A nagy temetés titkai

Tizennégy éve, 1989. június 16-án a Hősök terén adta meg a nemzet a végtisztességet az 1956 utáni megtorlás kivégzett áldozatainak. Öszszeállításunkban a temetés néhány kevéssé ismert momentumát villantjuk fel.

„Nekünk itt ezt a folyamatot valahogy vezérelni kellene. Minden olyan okmányt vagy bármit nyilvánosságra hozni, ami Nagy Imrét kompromittálja, a temetés előtt ízléstelennek tartom és politikailag károsnak. (…) No most, később elő fognak kerülni olyanok, amelyek nem kapcsolódnak a politikai magatartásának az értékeléséhez. Ugye az, hogy ’54-ig az SZKP KB tagja. Illetve az SZKP tagja ’54-ig. Tehát Nagy Imre mint magyar miniszterelnök egy másik pártnak a tagja, ugye. (…) Itt van ez az egész ’53-as Nagy-program, amit feldicsérünk ugye. A Dobi bácsi feljegyzéseiből világosan látszik, hogy ezt az egész ’53-as programot kint, Rákosival veszekedve a szovjet vezetés fogalmazta meg, és tette le eléjük, és hagyta jóvá. Hát ezek mind ki fognak előbb-utóbb jönni. Tehát ezt nekünk nem a spontaneitásra kellene bízni.” (Grósz Károly hozzászólása az MSZMP Politikai Bizottságának 1989. május 26-i ülésén.)

Néhány napja kezembe került egy iratmásolat a Nagy Imre-dosszié mélyéről, amely bizonyítékot szolgáltat arra, hogy Sztálin halála után, Rákosi elmozdítását követően a szovjet vezetők javaslatára kinevezett magyar miniszterelnök, Nagy Imre 1954. december 10-én írta alá azt a „szigorúan titkos” dokumentumot, amely 1956 után több mint három évtizeden keresztül megakadályozta a kivégzettek családtagjait, hogy méltó módon eltemethessék hozzátartozóikat. Aligha gondolt akkor arra, hogy az ő földi maradványainak sorsát is meghatározza ez a dokumentum. Ennek az iratnak az alapján megérthetjük, milyen szellem küldte a temetőkbe a névtelen sírokba elkapartakra emlékezőket szétkergető lovas rendőröket, vagy a puhuló diktatúra idején az autóikban dekkoló civil ruhás rendőröket, akik igazoltatták és elzavarták az emlékezés és kegyelet virágait letenni szándékozókat a 301-es parcella tájáról.

A Kádár-korszak megpróbálta nem létezőnek tekinteni a kivégzetteket, a börtönből kiszabadult egykori politikai elítélteket pedig szoros ellenőrzés alá vonni. Ehhez felhasználta a nyílt és titkos rendőri eszközöket, a rendőri felügyelet alá helyezést, az operatív megfigyelést (telefon- és lakáslehallgatás, levélcenzúra, elhelyezkedési akadályok, utazási korlátozások, nyílt és titkos követés, besúgói hálózat működtetése).

A hálózatba történő beszervezéseket már az őrizetbevételek során elkezdték, majd az internálásban és a börtönökben is folytatták. A beszervezett ügynökök magukat társaik előtt politikai foglyokként igazolták, de sokszor egymásról is jelentettek, vagy olyan megfigyelt célszemélyekről, mint Bibó István, Krassó György, Rácz Sándor, Pákh Tibor, Mécs Imre, akik 1956 emlékét őrizték és továbbadták a hallgatás évtizedeiben is. Az idő múlásával és a puhuló diktatúra által felkínált életlehetőségek alakulásával az egykori politikai foglyok különböző viszonyulást alakítottak ki a múlttal. A hetvenes évektől a volt reformkommunista és Petőfi-körös értelmiség néhány tagja (Donáth Ferenc, Vásárhelyi Miklós, Hegedűs B. András) közeledett a „demokratikus ellenzékhez”. Ehhez a csoporthoz csapódott Mécs Imre is, aki már többször idézett lehallgatott telefonbeszélgetésében Halda Alíznak megvallotta a nyolcvanas évek elején, hogy elítéli Krassó György ’56 forradalmi szellemét felidéző nyilvános megemlékezéseit, és 1981-ben Péterfi Miklós (a „Festő” fedőnevű ügynök) barátja kérésére Mécs sem csatlakozott a Pákh Tibor mellett szolidaritást vállalók maroknyi csoportjához. 1985-ben pedig megpróbálta presszionálni Krassó Györgyöt, hogy ne jelentesse meg szamizdatban Pongrátz Gergely 1956-os memoárkötetét.
A javarészt egykori reformkommunisták és Mécs által dominált Történelmi Igazságtétel Bizottság (TIB) 1988-tól magáévá tette a pártállam szlogenjét: a békés átmenet (mára békés átmentéssé vedlett) programját. Így zárta ki egységfronttal az MSZMP vezetése, a titkosrendőrség és a TIB, hathatós támogatást kapva Palmer amerikai nagykövettől, Krassó Györgyöt a nyilvános szereplésből 1989. június 16-án. Erre utal az ÁB operatív bizottság 1989. május 9-i jegyzőkönyvének egy részlete is:

„A III/I. és III/II. csoportfőnökség saját csatornáinak felhasználásával vizsgálja meg, hogy a Külügyminisztériumon keresztül milyen lépéseket tehet az események kívánatos irányba történő befolyásolására. Így például értesítheti-e az USA Külügyminisztériumát, hogy szélsőséges erők a kegyelet megadásának akadályozásával próbálkoznak, ezért kérje, hogy saját hatáskörében a lehetséges lépéseket ennek megakadályozására tegye meg. Utaljanak arra, hogy esetleges kalandor jellegű politikai akció az egyre szélesedő, erőteljesebbé váló magyar–amerikai kapcsolatokban zavart okozhatna, negatív hatást gyakorolna a megindult demokratizálási folyamatra, a pluralista társadalmi berendezkedés irányába tett lépéseinkre.
Az illetékes külügyi tisztviselőn keresztül egy „baráti” beszélgetés keretében hasonló tájékoztatást adjanak Mark Palmernek, az USA budapesti nagykövetének, és kérjék fel, hogy az alternatív szervezetekben meglévő ismeretségeit felhasználva igyekezzen az esemény kegyeleti jellegét erősíteni, a politikai demonstrációról lebeszélni.”

Az már csak az utókor számára nyilvánvaló szégyen, hogy a „Szilárd” fedőnéven évtizedeken keresztül jelentő Erdélyi Tibor is ott szerepel a TIB vezetésében, részt vesz az egyeztető tárgyalásokon, és informálja megbízóit a TIB belső ügyeiről.
A temetés titkosszolgálati megfigyelését célzó intézkedési tervben rögzítették a hálózati személyek feladatát. Ebből az 1989 májusában kelt dokumentumból jól kiviláglik, hogy a pártállam vezetői nem szerették a meglepetéseket:

„3. osztály:
– Folyamatosan információkat szerez a gyászszertartás végleges programjáról, a TIB és a hozzátartozók elképzeléseiről.
– Operatív pozíciói felhasználásával befolyásolni kívánja a TIB és néhány alternatív csoport tevékenységét, annak érdekében, hogy a gyászszertartáson túl politikai demonstrációra ne kerüljön sor.
– A különféle alternatív szervezetekben foglalkoztatott hálózatok közül eligazítja: »Érdi«, »Szigeti«, »Sensei«, »Boros«, »Nádasdi« fedőnevű tmb-ket, hogy környezetükre olyan hatást gyakoroljanak, melynek eredményeként a politikai demonstráció kezdeményezésétől, az azon való részvételtől elállnak.
– »Szilárd« fedőnevű tmb. TIB-ben való foglalkoztatására külön feladattervet készít. Ennek lényege a szélsőséges megnyilvánulásoktól mentes kegyeleti aktust szorgalmazó szárny támogatása.
– Mécs Imre fentiekkel összefüggő terveinek megismerése, valamint befolyásolása érdekében külön feladatterv alapján foglalkoztatja »Tóth Győző« fedőnevű tmb-t.”

Ünnepi megemlékezések
Katonai tiszteletadás mellett szervezetek képviselői és megemlékező állampolgárok helyezik el koszorúikat ma délután öt óráig a Rákoskeresztúri új köztemető 301-es parcellájánál. Az eseményen várhatóan tíz órától jelen lesz Mádl Ferenc köztársasági elnök és Szili Katalin, az Országgyűlés elnöke is. Délelőtt kilenc órától Nagy Imre és mártírtársai emléknapja alkalmából szintén katonai tiszteletadás mellett tartanak koszorúzást a Vértanúk terén Mádl Ferenc, Medgyessy Péter miniszterelnök és Szili Katalin részvételével. Délután két órakor az országgyűlési biztosok koszorút helyeznek el Nagy Imre sírjánál. Az SZDSZ parlamenti képviselőcsoportja három órától emlékezik a Batthyány-örökmécsesnél. Debrecenben délután fél háromtól tartanak ünnepi megemlékezést a Pofosz székházában, négy órától pedig koszorúzás lesz a Nagy Imre-emléktáblánál.