Tiszta rend

A Zürichtől 10 kilométerre fekvő Thalwilban egy évtizedek óta ott élő derék polgár barátjával történt az eset nemrégiben. Az illető olyan közösségi szemeteszsákba ürítette saját szemetét, amely nincs „tarifával terhelve”. (Aki Svájcban több szemetet „termel”, többet fizet az elszállításért.) A tettest megtalálta a hulladékrendőrség. A svájci hulladékrendőrség rendszeresen átkutatja a szemeteszsákok tartalmát. Ha talál benne például borítékot címzettel vagy feladóval, amelyből kiderül, hogy „kakukkszemétről” van szó, a tettes máris kemény megtorlásra számíthat. Az illetőt egyébként 200 svájci frankra büntették. Fellebbezett. Mire az ügy végére pontot tettek, 1000 frankja bánta. Svájcban az utak szélét, az erdőt videokamerával figyelik és a szemetelőket bíróság elé állítják.
Svédországban a szemetelés a természetvédelmi törvénybe ütközik. A szemetelő súlyosabb estekben akár egy év börtönt is kaphat.
Máshol is ez a helyzet. Internetes keresés a Google keresővel. Kattintsunk rá a „littering laws” (szemetelésre vonatkozó törvények) szavakra adott találatok közül az első háromra. Idézzük az elsőt, amely a NOEDR, a Környezetvédelmi Döntések Országos Központjának kutatási anyagát tartalmazza. Ezek szerint „a kutatás kimutatta, hogy a szemeteléssel kapcsolatos értékeket fiatalon sajátítjuk el. Az oktatás megerősíti a szemetelésellenes magatartást és a szövetségi államok megkövetelhetik a szemeteléssel kapcsolatos oktatási program kialakítását”. A fantasztikusan gazdag és okos anyag még azt is tartalmazza, hogy miként lehet feljelentésre buzdítani az állampolgárokat az illegális szemétlerakók azonosságának megállapítására. A Google által kikeresett második anyag a jóságos, mérhetetlenül konzervatív (balliberális értelmezés: sötét, ostoba, maradi, rasszista) Alabama szövetségi állam Fairhope városkájának szemetelésellenes törvényei, amelyek vaskézzel csapnak le a szemetelőkre. A fairhope-i tájékoztató szerint az utcákra és országutakra kerülő szemét fele „véletlenül” kerül oda. A szándékos szemetelők 72 százaléka szintén férfi. Az út szélén található szemét 40 százaléka kerül csak ki az autókból. A szemét 59 százaléka papír, 16 százaléka üres doboz (Coca-Cola stb.), 6 százaléka üveg, 6 százaléka műanyag és 13 százaléka az „egyéb” kategóriába tartozik.
A harmadik találat szintén Alabama szövetségi államból való, annak Jefferson megyéjének szemetelésellenes törvényei. Ezekből megtudhatjuk, hogy 1,6 km autóúton 16 000 darab szemét található átlagban, és felszedésük darabonként 30 centbe kerül. A szemetelésre a helyi büntető törvénykönyv 13A-7-29. szakasza vonatkozik. Aki életében először szemetel, 250 dollárra büntethető. Visszaesők már 500 dollárra.
Érdekes azonban, hogy míg a parányi Szingapúr „drákóinak” bélyegzett szemetelésellenes intézkedései megszámlálhatatlan gyakorisággal szerepelnek a balliberális sajtóban riasztónak szánt példaként, nálunk – a totálisan szabad szemetelés országában – a nyugati demokráciák hasonlóan kemény, szemetelésellenes intézkedéseiről a szovjet befolyási övezetből az amerikai befolyási övezetbe kerülésünk óta eltelt 13 év alatt egyetlenegyszer nem olvashattunk. A hallgatás „nyilván” nem szándékos. Talán érdekvezérelt. Nem kell világkiállítás, nem kell olimpia, nem kell pavilon a 2005-ös aichi világkiállításon, de kell szemét, kell koszos Magyarország. Míg az előbbi a polgárok méltóságát és nemzeti büszkeségét növeli, az utóbbi rombolja. Vagyis egy célt szolgálnak.
Schnitt.
2000 elején magánbeszélgetésen két kormánypárti politikus válaszolta egymástól függetlenül, de egyöntetűen azt, hogy Magyarországon nem lehetne bevezetni a nyugati országokban dívó, szemetelés elleni törvényeket és rendeleteket, mert az a kormány, amelyik ezt bevezetné, elveszítené a választásokat. Azóta egy megszállottként folytatott magán – tehát messze nem reprezentatív – közvélemény-kutatás a következő eredményeket szülte: a mintegy 80-100 megkérdezett közül egyetlenegy nem volt, aki egyetértett volna a volt kormánypárti politikusok véleményével. Sőt: a meglepő módon egyöntetű vélemények szerint az a kormány, amely ki- és feltisztította volna Magyarországot, amelyik akár a – nyugati mintára – szemétfelszedési munkára kényszerítette volna a szemetelőket, igen erős népszerűség-növekedést könyvelhetett volna el. Feltéve – és ezt mindenki hozzátette –, ha nem lennének kivételek. Ha nem lennének kibúvók. Ha nem lennének olyanok, akik az egyenlők közül az egyenlőbbek. Akiknek a megbüntetésétől eltekintettek volna. Volt, aki egy „tapintható” példát mondott. Egy tiszta vécében az emberek legnagyobb része vigyáz a vécé tisztaságára. De egy mocskos vécében a kényszerűségből azt használó kénytelen – hacsak nem akrobata – azt még mocskosabbá tenni. Ugyanakkor az ilyen illemhely használata megalázó. Különösképpen annak, aki tudja, saját hibáján kívül azt még fertelmesebbé tette.
Magyarországon elhitették az emberekkel – nem utolsósorban a balliberális közvélemény-formálók –, hogy a demokrácia összeegyeztethetetlen a renddel, a fegyelemmel, a törvények tiszteletben tartásával és a tisztasággal. És elhitették ennek fordítottját is: vagyis hogy a rend, a tisztaság a zsarnokság sajátja. Hazánk mellékútjainak változása 13 év alatt beszédes példái ennek a kosz mellett folytatott hadjáratnak. Az 1990-ben a mai állapotokhoz (de nem a nyugatiakhoz mérve) még szinte bukolikus tisztaságú és nyugodt országutak rohamos fokozatossággal a mocsok, a szenny és a prostitúció kirakatai lettek. Az Antall–Boross-időben a kádári koszrétegeket hizlaló vonatok a Horn-, majd az Orbán-kormány idején még inkább elkoszolódtak. Mára a hajléktalanok áttették szálláshelyüket a vonatok másodosztályú helyeiről az első osztályra úgy, hogy lusták még a vécére is kimenni: az ülések plüsse itatósként működik. Mert a magyar hajléktalanok tudják: övék az ország, a törvénytelenség, a média is. Míg még a Szlovákiából jövő vonatok is tiszták, mert ott a média és a rendőrség szintén nem a mocsok oldalán áll. Mindez undort keltő és demokráciaellenes. A betegséget szándékosan terjesztőknek lakat alatt a helyük. A fejüket elfordító kalauzoknak és rendőröknek szintén. A mocsok iránti toleranciából ideológiát gyártó balliberális újságíróknak pedig a frissen ürülékkel áztatott üléseken a helyük.