Katolikus találkozó Európáért

Nyolc közép-európai ország, köztük hazánk katolikus püspöki karának egyéves rendezvénysorozata kezdődött tegnap. Ebből az alkalomból a szombat esti, majd a vasárnapi szentmisén mindegyik ország katolikus templomában felolvasták azt a közös pásztorlevelet, amely Krisztust Európa reményének nevezi.

Csehország, Magyarország, Ausztria, Bosznia-Hercegovina, Horvátország, Lengyelország, Szlovákia és Szlovénia püspöki konferenciájának tegnap megkezdődött és egy éven át tartó közös rendezvénysorozatának ötletét II. János Pál pápa 1983-ban, második ausztriai látogatásakor vetette fel. A szentatya akkor azt javasolta, hogy a közép-európai népeknek a közös történelmi múltjuk miatt lelki értelemben is össze kell fogniuk. Veres András püspök, a Magyar Katolikus Püspökkari Konferencia titkára a találkozó céljának az európai uniós csatlakozási folyamat támogatását, az előítéletek és az idegengyűlölet legyőzését, a békés egymás mellett élést és az igazságosság, illetve a szolidaritás elősegítését nevezte. Reményei szerint a találkozó tudatosítja a résztvevő országok népeiben, hogy a kereszténység az európai identitás meghatározó eleme. Mint fogalmazott: – Látjuk, hogy ezeknek az országoknak sok megoldatlan történelmi öröksége van, amit az egyház a maga eszközeivel szeretne enyhíteni. Erre utal a találkozó jelmondata is: Krisztus Európa reménye.
*
Az egy évig tartó rendezvénysorozat közben mindegyik nép bemutatkozik a többiek előtt. Ilyenkor úgynevezett nemzeti vasárnapot is tartanak, amikor az adott ország lakóiért imádkoznak a másik hét ország katolikusai. Magyarország 2003. augusztus 24-én kapja meg ezt a lehetőséget. Zárásként pedig a nyolc ország közös zarándoklatot tart az ausztriai Mariazellben, amelyre meghívták II. János Pál pápát is.

A tegnap felolvasott közös pásztorlevél hangsúlyozza: Európa a történelemben talán még soha nem volt olyan közel ahhoz, hogy egységessé váljon, mint most. A főpapok utalnak arra, hogy a változó Európában egyesek a reményt veszik észre, mások inkább a fenyegető folyamatokat érzékelik. Mint írják: némelyek felhívják a figyelmet a népek, a kultúrák és a vallások békés együttélésének lehetőségére. Hálásak azért, hogy sok közép-európai nép számára véget ért az a szabadság nélküli és szenvedésekkel teli időszak, amelyben sok ember az életével fizetett. Európát a jogos elvárások kezdeményezésének nevezik a főpapok, amely szerintük nem remény, hanem feladat. Kijelentik: „Nekünk, keresztényeknek nemcsak múltunk, de mindenekelőtt jövőnk is van.”