Hulljanak hát a fejek!

Ha engem Kocsis Istvánnak hívnának, szenvedélyes vadász lennék, nem vetném meg a jó borokat, s ha az időm engedné – olyasféle hobbiként – még a Paksi Atomerőmű Rt. vezérigazgatói posztját is elvállalnám, bizonyára erősen hinnék abban, hogy azért a kettes reaktorban történt súlyos üzemzavarért elsősorban a kelták tehetők felelőssé. A kelták ugyanis már Krisztus születése előtt egy évszázaddal a mai Pakson éltek, s a helybeli krónikák szerint az ő fiaik hagyták az első emlékeket ezen a vidéken. Ámde hiába böngészi bárki is ezeket az emlékeket, egy fikarcnyi utalás sem található bennük arra: ha egyszer Pakson atomerőmű épülne, s abban egy világraszóló kísérlet keretében a francia–német innováció csodáját, az egyszerre harminc kazettát is kezelni képes fűtőelem-tisztító berendezést kívánják beüzemelni, akkor előzőleg véletlenül sem végezhetnek egy időben több helyen dekontaminálást, azaz vegyszeres tisztítást a reaktor berendezéseiben.
Az erőmű vezetése az elmúlt pénteken ugyanis nem kevesebbet állított a súlyos üzemzavar felelőseit firtató újságírói kérdésre, minthogy azok a vas-oxid-lerakódások, amelyek miatt egyáltalán szükségessé vált az atomerőmű fűtőanyag-kazettáinak megtisztítása, azért keletkeztek, „mert a gőzfejlesztők gépkönyvében nem szerepelt: a reaktorban egyszerre csak egy helyen lehet dekontaminálást végezni”. Tehát nemcsak a német–francia cég, de a reaktort gyártó orosz TVEL vállalat is felelős. Érthető. Ha az ember például Katyusa rakétákkal megy apróvadra, akkor az esetleges következményekért a gyártók felelősek, a kézikönyv hiányosságai végett.
Lassan azért lehull a lepel: tegnap például Kocsis Istvánnak, az erőmű vezérigazgatójának sajtótájékoztatóján kiderült, hogy eleve téves kockázati besorolást kapott a súlyos üzemzavart okozó tisztítómedence. Ez utóbbit ugyanis úgy kezelték, mint a nukleáris technológiához csak közvetve kapcsolódó, kiegészítő karbantartó eljárást, nem pedig a reaktor primer rendszeréhez közvetlenül hozzá tartozó egységet. Ezért azután esély sem volt rá, hogy az elhibázott berendezést – még annak működésbe helyezése előtt – górcső alá vegye a felügyeleti szerepet betöltő Országos Atomenergia Hivatal.
Egyúttal elismerték azt is, hogy nem alkalmaztak hő-, nyomás- és neutronszámmérőt a német–francia tisztítóberendezésben, így a baj megtörténtéig legfeljebb tapasztalati úton szerezhettek pontos információt a tartályban végbemenő folyamatokról – amúgy háziasszonyok módjára.
És ezek csak a hétfőre jutó vallomások, ki tudja, mi derül ki ma, holnap, holnapután vagy a jövő héten. Az minden mellébeszélés dacára máris világosabbá vált, hogy a súlyos üzemzavarhoz a francia–német mérnökök hibázásán túl a magyar felelősök sorozatos mulasztásai is hozzájárultak.
Kocsis István tegnap megígérte: ma nyilvánosságra hozza az atomerőmű új, személyi felelősséget is megállapító vizsgálati jelentését. Reméljük, képzeletbeli selyemzsinórt is mellékelnek az aktához.