Megállt a lejtőn az SPD?

A hesseni és alsó-szászországi tartományi választásokon elszenvedett súlyos vereség után a német szociáldemokratáknak látszólag sikerült megállniuk a lejtőn. Az ország legkisebb – mindössze két város alkotta – tartományában a szavazásra jogosult polgárok hatvan százaléka adta le voksát tegnap és állt ki a Brémában nyolc év óta politikai hatalmat gyakorló SPD–CDU-koalíció mellett. A szociáldemokraták így megőrizték fölényüket, sőt – tekintettel a kereszténydemokraták eredményére – meg is erősítették azt. Az első számítások szerint a szociáldemokraták 43 százalékkal mondhatják győztesnek magukat a 28 százalékot kapott kereszténydemokraták előtt, akik közel tíz százalékkal szereztek kevesebbet, mint 1999-ben. A Zöldekre a szavazók 14 százaléka voksolt, a liberálisok (FDP) nem kerültek be a városi képviselő-testületbe. Az adatok azt bizonyítják, hogy bevált az SPD taktikája: kizárólag regionális témákat kell állítani a kampányidőszak középpontjába, elkendőzve a szövetségi SPD problémáit. Gerhard Schröder kancellár egyetlen választási rendezvényre sem kapott meghívást.
A szociáldemokraták újabb megmérettetését biztatónak nem mondható események előzték meg. Berlinben az SPD fennállásának száznegyvenedik évfordulójára emlékezett, a szocialista Ferdinand Lassalle 1863-ban alapította meg a Német Munkásegyesületet. A rendezvény hangulatára azonban gyorsan rányomta bélyegét a párt legégetőbb problémája. Gerhard Schröder SPD-elnök és kancellár ünnepi beszédének fő témája nem a történelmi múlt értékelése, hanem a szükséges szociális reformok elodázhatatlanságának propagálása volt. A kormányfő hangoztatta ugyan, hogy a szociáldemokraták kitartanak a tradicionális „szabadság-egyenlőség-szolidaritás” elve mellett, ám egyben figyelmeztette a pártot, hogy fájdalmas kompromisszumok előtt áll. Az SPD–Zöldek koalíció által kidolgozott „Agenda 2010” elképzeléseit az „elvtársak” balszárnya elutasítja, és amennyiben ezt az álláspontját a parlamenti szavazás során is kifejezésre juttatja, úgy a szerény többséggel rendelkező kormány könnyen a bukás peremére sodródhat. Schröder azzal az ismételt fenyegetéssel lép majd a június 1-jére összehívott soron kívüli pártkongresszus elé, hogy lemond a kancellári tisztségről, ha a bázis nem hajlandó felismerni az átalakulóban lévő Európa új szociális kihívásait, és nem szavaz bizalmat a reformterveknek.