Elment-e a hajósi hajó?

Több mint negyven éve népművelő Alföldi Albert. A gazdatiszt édesapa, a cseléd édesanya tisztessége kíséri munkáját. Falusiak között él, soha nem szakadt el gyökereitől. Évtizedek óta vezeti a hajósi művelődési házat, és amikor 1994-ben az MSZP színeiben országgyűlési képviselő lett, a Bokros-csomag után úgy érezte, lépnie kell. Hajóson összehívta a népi szocialistákat, akik másként képzelték el a politizálást. Alföldi Alberttel, a kiváló népművelővel, a Bessenyei György-emlékérem tulajdonosával, négy gyermek édesapjával, akinek négy unokája is van, a hovatartozásról beszélgettünk.

Úgy tartják, hogy az MSZP népi szárnyához tartozik. 1998-ban a szocialisták választási veresége után azonban eltűnt a politika színteréről. 2002-ben sokan keresték a baloldal parlamenti padsoraiban. Mi történt önnel?
– 1994 és 1998 között mint képviselő nem is voltam tagja a pártnak. 1998-ban, a választási vereség után azonban beléptem az MSZP-be, mert egy pártba mindig akkor kell belépni, amikor veszít, és nem akkor, amikor nyer. Aztán amíg ellenzékben voltunk, tagja lettem a Bács-Kiskun Megyei Önkormányzatnak, és éltem az előző életemet, vezettem a hajósi művelődési házat, 1993-tól már mint vállalkozó. 2002-ben ismét jelöltek szocialista képviselőnek, az első fordulóban közel harmincnyolc százalékos eredményt értem el, de a két mostani koalíciós párt, az MSZP és az SZDSZ egyezsége alapján visszaléptem a szabad demokrata jelölt javára.
– Az illető tizennyolc százalékot ért el.
– Így igaz, sajnos nem úgy alakult a dolog, ahogyan szerettem volna, mert a körzet végül fideszes képviselőt választott.
– Pedig ha valaki harmincnyolc százalékos eredményt ér el Bács-Kiskun megyében, az biztos befutó lehet…
– A nagypolitika logikája az volt, hogy a kalocsai polgármester a hatodik legjobb eredményt érte el a szabad demokraták között, ezért támogatták, és az egyezség értelmében az MSZP-nek hét helyen kellett visszalépnie az SZDSZ javára.
– Azért furcsa mindez, mert ön meghatározó személyisége volt a szocialista frakciónak, egyértelműen a népi szárnyhoz tartozott. Ön szervezte a híres platformos találkozókat Hajóson, ahová vezető szocialista képviselők mentek el.
– Nem hiszem, hogy ilyen olvasata van a dolognak, azt nézték, kik azok a szabad demokrata képviselők, akiknek esetleg esélyük van a nyerésre. Egyébként az úgynevezett népiekből jött létre a szocialista platform. A Bokros-csomag után úgy láttuk, hogy a nadrágszíj tovább nem húzható. Ez egyfajta tiltakozás, elégedetlenség is volt.
– Nem gondolja, hogy az önnel kapcsolatos döntéssel a népi oldalt akarták végérvényesen a pártból kiszorítani? Hiszen Szűrös Mátyást is lehetetlenné tették, majd kizárták az MSZP-ből.
– Nem gondolom, mert akkor teljesen a perifériára szorítottak volna. Nem beszélve arról, hogy azt a vonalat, amit én képviselek, sohasem fogják tudni kiszorítani. Teljesen mindegy, hogy ki melyik párthoz tartozik, ha magyar emberek vagyunk, nemzeti elkötelezettségünket nem szabadna feladni.
– Azért az egyértelmű, hogy az MSZP-ben perifériára szorították az úgynevezett népi szárnyhoz tartozó politikusokat. Új oligarchia erősödött meg a pártban, a bankvezérek, a milliárdosok, a volt KISZ-Demisz vezérek pártja lett: Medgyessy Pétertől Gyurcsány Ferencen át egészen Kiss Péterig.
– Félek, hogy ez nem magyar specialitás. A világ arra halad, hogy mindenhol a racionálisan gondolkodó emberek kezébe kerül a hatalom.
– Vagyis a gazdag emberek kezébe kell kerülnie az irányításnak?
– A racionalitás valahol mindig gazdagságot is eredményez.
– Akkor azoknak, akik ismerik a magyar falut, akik tudják azt, hogy mit jelent gazdálkodónak, kétkezi munkásnak lenni, el kell tűnniük? Ön Hajóson él, a parasztok, a gazdálkodók között.
– Tisztességükre legyen mondva, azért kineveztek kormány-főtanácsadónak, méghozzá nagyon fontos munkát kaptam, a határon túli magyarság ügyét, tehát nem kerültem a háttérbe.
– Ez fontos terület, de a hatalmi politikában mégiscsak a periféria. Megjegyzem, hogy a határon túli magyar vezetők egy része, Duray Miklós, Tőkés László például úgy látják: a státustörvény kiüresítése folyik.
– Nehéz tőlem elvárni, hogy lelkesedjek bármiféle kiüresítésért.
– Arra számított, hogy áldozatul esik két párt alkujának, és meg kell elégednie egy kormány-főtanácsadói szereppel?
– A pártban azt szerettem volna folytatni, amit elkezdtem 1994 és 1998 között. Nemzeti kiegyezés nélkül nem fogunk egyről a kettőre jutni. Az előzőleg hatalmon lévő politikai erőről, nevezetesen a Fideszről, az a véleményem, hogy mindenkinek kapnia kell az életben egy pofont ahhoz, hogy tudja, az fáj, ha kezet nyújtanak, az meg jó. S ezt az álláspontomat az ország legnagyobb megyéjében, Bács-Kiskunban mint megyei önkormányzati alelnök képviselem. Ami az országos politikát illeti, ha én úgy látom, hogy a nemzeti vonal kiszorul, akkor azok az emberek eljönnek Hajósra, és hallatni fogjuk a szavunkat.
– Ezt ismerjük, négy-öt magyar összehajol…
– Higgye el, ebben a pártban nemcsak négy-öt magyar hajolna össze, ha úgy látná, hogy valóban veszélyben van a nemzeti politizálás. Azt hozzáteszem, Medgyessy Péter miniszterelnök úrnak is mondtam, hogy a magyar kultúra mint a magyar nemzeti identitás hordozója sokkal nagyobb figyelmet érdemel, és többet kell kapnia a következendő években, évtizedekben, mint amennyit eddig kapott.
– Arról mi a véleménye, hogy olyan politikust is a pálya szélére szorítottak, mint Jánosi György, akit nemigen lehet liberálisnak nevezni? De a népi-nemzeti gondolkodás képviselője, a Csongrád megyei Géczy József sincs a helyén, legalábbis nem az irányító hatalomban.
– Hatvan-egynéhány évesen én nem nagyon tülekedem a hatalomért. Mert ha csak kicsit is fel kellene adnom abból a gondolkodásból, amit képviselek, nem kellene a hatalom. Nem hiszem, hogy Jánosi György esetében a gondolkodásmódja lett volna az ok, amiért leváltották.
– Jánosi Györgyöt a népi, nemzeti oldalra sorolja?
– Mindenképpen. Csakúgy mint Kósa Ferencet, Antalóczy Attilát – bár ő sem került be a parlamentbe –, aztán Nagy Sándort, Géczy Jóskát, és még mondhatnék néhány nevet, akikkel tartom a kapcsolatot. Egyszer ennek az erőnek is eljön az ideje, amikor nagyobb teret kell kapnia a politizálásban. Mert félő, hogy uniós tagságunkkal félredobjuk azokat az értékeket, amelyektől magyarok lettünk. Remélem, egyszer azt is megértik a hatalmon lévők, hogy a leginkább konvertálható értékünk a magyar kultúra.
– Mégis azok az úgynevezett racionálisok vannak a hatalomban, akikről furcsa pénzügyi tranzakciók derültek ki. Hallani, hogy az egyik szocialista képviselő be akarja kebelezni a budaörsi repülőteret, de a Sulinet-tender furcsaságai is a kormánypártokhoz kötődnek.
– Ez egymásra mutogatás. Ne várja, hogy szidjam a jelenlegi kormányt, még ha vannak is közöttünk viták, ellentétek.
– Egy biztos, sem az első, de még a második vonalban sem számítottak magára. Ez aligha esett jól önnek.
– Az adott esetben kifejezetten rosszul esett.
– Puritán embernek ismerik. Mit szól ahhoz, hogy az új sportminiszter, Gyurcsány Ferenc házassági évfordulójának megünneplését a Stefánia-palotában tartotta, fényűző körülmények között? A milliárdos üzletember lábaihoz járultak politikusok és a baloldali liberális média számos képviselője. Nem visszatetsző ez?
– Engem soha nem fog látni díszpintyként a hatalmasok között. A hatalmi kérdésben egyetlen dolog biztos, hogy előbb vagy utóbb a hatalomnak vége van. Emelt fővel mentem végig Hajós vagy Kalocsa utcáin akkor is, amikor már nem voltam parlamenti képviselő. És most is, hogy visszaléptem. Mert úgy kell lenni a hatalomban, hogy utána vissza lehessen menni az emberek közé. Szememre is vetik, hogy rózsaszínű álmaim vannak. Én pedig azt mondom, hogy az Isten őrizze meg a világot attól, hogy csak a racionálisan gondolkodók uralkodjanak.