Média és mocsok

Kismocsok gyermeket akar Medgyessy Pétertől – hirdette a hét végén a Blikk szalagcíme. Azé az újságé, amelynek főszerkesztője a mértékadó Pallagi Ferenc, a közszolgálati tévé hullámhosszán sugárzott Nap-kelte című műsor moderátora. Azé az újságé, amelynek főszerkesztő-helyettese az ugyancsak mértékadó Bánó András, ugyancsak a közszolgálati tévé hullámhosszán sugárzott Nap-kelte című műsor moderátora, a közszolgálati tévé késő esti értelmiségi műsorának vezetője (szerkesztő: Pallagi Ferenc). A Blikk jelenleg a legnagyobb példányszámban eladott („legkedveltebb”) hazai napilap, az ingyen osztogatottakat leszámítva. Választók százezrei kizárólag ebből vagy más bulvárlapokból – illetve a kereskedelmi tévékből – tájékozódnak az őket körülvevő valóságról.
A miniszterelnököt apává tenni kívánó leszbikus médiasztár egy másik (Star nevezetű) bulvártermékben tette közzé nyílt levelét. A közérdekűnek ítélt írásműről az Index című internetes orgánum is beszámolt, Kismocsok Medgyessyt akarja gyermeke apjának címmel. Az írás szerint Medgyessy Pétert kérte fel gyermeke biológiai apjának Kismocsok. A Való világ egykori leszbikus szereplője a kormányfőnek írt nyílt levelében az azonos neműek közötti házasság lehetővé tételét szorgalmazta, és azzal indokolta szokatlan kérését, hogy így akarja ráirányítani levelének tartalmi részére a közvélemény figyelmét. Varga Andrea, közismertebb nevén Kismocsok, a Star magazin hasábjain intézett nyílt levelet Medgyessy Péter miniszterelnökhöz. „Meglepő, és azt gondolom, személyes megítélése szerint provokatív kéréssel fordulok Önhöz” – kezdi levelét az RTL Klub villalakója, aki bevezetésképp ismerteti televíziós szereplését, illetve azt, hogy a valóságshow-ban az előítéletek oldása érdekében vállalta másságát. Kismocsok levelében kifejti: teljes értékű embernek tartja magát, ezért azt gondolja, ugyanolyan joga van családot alapítani, mint bárki másnak. De azt tapasztalta, hogy erre a magyar törvények szerint nincs lehetőség.
„Miniszterelnök úr! Többször hangsúlyozta, hogy fő céljának tekinti az európai normák – melyek közé a tolerancia és az esélyegyenlőség is tartozik – meghonosítását hazánkban. Hiszek Önnek, mert hinni akarom, hogy ezek nem csak üres szavak” – áll a levélben. Ezután négy pontban felsorolja, mit szeretne elérni: ha gyermeket szülne, családja nem minősülne csonka családnak; ha gyermekét nem tekintenék félárvának; ha élete párja nem csak élettársa lenne; s végül ha gyerekét nem érné a hátrány, amiért nem klasszikus családmodellben él, hanem két nő neveli. Kismocsok azért kéri fel a miniszterelnököt gyermeke biológiai apjának, mert – mint írja – így akarja a levél lényegi részére irányítani a közvélemény figyelmét.
Gál J. Zoltán kormányszóvivő némi habozás után a következőképpen reagált a körmönfont kérésre: „Medgyessy Péter miniszterelnök úrnak a megtisztelő felkérést nem áll módjában elfogadni. Egyrészt azért nem, mert már két gyermek édesapja, mégpedig mindenféle értelemben. Másrészt szerető felesége van, akihez ragaszkodik. Továbbá nem szeretne precedenst sem teremteni, mert félő, hogy túlzott igények jelentkeznének az ügyben. Medgyessy Péter ugyanakkor tiszteletre méltónak tartja Kismocsok kisasszony családalapítási szándékát. Az általa felvetett problémáról egyébként Európa kevésbé szemérmes fele is évek óta vitázik. Magyarországon is érdemes vitázni, de nem elsősorban a miniszterelnökkel.”
El a kezekkel Medgyessy Pétertől! Igazán nem vagyok azzal vádolható, hogy a kormányfőt minden idők legalkalmasabb miniszterelnökének tartom – s ezt a véleményemet soha nem is rejtettem véka alá. (Némely források szerint korábbi közszolgálati munkahelyemről is e leplezetlen kritika miatt, ennek a nagyvonalú, a kicsinyességet hírből sem ismerő embernek a személyes óhajára kellett távoznom.) Nem osztozom Forró Tamás abszolút független, minden hízelgő attitűdtől mentes gondolkodó meglátásában sem, aki szerint Medgyessy a XXI. század Deák Ference. (A Deák-bicentenárium évében ez a hasonlattétel halmozott bárdolatlanság. Deák nem a végrehajtó hatalom birtokában akart kiegyezni. Deák virtuóz művésze volt a közéleti retorikának, a varázslatos magyar nyelvnek. Deák soha nem volt Metternich szigorúan titkos tisztje.) Mindettől függetlenül azonban Medgyessy Péter a Magyar Köztársaság egyik választott közjogi méltósága. Ennélfogva nem lehet büntetlenül belerángatni egy olyan bulvársztoriba, amelyhez – a cáfolaton kívül – semmi köze. Nem lehet méltatlan módon szalagcímbe szerkeszteni csupán azért, mert a lejárató szándék a másság állítólagos szabadságjogaiért vívott harc vértjét ölti magára. Nem lehet – csupán a jelenlegi kormánykoalíció összetételéből kiindulva – arcátlan liberális zsarolás céltáblájává tenni a végrehajtó hatalom első emberének legintimebb magánéletét.
Az Alkotmánybíróság feltehetőleg nem Kismocsok spermaigényére gondolt, amikor a közszereplők személyiségi jogait a másokénál szűkebben vonta meg. Medgyessynek – ha nem okoz közbotrányt – éppúgy joga van a magánélet szentségéhez, mint bárki másnak. Nyaralása is csak abban az esetben közérdekű, ha annak a világ egyik utolsó kommunista diktatúrakövülete ad helyet, vagy ha a közszolgálati tévé hullámhosszán sugárzott Nap-kelte című műsor moderátora, Friderikusz Sándor azt a látszatot igyekszik kelteni, hogy a kormányfő – David Copperfieldet megszégyenítő módon – egyszerre képes jelen lenni az Angol utcában és a karibi pálmák alatt. Nevelt lánya is megmaradhatna a társasági lapok bájolgó családlátogatásainak közegében, ha nem a közszolgálati televízióval állna vitatható vállalkozói viszonyban. (Az „Orbán-bányák” ügyében hisztériázók megfellebbezhetetlenül leszögezték: állami megbízás esetén egy miniszterelnök édesapjának is szűkebbek a vállalkozói jogai. Nyilván most ők is úgy gondolják: undorító kettős mérce volna, ha a kormányfő gyermekeire más megítélést alkalmaznánk.)
A szélsőliberális zsaroló pozíciót mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a kormányszóvivő egyáltalán válaszra méltatta az ízetlen provokációt. Ugyanis a kormány által használatos (egyelőre tartalom nélküli) hívószavak, az esélyegyenlőség meg a tolerancia miatt válaszra kellett méltatnia. No meg a koalíciós partner miatt is, amely egyebek mellett a homoszexuálisok emancipálását is zászlajára tűzte. A szóvivő a tőle telhető iróniával oldotta meg a feladatot. Nyilván a dolog természetéből adódik, hogy a „Kismocsok kisasszony” szarkasztikus, a „mindenféle értelemben” büszkeségre okot adó apaság pedig némiképp macsó hatást kelt. Gyönge, áltoleráns érv a szerető feleség fölemlegetése is: ha agglegény volna, talán a másság iránti elkötelezettségből vállalnia kellene a szolgáltatást? A „túlzott igényekre” való hivatkozás viszont hamisítatlan, vérbő humor. (Képzeljük el, hány elkötelezett szocialista hölgy szavazó kívánná ily módon kifejezésre juttatni elragadtatását…)
Az információs mocskot hírértékké avató média megállíthatatlannak látszik. (Kolosi Péter, a Való világnak is helyet adó, leszbikus levélírónkat elkeresztelő és ránk szabadító RTL Klub programigazgatója büszkén említi: Bánó Esti egyenlegében tanulta a szakmát.) Ideje volna kimondani valakinek: eddig és ne tovább…