Az állam szavahihetősége a tét

Ötvenezer határon túli magyar igénylő várja hiába a 2002-re, a státustörvény által biztosított oktatási-nevelési támogatást, miközben az idei pályázatot – valószínűleg forráshiány miatt – még ki sem írták. Veress László, az Illyés Közalapítvány (IKA) volt igazgatója nagy vihar kavart januári lépésével, amikor a szlovákiai magyar pályázók részére is folyósította a megítélt támogatásokat. Az ügyben a kormányzat vizsgálatot indított, felvetve az időközben leváltott igazgató személyes felelősségét.

– Mi lett a vizsgálat eredménye?

– Tulajdonképpen semmi. Az ügyben senki nem követett el semmiféle törvénybe ütközőt, így hát senkit nem érhetett elmarasztalás. A nagy sajtónyilvánosság talán alkalmas volt arra, hogy a politikusok elgondolkodjanak azon, méltányos dolog-e a felvidéki magyarokat kétszeresen hátrányosan megkülönböztetni, ugyanis jelenleg ez történik. A szlovák kormány egyfelől hátrányosan megkülönbözteti őket az egyéb szlovák állampolgárokkal szemben, hiszen a felvidéki magyaroktól olyan támogatási lehetőséget tagad meg, amelyet például a szlovákiai romáknak brüsszeli alapítványok által nyújtott egyéni és közösségi támogatások esetében nem vitat. Másfelől a magyar kormány, engedve a szlovák tiltakozásnak, akarva-akaratlanul szintén hátrányosan megkülönbözteti a felvidéki magyarokat azáltal, hogy részükre nem folyósítja azt a támogatást, amelyet az erdélyieknek, kárpátaljaiaknak, délvidékieknek elvileg biztosít.

– Jelenleg az oktatási-nevelési támogatások befagytak, több tízezer pályázat vár kifizetésre, és a 2003. évre vonatkozó pályázatokat az Illyés Közalapítvány még meg sem hirdette. Mi az oka ennek a helyzetnek?

– Tavaly közel ötvenezer oktatási-nevelési támogatás iránti pályázat érkezett a Kárpát-medencéből az IKA-hoz. A támogatás megítélésének és kifizetésének egyik alapfeltétele, hogy a pályázó szülő rendelkezzen magyarigazolványnyal, tehát ezek kibocsátásának üteme határozza meg az oktatási támogatások kifizethetőségét. Tavaly csak minden hetedik pályázó rendelkezett magyarigazolvánnyal a pályázat benyújtásának időpontjában, az októberben leköszönő kuratórium nekik megítélte és kifizette a támogatásokat. Akik utóbb megszerezték a magyarigazolványukat és megfelelnek az egyéb pályázati feltételeknek, azok is joggal várják a jussukat. Az IKA csak akkor léphet tovább ebben az ügyben, ha megállapodást köt az oktatási-nevelési támogatások költségvetési fedezetével rendelkező Miniszterelnöki Hivatallal. Egyébként a kedvezménytörvénynek még vannak olyan támogatási előirányzatai, mint például a szülőföldjükön tanuló magyar egyetemisták ösztöndíjazása, amelyek ügyében a kormányváltás óta semmi nem történt. A kedvezménytörvény módosítása kapcsán fenntartott bizonytalanság és késlekedés mindenre rányomja a bélyegét, pedig végső soron a magyar állam szavahihetősége a tét.

– A törvény módosítása kapcsán az európai elvárásokkal indokolják a kedvezmények szűkítését.

– Jelenleg Ukrajna kivételével valamennyi szomszédos ország lényegében több kedvezményt nyújt különböző jogcímeken a határon túl élő nemzettársainak, mint amennyit Magyarország kínál a státustörvénnyel. Románia és Horvátország kettős állampolgárságot, Szerbia pedig az állampolgársággal tartalmilag azonos jogokat biztosít a határon túl élő honfitársainak, míg Szlovákia a határon túli szlovákokat érintő kedvezménytörvényével vérségi alapon biztosít gazdasági, szociális és kulturális jogokat. Ami az európai támogatási gyakorlatot illeti, Németország például a szövetségi költségvetéséből hatósági úton ad egyéni és közösségi támogatásokat a Kelet-Európában élő németeknek, míg az Európai Unió különböző programjai alapítványi úton nyújtanak szintén egyéni és közösségi támogatásokat a térségünkben élő romáknak. A magyar támogatáspolitika tehát európai gyakorlatot követ. Az elmúlt évtizedben két markáns kisebbségi érdekérvényesítő modell alakult ki: a többségi hatalommal párbeszédet és politikai együttműködést kereső magyar út, illetve az erőszakon alapuló délszláv út. Európát meg kellene kérdezni, hogy melyik úton érdemes továbbmenni. Erkölcsileg és politikailag egyaránt baljós üzenete van annak, hogy míg Európa elfogadta és befogadta a kollektív bűnösség hatályát mai napig fenntartó benesi dekrétumokat, a határon túli magyarok hátrányos helyzetét enyhíteni hivatott kedvezménytörvény brüsszeli funkcionáriusok értetlenségébe ütközik.

– Mi változhat a támogatáspolitikában a csatlakozást követően?

– Az változhat, amit megváltoztatunk. Az európai csatlakozás küszöbén a határon túli magyar támogatáspolitikát illetően szemléletváltásra, a támogatási intézményrendszer szempontjából pedig szerkezetváltásra van szükség, miközben nagyságrendekkel nőnek a költségvetési támogatási összegek. A határon túli magyarság önhibáján kívül nem képes maradéktalanul kialakítani és fenntartani a jövője zálogát képező intézményrendszerét, így az anyaországi támogatás létfontosságú. Fenti változások hiányában azonban a magyarországi támogatáspolitika csak tisztes felcsermunkára szorítkozhat, különös tekintettel arra, hogy a határon túli magyarság helyzetét az elmúlt évtizedben kedvezőtlenül befolyásoló tényezők hatása a közeljövőben erősödni fog. Jelenleg a kedvezménytörvény sorsa tulajdonképpen a magyar állam nemzeti érdekérvényesítő készségének és képességének a próbájaként is felfogható. A siralmas eredmény intő jel kell hogy legyen a magyarországi társadalomnak is, hiszen a borsodi földművelő és a székelyföldi pedagógus érdekeit ugyanolyan nemzeti érdekérvényesítő politikának kellene különböző eszközökkel szolgálnia. Az egységesülő Európában számos hasonló próba áll Magyarország előtt.