Ajtó, ablak

Tatabánya szocialista alpolgármestere több mint huszonkétmillió forintot költött volna – közpénzből – a kultúrház ajtajának lecserélésére. Lévai Ferenc városvezér-helyettes a beruházás költségeinek harminc százalékát a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium Nemzeti energiatakarékossági programjának pályázatán kívánta volna megszerezni, míg a fennmaradó hetven százalékról úgy okoskodott, hogy azt majd fizeti a helyi önkormányzat.
Nem vagyok ajtócserélő szakember, de úgy érzem, Lévai Ferenc kissé elvetette a sulykot ezzel a huszonkét és fél millióval. Azt még nem is mondtam, hogy emellett további huszonhárommilliót is kért az alvárosvezető az intézmény acélváz szerkezetű, fix üvegfalainak és alumínium nyílászáróinak a cseréjére.
Egy olyan városban, mint Tatabánya, ahol a templom egere Rockefellernek számít az átlaglakoshoz képest, az alpolgármester huszonkét és fél milliós ajtócserékben gondolkodik, a nyílászárókat meg huszonhárommillióban számolja… Valaki itt nem normális.
Tudósítónk megkérdezett egy ajtócserélő szakembert, aki elmondta, ilyen árakról csak idült elmezavar kapcsán lehet szó, esetleg akkor, ha fizető felet előzőleg megcsípte a hülyebogár. Még golyóálló üveg esetén is csak a fenti összeg tört részét szokták emlegetni.
Személyesen egyébként nem ismerem Lévai alpolgármestert, de nem lennék meglepve, ha szabad idejében a cigányzenekar nagybőgőjébe ugrálna bele, közpénzen persze, esetleg aranygaluskával etetné a tatabányai verebeket.
De az is lehet, hogy egyszerűen huzatot kapott.