Szentpétervár lehet a békülés helyszíne

A szentpétervári diplomáciai csúcs jelentősége szimbolikus. Ezek a találkozók, a kézfogások azt jelzik, hogy az iraki konfliktus után a nemzetközi kapcsolatok valahogy mégiscsak visszazökkennek a normális kerékvágásba, a vihar elcsendesedik – nyilatkozta lapunknak Konsztantyin Hudolej, a Szentpétervári Állami Egyetemen belül működő Nemzetközi Kapcsolatok Intézetének vezetője, biztonságpolitikai szakértő.

Szeptember 11. új fejezetet nyitott az orosz–amerikai viszonyban. Az új helyzet kifejezetten jól jött Moszkvának, hiszen párhuzamosan élvezhette európai és amerikai kapcsolatainak előnyeit. Az Irak körüli konfliktus azonban fokozatosan felszámolta ezt a „kegyelmi” állapotot. Lehet-e kiegyensúlyozott politikát folytatni az új körülmények között?
– Az orosz–amerikai kapcsolatok minden jel szerint helyreállnak, az Irak körül kialakult nézeteltérés a múlté. Nem utolsósorban azért, mert Oroszország kifejezte ugyan nemtetszését az amerikai katonai akció miatt, a nyílt konfrontációt azonban mindvégig igyekezett elkerülni. Az iraki kérdés tehát nem okozott mélyreható változásokat a kétoldalú viszonyban.
– Úgy tűnik azonban, hogy Európa és Amerika között mégiscsak választani kell. Melyik irány fontosabb Oroszország számára?
– A legrosszabb az lenne, ha Oroszország válaszolna e kérdésre, számunkra ugyanis mindkét partner egyaránt fontos. A legfontosabb pedig a nyugati világba történő integrálódás szeptember 11. után felgyorsult folyamata. Oroszország ilyeténképpen nem érdekelt Amerika és Európa, vagy Rumsfeld terminológiájával élve a régi és új Európa viszályában. Oroszország a szovjet időkkel ellentétben nem akarja kihasználni ezeket az ellentéteket, célja, hogy integrálódjon e közösségbe.
– Valóban, az iraki konfliktus idején is érezhető volt, hogy a Kreml igyekszik nem belekeveredni a transzatlanti viszályba, e törekvés gyakorlati megvalósítása azonban hagyott némi kívánnivalót maga után…
– Ez így van. E feladatot a legforróbb pillanatokban nem sikerült megoldani, Oroszország azonban ennek ellenére meg tudta őrizni saját arculatát.
– Egy évvel ezelőtt Bush éppen itt, Szentpéterváron beszélt az orosz–amerikai energetikai partnerségről. Amerika gyors iraki győzelme, az olajkincs feletti ellenőrzés megszerzése után azonban Washington szemében mintha leértékelődtek volna az alternatívát jelentő orosz energiatartalékok…
– Vannak erre utaló jelek, szerintem azonban továbbra is fontos lesz az energetikai dialógus az orosz–amerikai kapcsolatokban.
– Irak az új világrend kialakításának nyitánya volt. Hol képzeli el a helyét Oroszország a megváltozott körülmények között?
– Az új rend kialakulása még nagyon az elején jár, egymással ellentétes tendenciák rajzolódnak ki, így hosszú, többéves folyamatra számíthatunk. Oroszország még hosszabb idő alatt találja meg majd a helyét, amely mindenképpen valahol az atlanti keretek között lesz.