Szégyentelenül vonzó

Három éve még puszta fantáziagyakorlatnak, felelőtlen izgatásnak tűnt, hogy a Ford egy nyilvánvalóan soha meg nem valósuló roadstert faraghat városi kisautójából. Ám a piac szava ez esetben erősebbnek bizonyult az észérveknél: a koncepcióként bemutatott StreetKa gyakorlatilag változatlan formában került a márkakereskedőkhöz, és emlékezetessé varázsolja az avantgárd alapmodell végnapjait.

Régen választottak olyan hibátlanul a marketingesek, mint amikor az ausztrál származású énekesnőt, Kylie Minogue-ot kérték fel a kétüléses Ka roadster reklámozására. Az autó grandiózus megjelenéséhez képest megdöbbentően apró, határozottan erotikus és végtelen magabiztosságot sugároz. Mindez nem is csoda, hiszen nemes ősöktől származik: a Ghia által megrajzolt vonalak a Pininfarina manufaktúrában kelnek életre.
Habár az autó egyértelmű rokonságot mutat a fémtetős alapmodellel, jelentősen módosultak szerkezeti főelemei. A padlólemezt a szokásosnál több mint négyszer vastagabb zártszelvényekkel erősítették meg, így a karosszéria torziós merevsége 25 százalékkal megnőtt. A StreetKa futóműve is felnőtt a sportküldetéshez: szélesebbre vették az első és hátsó nyomtávot, a fékrendszer elöl belső hűtésű tárcsákat kapott, és a picurka kerekeket is méretesebbre cserélték.
Mindez megfelelő garancia ahhoz, hogy a StreetKa élvezettel falja a kanyarokat. A virgonckodás-hoz a modell eddigi motorizáltságához képest kifejezetten izmos, 94 lóerős négyhengeres járul hozzá. A nyolcszelepes, 1,6 literes benzinmotor tervezésénél a magas fordulatszámon jelentkező csúcsteljesítmény helyett az egyenletes nyomatékra helyezték a hangsúlyt. Ezáltal az autó a szürke hétköznapokban is kényelmesen használható, míg az üzemanyag-fogyasztást csekély súrlódású alkatrészek beépítésével szorították le.
Bármilyen meglepő, a racionalitás gondolata a StreetKa formatervétől sem idegen. Különösen látványos az ülések háttámlájáig nyúló, a harmincas évek luxusroadstereit idéző csomagtérfedél, valamint az ezt keretező hátsó lámpasor – ugyanakkor a lendületes vonalvezetésnek köszönhetően a 2+2 üléses Ka hasznavehetetlenül apró poggyásztere helyett a szegmensben tágasnak számító, 214 literes üreg várja a sporttáskákat.

Az utastérben a jól ismert idomokkal találkozunk. Ez alapvetően nem is probléma, hiszen a Ford új formai korszakát elindító Ka műszerfala a mai napig izgalmas, egyedi jelenség. A megoldásnak persze gyakorlati előnyei is vannak, a kisszériás roadster gyártását végképp gazdaságtalanná tette volna ugyanis, ha a Fordnak új beszállítók után kellett volna néznie. Így viszont sok minden maradhatott a régiben: a műszerpanel, a középkonzolba épített CD-váltó, a feláras légkondi és a szellőzőrostélyok például ugyanúgy a Visteontól származnak, mint a csökkentett belső súrlódású kormánymű, valamint a futómű és a motor egyes elemei.
Az exkluzivitásnak azonban a költségcsökkentő építőszekrény elv ellenére is megkérik az árát. Az évente mindössze 2000 példányban készülő fedetlen törpe Magyarországon valamivel több mint ötmillió forintért rendelhető meg – így viszont legalább biztos lehet benne tulajdonosa, hogy újdonsült játékszere évek múltán sem veszíti el szexepiljét.