Hegyeket mozgató hit Eszéken

Már a magyar–horvát határ felé vezető úton bemondja a rádió: nem lesz teherforgalom az átkelőknél, csak egy helyen, mivel a pápalátogatásra érkezők a határőrök minden erejét igénybe veszik majd. Ennek ellenére Udvarnál egyedül a mi autónk jelentkezik határátlépésre. A morcos horvát határőr ránk néz, majd megkérdezi: Hová? Eszék – mondjuk.

2003. 06. 09. 22:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Bólint, majd egy horvát nyelvű brosúrát nyújt át, segítségül a tájékozódáshoz. Bizony, nagy esemény a pápa látogatása Horvátország számára.
A város határában rendőrök állítanak le. Horvátul valószínűleg azt mondják, hogy le van zárva a város. Elvesznek minden hivatalosnak tűnő papírt, útlevelet, a Parlamentbe belépésre jogosító kártyát (erre rá van írva, hogy Press, s nagyon hivatalosnak tűnik), valamint egy lapot, amelyen a sajtóközpont címe látható, ezt még itthon, az internetről nyomtattuk ki. Ezek birtokában motoros rendőr vezet fel a lezárt városon keresztül. Az utcán egy lélek sem jár, sárga-fehér pápai zászlók lengenek mindenütt, rengeteg rendőr biztosítja az utat, s néha állami autók suhannak el. Aztán feltűnik az embertömeg. A zarándokok már reggel nyolc órakor tömött sorokban érkeznek a mise helyszínére. Kegyetlenül tűz a nap, az égen egy felhő sincs, így aggodalommal tekintek az elkövetkező időre, amikor a mise alatt nem lesz árnyék sehol. Időközben a minket kísérő rendőr megdorgál, hogy egy nappal később érkeztünk, mint vártak minket – igaz, ezt a horvát kollégák nem közölték velünk. A repülőtéren egy hatalmas fakereszt áll, mellette pedig egy futurisztikus kinézetű dobogó, oltárral és egy nagy ponyvával, amely leárnyékolja az alatta tartózkodókat.

A pápa érkezésének különleges jelentőséget kölcsönöz az a tény, hogy egy napra rá lesz pünkösd ünnepe. Ekkor jött el a Szentlélek a Krisztus halála után bezárkózott apostoloknak, akik hirdetni kezdték az örömhírt, különböző nyelveken beszélve, hogy mindenki megértse őket. A helyzet itt is hasonló, ám a nyelvek beszélése egy nyelvre korlátozódik: a horvátra. Körülnézve szinte kizárólag vatikáni zászlók lobognak, s imitt-amott azért horvát lobogó is leng. Látni egy „Subotica – Vojvodina” feliratú zászlót, amelyet szerbek tartanak, s egy kis csoport a piros-fehér-piros osztrák nemzeti színekre festett táblát tart, rajta írás: Nova Gora. Tehát ausztriai horvátok. De hol lehetnek a magyarok? Majd egy fotós kolléga előre mutat, s meglátom, hogy futballszurkolók módjára egy hölgy magyar zászlót vetett a vállára. Tőlük megtudom, hogy még legalább két busz érkezett Pécsről, de a magyarok a tömegben vannak. Pécsi gimnazisták állnak a pápamobil útvonala mellett. – Azért jöttünk el, hogy láthassuk a pápát, ez megerősíti a hitünket – közli az egyik fiatal srác, mintegy összegezve a társaság véleményét. – Őrület, hogy mindenből üzletet csinálnak – mondja egyikük, egy kifejezetten szép lány. A kicsi zászló mindenkinek jár, de a „Viva papa” feliratú sapka és a nagyobb zászló már pénzbe kerül. Ez azonban nem szegheti kedvét senkinek, hiszen akkor már feltűnik két helikopter, majd egy fekete BMW, s utána a pápamobil. A lány ismét hozzám fordul: – Olyan, mintha egy sztár érkezne ide – s bevallja, számára borzongató érzés, amikor meglátja a hatalmas tömeget, amely a szentatya érkezésére vár. A fiatalok hátramutatnak, mondják, a fekete ruhás néni ért magyarul. Odafordulok, rám mosolyog, s közli, tiszta magyarsággal: sajnos nem értem, mint mond, mi itt máshogy beszélünk, mint maguk. Kérdés nélkül elmondja, Eszéken született, magyar, s nagyon örül a pápa érkezésének, de sokkal többre nem jutok, hiszen a kommunikáció csak egyoldalú, a néni egy kérdést sem ért meg.
A tömeg közben egyre hangosabb lesz, hiszen közeledik a pápa. A környéken mindenki feláll és integet. Mikor előttünk halad el a szentatya, a zsivaj már fülsiketítő. A pápa pedig egyetlen integetése életre szóló élményt jelent mindenki számára. Egy magyar apáca elmondja, olyan ez, mint amikor az apostolokhoz eljött a Szentlélek. II. János Pál az apostolok utódja, így most ő közvetíti a Szentlelket, amely itt van, ezt biztosan tudom, mondja mosolyogva.

Hosszú sorokban érkeznek a püspökök, vonulnak fel az oltárhoz, köztük két nagy- szakállú, koronás görög katolikus is. Társaik az első sorokban ülnek, vastag, fekete reverendában, püspöksüvegben. A nap heve már szinte kibírhatatlan, egymás után ájulnak el az emberek. A pápa azonban kora és betegsége ellenére kitartóan celebrálja a misét. Az evangéliumot a szentatya olvassa fel, ráadásul horvátul. Utána hosszú prédikációt tart, szintén a helyi nyelven. Beszéde nem akadozó, hanem tiszta, hangja erős. A hívek könyörgésekor egy magyar népviseletbe öltözött hölgy is felszólal, ízes magyarsággal kéri a Jóistent, áldja meg a földműveseket és a közép-európai katolikus találkozót. A tömeg válaszol: Kérünk téged, hallgass meg minket! Az az erő, amely ebben a hitben van, a kétszázhúszezer zarándok hitében, arra indítja őket, hogy ne kételkedjenek. Isten biztosan meghallgatta az imát.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.