Disputa az új jobboldalért

Második alkalommal jön össze a Jobboldali Demokraták Társasága, csaknem 400 neves jobboldali közéleti személyiség részvételével ezen a héten szombaton délelőtt 10 órakor Visegrádon, a Városi Sportcsarnokban. A nyilvánosságtól, a tömegkommunikációtól egyre inkább elzárt konzervatív oldalnak szüksége van nézeteinek tisztázására, az összefogásra, az erőgyűjtésre. A világ országainak sajtóhelyzetét vizsgáló Freedom House független szervezet legutóbbi jelentése is figyelmeztet, miszerint bár Magyarországon szabad a sajtó, de bizonyos politikai beavatkozás továbbra is zavarólag hat a médiára. S ez visszahat, ez akadályozza a nem baloldali, a nem liberális vélemények szabad áramlását. Természetesen ezen a tanácskozáson nem a médiáról lesz szó, hanem a jobboldali gondolkodásról, a jobboldal karakteres magatartásáról, a kiútkeresésről.
Az Inconnu csoport tagja, Molnár Tamás, a rendezvény egyik előadója, szervezője szerint a visegrádi találkozó elsőrendű szándéka, hogy Monor, Balatonszárszó, Lakitelek szellemét, hagyományait továbbvigyék, és hogy a magyar értelmiség ismét szóljon hozzá a politikai, közéleti folyamatokhoz. Az elmúlt tizenhárom év sajnos azt bizonyította, hogy igazából a politikának nincs szüksége az értelmiségi háttérre, de mégis meg kellene szólítani olyan markáns közéleti embereket – hangsúlyozta Molnár Tamás –, mint Usztics Mátyás, Döbrentei Kornél, Wittner Mária, Rácz Sándor, akik egy olyan hidat képviselnek a magyar történelemben, amely vállalható, s nem kötődnek pártpolitikához. Ez a tanácskozás olyan szellemiséget próbál megteremteni, ahol nem ereszkedik le az „agylebenyekre” a párttagkönyv, hanem valamiféle tisztánlátással, felülemelkedett módon próbálják a résztvevők szemlélni a magyar politikai eseményeket, és egyfajta tanácsot, mankót adva a politikának segítenék az egészséges társadalmi átalakulást, segítenék az esélyegyenlőség megvalósulását. A szervezők célja tehát a kontaktusteremtés a civil társadalom jobbik része és a politika jobbik része között.
Molnár Tamás közíró úgy látja, hogy hosszú távú folyamatról van szó, a párbeszéd megteremtéséről, amely ma nem létezik. A Jobboldali Demokraták Társasága félévente szeretné megbeszélésre összehívni tagjait, ahol helyzetelemzést, társadalomkritikát és pártpolitikai kritikát fogalmaznának meg. A szervezők az egész napos disputát nem véletlenül rendezik május 10-én egy héttel a Fidesz-kongresszus előtt, hiszen szeretnének sok magas labdát feladni a pártpolitikusoknak, hiszen rengeteg kérdés van, amire nem kapott választ a jobboldal társadalmi bázisa, a magyar értelmiség, a gondolkodók. Azt lehet érzékelni, hogy egyre több civil szervezet jelenik meg, helyet követelnek maguknak, kérdés, hogy ezeket be lehet-e építeni a hivatalos pártpolitizálásba? Kérdés, hogyan lehet asszimilálni vagy integrálni az erősen jobbra álló, radikális polgári köröket? Kérdés az is – fejtette ki Molnár Tamás –, hogy Orbán Viktor személye, amely köré felépült egy burok, s ezen már hosszú ideje csámcsog a baloldal, mennyire sebezhető? Mennyire kell a vezéralakmítosz, és ez mennyire ártalmas vagy hasznos mindannyiunk számára? És sok kérdés megválaszolatlan még ma, mint például az is, hogy miért van ez a rotáció a magyar társadalomban, minekutána a választók nem választanak, hanem büntetnek négyévenként. Megoldandó kérdés az is, hogy miként lehetne a pénzéhes gazdasági elitet elrémiszteni a politika hátsó udvarából, amely végül is korrumpálja ezt az egész magyar közgondolkodást, közbeszédet és közgyakorlatot.
Arra a kérdésre, hogy miért értik félre sokszor egyes jobboldali, konzervatív politikusok a jobboldali gondolkodók, újságírók félreérthetetlen üzeneteit, szándékait, a jobboldal egyes politikusai miért várják a gondok megoldását a baloldaltól, a következő választ adta Molnár Tamás: egyfajta identitászavar van a jobboldalon, nem beszéltük át egyrészt az elmaradt rendszerváltozást, nem beszéltük át a média helyzetének fontosságát, amely önálló hatalmi ágnak kezelhető, és a magyar jobboldalon nincs erre fogadókészség. Mint ahogy a kultúra is egy olyan pont, amivel nem tudtunk igazából mit kezdeni, sajnos nem tudtuk integrálni a magyar művészek jelentős részét sem. Ezek azok a társadalompolitikai kérdések, amikről beszélnünk kell az értékek mentén, és erre lesz jó alkalom ez a szombati visegrádi találkozás. De fontosnak tartjuk – fejezte be érvelését a művész –, hogy megszólítsuk a rendszerváltás veszteseit is, hiszen itt él közöttünk Kádár népe. Legalább hárommillió ember vesztese volt ennek az elitváltásnak, és úgy néz ki, hogy legalább kétmillióan vesztesei lesznek az európai uniós csatlakozásunknak is. Ezekre a fontos kérdésekre szeretnénk választ kapni, választ adni.