Brother népe

Majdnem kétszer annyi szavazat érkezett Nagy-Britanniában a Big Brother legutóbbi sorozatának szerepelőire, mint ahányan a májusi önkormányzati választásokon voksoltak. A következő parlamenti választás kulcsa a Big Brother lehet – állítják brit szakértők.

Szabolcs, Évi, Laci, Zsófi – a valóságshow-k hazai győztesei –, ha pártként indultak volna az országgyűlési választáson, lehet, hogy átlépik az ötszázalékos parlamenti küszöböt. A reality show-k a hazai hanyatlástól eltérően külföldön még mindig népszerűek, legalábbis népszerűbbek, mint egy népszavazás vagy egy önkormányzati választás. Brit politológusok úgy látják, hogy a Big Brother trükkjeit alkalmazva nőhet a választásokon való részvételi arány, és csökkenhet a választópolgárok és a politikusok között tátongó szakadék. A brit földön elismert intézmény, a Hansard Society két hete publikált tanulmánya már címében is (A két ház meséje) párhuzamot von a Big Brother-ház és a parlament között. Az összehasonlítás elsőre merésznek tűnik ugyan, de ha belegondolunk, hogy a honatyák munkája és a Nagy Testvérnek engedelmeskedő játékosok élete a leghosszabban és legrészletesebben közvetített televízióműsorok egyike, akkor az összevetés nem is olyan tarthatatlan.
– Ráadásul a szereplők és a politikusok célja is ugyanaz: a népszerűség – állapította meg Peter Bazalgette, a Big Brothert forgalmazó brit Endemol vezetője. A parlamenti közvetítések során – a valóságshow-szereplők életéhez hasonlóan – az országgyűlési képviselők arckifejezéseit, érzelmi megnyilvánulásait ugyanúgy követhetjük, mint mobiltelefonálási vagy újságolvasási szokásait. Mi több, a látottak alapján rokon- vagy ellenszenvet táplálunk valamely politikus iránt, tehát a képviselőknek nem árt megnyerően viselkedniük – legalábbis a kamerák előtt.
Közvélemény-kutatók arról kérdezték a BB rendszeres nézőit és a hírfaló politikai megszállottakat, hogy mit lehetne átültetni a valóságshow-kból a politikába. A BB-rajongók azt ajánlják, hogy a műsorból ismert riportszoba alkalmazásával a képviselők egyenesen a kamerába beszélve fejtsék ki a nézőknek álláspontjukat olyan fontos nemzeti ügyekben, mint Nagy-Britanniában az euró bevezetése vagy Magyarországon a kórház-privatizáció. Olyan érdekfeszítőkké lehetne tenni az egyes döntési folyamatokat is, akárcsak a kiszavazást.
– Ezzel közvetlenebbé válna a választó és a választott kapcsolata, javulna a politikai tevékenység megítélése már csak azért is, mert a brit társadalom többsége a honatyákat pusztán önmaguk érdekében működő, gerinctelen lobbistáknak tartja – véli az Endemol vezetője.
A politikai megszállottak, akik egyébként többségükben férfiak és a Konzervatív Párt támogatói, megdöbbentek a politikai marketing új irányelvein. Ők ugyanis egyenesen megvetik a BB-nézőket, betiltanák a valóságshow-kat, és az állami oktatásban új nevelési módszereket vezetnének be, hogy leszoktassák az embereket a butító műsorokról. Szakértők azonban úgy vélik, a sznobizmus meggátolja a brit politikai elit és a tömegek egymásra találását. A politikai valóságshow viszont segítene a hétköznapi embernek eligazodni a közéleti viszonyokban.
– Az interaktív televíziózás eltörölte a határokat a műsorok és a nézők között, ezért a politikusoknak ugyanezt kellene alkalmazniuk – fogalmaz Stephen Coleman, az oxfordi egyetem tanára. – Vagyis be kell vetni a politikai kommunikációban a tömegmédia új trükkjeit.
Az Observer című brit hetilap által megszólaltatott szakértők szerint a Big Brother-trükkök lekoppintásával főként a konzervatívok csábíthatnának át szavazókat a másik oldalról, tekintve, hogy a felmérések szerint a brit valóságshow nézőinek többsége Labour-szimpatizáns (vagyis munkáspárti) nőkből áll. Ehhez azonban az kellene, hogy a toryk ne érezzék rangon alulinak a politikai marketing efféle alkalmazását, ne ódzkodjanak magánéletük nyilvánossá tételétől, és olyan üres fecsegésnek tűnő információkat is hintsenek el magukról a köztudatban, mint hogy hány korsó sört isznak meg munka után. A szavazók átcsábítása azért is egyszerű, mert a Big Brother-nézőknek nincs szilárd véleményük fontosabb politikai kérdésekben: a brit kutatók szerint az iraki válság idején többségük még ellenezte a katonai akciót, a háború végére azonban már jogosnak tartotta a fegyveres beavatkozást. Ezért a Konzervatív Párt szakértője azt tanácsolta Iain Duncan Smith elnöknek, hogy célozza meg a BB-néző réteget.
Vajon célravezető-e ez a politikai technika Magyarországon is?
Török Gábor politológus úgy véli, hogy a hazai közéletben ezek a módszerek nehezen alkalmazhatók. Egyrészt nálunk is érvényes az a tétel, hogy minden hasznos, ami működik, másrészt viszont a magyar választók – annak ellenére, hogy megvan a véleményük a politikusokról – jóval többet, nagyobb erkölcsi tartást várnak el egy országgyűlési képviselőtől, mint egy valóságshow szereplőjétől. Ha Zsanett változatos szerelmi életéről értesülünk a tévéből, az lehet érdekes, ám ha egy honatya (honanya) tenné ugyanezt, jelentős morális veszteséget könyvelhetne el.
– Fontos, hogy a közéleti szereplők átlépjék a társadalmi ingerküszöböt, de nem szabad komolytalanná válniuk – véli a magyar politológus.
Ezért nem valószínű, hogy a polgári oldal a jövőben kitárulkozik a kereskedelmi csatornák nézőinek és a magazinok olvasóinak. Orbán Viktor nem fogja követni a bulvárlapokban hősszerelmessé avatott Medgyessy Pétert, hogy hosszú cikkekben nyilatkozzon érzelmi életéről. A brit politikai marketing eredményeit eddig is hasznosító szocialisták azonban biztosan tanulmányozzák majd a Big Brother-beli módszereket, hogy felépítsék Gyurcsány Ferencet mint a következő politikai valóságshow győztesét.