés.
A hosszú távú fogyasztás légúti, emésztőrendszeri és pszichikai károsodásokhoz vezethet. A kender füstje egyébként háromszor annyi kátrányt, egyes rákkeltő anyagokból csaknem ötven százalékkal többet tartalmaz, mint a dohányfüst.
A szer fogyasztásakor bekövetkező állapotot a drogosok betépésnek, beállásnak nevezik. A THC egy speciális központot ingerel az agyban, de pontos biológiai hatásmechanizmusát máig nem ismerjük. A füstöt mélyen a tüdőbe szívják, egy darabig benn tartják, majd lassan engedik ki. A hatás körülbelül harminc másodperc múlva jelentkezik, két-három órán keresztül tart, de az enyhe befolyásoltság napokig fennállhat. A betépés első szakasza vidám felpörgés, utána hosszabb szemlélődő állapot következik, amikor a drogfogyasztó sok mindent komikusnak lát, miközben az a képzete alakul ki, hogy szédítő asszociációkra képes, megnövekszik a kreativitása, „jobban veszi a lapot”. A külső szemlélő számára azonban a „füves poénok” és megállapítások általában laposak és értelmetlenek.
A fű egyeseknél gátlásoldó hatású, másoknál éppen elmélyíti a gátlásokat. Megváltozik a fogyasztó idő- és térérzékelése, a pillanatok óráig tarthatnak. Betépett állapotban megszokott környezetében is eltévedhet az ember – ilyenkor autót vezetni, közlekedni életveszélyes!
A fűszívás lélektani hatásai között gyakran lép fel a „sötét oldal” érzékelése, a „para”: ez félelemrohamokat, ingerültséget, dühöt, hirtelen és mély depressziót jelenthet.