Fehérek közt egy ostoba

Ez bizony mind igaz, a rabszolgaságot tényleg nem a feketék találták ki. Amint azokat a műanyagokat sem, amelyekből például szívritmus-szabályozót, műartériát vagy művégtagokat lehet készíteni.

Michael Moore sikeres filmrendező. Ő az, aki áprilisban, a legjobb külföldi alkotásnak járó Oscar-díj átvételekor jókora botrányt kavart, köszönőbeszéd helyett a Bush-adminisztrációt szidalmazván az iraki háború miatt. A 2000. novemberi elnökválasztás eredménye fölötti felháborodása vezette ujjait a szövegszerkesztőn, amikor megírta 247 oldalas politikai kiáltványát, amelynek a Stupid White Men címet adta. A magyar változat most jelent meg a szerző utószavával – Hülye fehér ember. Brand Kiadó –, ami pár oldalon a 2001. szeptember 11. óta történt eseményeket foglalja össze. (A könyvben, szarvashibaként, 2002. szeptember 11. szerepel a terrortámadás dátumaként!)
Moore ragaszkodik pamfletje cenzúrázatlan kiadásához, amivel sajnálatosan lemond a mindenkori szerkesztők segítségéről, hogy erős felindulásban elkövetett, hisztérikusan csapongó, a harsogó újságcímek stílusában írt szövegéből olvasható könyvet csináljanak. Ezért aztán kötve hihető, hogy munkája valóban megrengetné Amerikát, amint az a borítón tényként olvasható. Volna éppen elég ok rá, hogy a könyvben leírtak normális körülmények között akár kormányt buktassanak, hiszen fehéren feketén szerepelnek benne olyan tények, mint hogy a Bush család Arbusto nevű olajcégébe, amely a Carlyle-csoport tagjaként az USA egyik legnagyobb katonai szállítója, 1979-től fogva pénzt fektetett a szaúdi Bin Laden család; 1997-ben az afgán tálibok vezetői Houstonban tárgyaltak olajvezeték építéséről, és a megvalósíthatósági tanulmányt az Enron cég készítette, amely a legtöbb pénzzel támogatta az ifjabb Bush kampányát, az építkezésre kijelölt cég akkori elnöke, Dick Cheney pedig most alelnöke a volt texasi kormányzónak stb. stb. Washingtonban azonban a helyzet a jelek szerint nem normális, és a kormány éppoly nehezen rendül meg a kiderült disznóságok miatt, mint másutt. Amerikában is úgy lehet következmények nélküli politizálásból élni, mint az egyes új demokráciákban.
Moore azért hülyézi le kategorikusan a fehér embert, mert általánosságban őt tartja minden baj okozójának. Őszintén szólva sokban igazat kell adnunk a szerzőnek az elmúlt egy-két évszázad történelmét tekintve, ám a könyvében olvasható érveléssel a recenzió írójának erős kétségei vannak. A valóban nem különösen eszes ember benyomását keltő Bushról sok rosszat le lehet írni, de az, hogy „egy senki által meg nem választott elnökként” ülne a Fehér Házban, egyszerűen nem igaz. Egy, a Neue Zürcher Zeitungban nemrég megjelent olvasói levél szerint az amerikai elnök méltó a „legnagyobb idióta” fődíjra, mögötte, megosztott ezüstérmesként azonban ott állnak a reá szavazók tízmilliói. Moore látható elkeseredésében ráadásul igen vékony jégre lép, amikor a fehér ember egyetemes bűneit kezdi sorolni ilyesformán: „nem a feketék tették ezt a bolygót ilyen szánalmas és félelmetes élőhellyé (…) fekete bőrű tudós soha nem épített és nem használt ártatlan emberek tömegeinek elpusztítására szánt bombát. A fehér ember volt!” Szerinte fehér pasik találták ki a PBC-t, a PVC-t és a többi, bennünket gyilkoló vegyi anyagot, ők kezdték a háborúkat, az ő ötletük volt, hogy belső égésű motorokkal szennyezzük a világot, a sápadtarcúak találták ki a rabszolgaságot, a holokausztot, de még az internetet is…
Ez bizony mind igaz, a rabszolgaságot tényleg nem a feketék találták ki. Amint azokat a műanyagokat sem, amelyekből például szívritmus-szabályozót, műartériát vagy művégtagokat lehet készíteni, bőrszínre való tekintet nélkül; a mentőautót is motor hajtja, amit tényleg fehér ember talált fel, ahogy a vesekatétert is (az elsőt Benjamin Franklin fehér amerikai államférfi készítette beteg bátyja részére, ő találta fel többek közt a bifokális szemüveget, a villámhárítót, a közkönyvtárat és más, egyes afriakaiak által is használt érdekességet); történetesen fehér ember fedezte fel a himlőoltást, a penicillint, a C-vitamint, a távírót, telefont, rádiót és televíziót, gőz- és elektromos gépet, mozdonyt, repülőt, postát és űrrakétát, az ő műve a matematika, az aranymetszés szabálya, a könyvnyomtatás, fényképezés, komolyzene, a katedrális-, kórház- és stadionépítés stb. stb. És persze a lándzsánál hatékonyabb fegyverek is.
Fehér amerikaiak kezdeményezték a rabszolgaság eltörlését. Michael Moore Amerika mostani állapotának – szerinte általános hülyeségének – legfőbb baját most konkrétan abban látja, hogy a legutóbbi választáson az ifjabbik Bush és bandája került hatalomra, csalárdul megkártyázva a voksolást. A gyógyír szerinte minderre az lenne, ha helyettük a demokraták kormányoznának. Bár korrektül leközli azoknak a demokrata színekben politizáló képviselőknek és szenátoroknak ötvenfőnyi névsorát, akik 30-tól 80 százalékos arányban együtt szavaznak a republikánusokkal, ő mégis a Clinton- és Gore-féle figurákban – és szavazótáborukban – látja a történelmi súlyosságú válság megoldását. Ezért lett ez a címe e könyvismertetésnek, kicsit választékosabban fogalmazva, mint a szerző.