Támadás a népjólét ellen

A Napi Gazdaság rendezésében tegnap – ötvenezer forint belépődíj mellett – elkezdődött az a kormányzati kommunikáció, amely az egészségügy reformja helyett a privatizációt egyetlen lehetséges megoldásként akarja lenyomni a nép torkán. A kórházigazgatók és az egészségbiztosítási pénztárak mellett azok az egészségügyi intézményekbe beszállító cégek képviseltették magukat, akik ugrásra készen állnak, hogy a kormánypártok megszavazzák az új kórháztörvényt. Nem számít, hogy – törvénysértő módon – még a Nemzeti Egészségügyi Tanács sem tárgyalhatta meg a hazai egészségügyet alapjaiban megrengető jogszabálytervezetet, amely a profitorientált gazdálkodást akarja megvalósítani a szektorban úgy, hogy több mint 160 ezer közalkalmazottat fenyeget a veszély, hogy szimpla munkavállalókká degradálják. Őket körülbelül úgy védi majd a magyar jog, mint az elbocsátott textilgyári munkások tízezreit.
A betegek szempontjából ez lenne a kisebbik baj. Sokkal súlyosabb a gond, ha a nyereségért befektetők például az olcsóbb, törékeny műanyag csövekre cserélik a jó minőségű drágábbat a művesekezelő berendezésekben, vagy ha indokolatlanul küldenek drága – az OEP által finanszírozott – diagnosztikai vizsgálatokra betegeket, mert a szolgáltató cég is az érdekeltségébe tartozik.
Most a kormány az orvosokat, pontosabban a félfeudális hierarchia élén álló befolyásos intézményvezetőket azzal hitegeti, hogy részt vehetnek a privatizációban, államilag garantált hitellel. Sőt a szellemi apportjuk is növelheti esélyüket, persze ha olyan árat tudnak kínálni a véres verejtékkel felépített egészségügyi intézményeink tulajdonjogáért vagy a működtetés jogáért, mint a tőkeerős, banki háttérrel rendelkező multinacionális cégek. Ha az „ötvenszázalékos” bérfejlesztés után is az európai mércével mérve a béka feneke alatti fizetésért gürcölő – egyébként világszínvonalon gyógyító orvosaink – elhiszik, hogy versenyképesek lesznek, akkor kötözni való bolondok.
A Medgyessy-kormány a tervezett kórház-privatizációval még átláthatatlanabb rendszert kíván létrehozni, Hornék ágyszámcsökkentése után a korrupció melegágyát készítik elő. A miniszterelnök szerint a következő tíz évben az egészségügy fejlesztésére 1500 milliárd forintnyi többletforrásra lenne szükség, de az államnak nincs erre elegendő pénze, ezért kell a magántőke bevonása. Ha magántőke nélkül nem lehet fejleszteni a kórházakat, akkor hogyan lehet államilag garantált, az orvosoknak nyújtott hitelből? Akkor talán egyszerűbb lenne a kormánynak felvennie kedvezményes kamatozású hitelt, és abból elvégezni az intézményrendszer átszervezését és fejlesztését. És ehhez még azt is hozzá lehet adni a költségvetési forrásból, amit megspórolunk a tőkéseknek a társadalombiztosítás kasszájából ki nem fizetett profiton. Egyébként is, mit is akar eladni a kormány? A most szabad rablásra szánt egészségügyi intézmények jelentős részének tulajdonjoga valaha a társadalombiztosításé volt.
Medgyessy „csak olyan privatizációval ért egyet, amellyel a szolgáltatásokért továbbra sem kell fizetni”. Tehát fából faragott vaskarikát. A szolgáltatásokat eddig sem adták ingyen. Csak nem a beteg fizetett értük, hanem a társadalombiztosítás meg az adóforintjainkból az állam, és kismértékben kiegészítette ezt néhány magánbiztosító. Vagyis mi magunk. Ezután sem lesz ez másként. Csakhogy a tőkés kibővíti majd a gazdasági igazgatóságot és kiszámítja a profitját. Amit a befektetéséért – érthetően – szeretne majd zsebre vágni. Kinek jó tehát a haszonelvű egészségügy? A társadalombiztosításnak biztosan nem, a betegeknek semmiképp, az adó- és járulékfizetőknek kifejezetten káros, a költségvetésnek sem jó. Csak Medgyessy tőkés barátainak jó.
A miniszterelnök egyelőre magabiztos. Még nem tart a tüntető orvosoktól, polgároktól. Én tartanék a helyében. Vérnyomásmérőt is. Kórházakat lenyúlni vagy profitorientálttá tenni ember ellen való vétek. Népellenes bűn. El a kezekkel a népjóléttől!