Van még innivalónk

Kinőtte magát az ásványvíz a szezonális termékek közül, mert már nemcsak nyáron, a nagy melegben szavazunk erre a hűsítőre, hanem az év más szakaszaiban is egyre gyakrabban nyúlunk az ásványvízhez. A pozitív változás ellenére a szakma szerint van még innivalónk, mert az éves fogyasztás csak ötven liter, a kitűzött cél pedig legalább nyolcvan.

Egyelőre még kevés ásványvizet iszunk a nagy ásványvízfogyasztó nemzetekhez képest. Az egy főre jutó magyar ásványvízfogyasztás tavaly 50 liter volt, de a 80-as évek rendkívül alacsony és nagyjából állandó fogyasztási értékeihez képest az utóbbi években Magyarországon az ásványvízfogyasztás jelentősen növekedett – mondta Bikfalvi Istvánné, a Magyar Ásványvíz Szövetség és Terméktanács főtitkára. A fejlődés az 1990-es évek elején kezdődött, többek között azért, mert a privatizált állami vállalatok tulajdonosai lényegesen nagyobb gondot és több pénzt fordítanak marketingre.
Bikfalvi Istvánné elsorolta a piac néhány főbb jellemzőjét is. Elmondta, hogy jobban kedveljük a szénsavas ásványvizet, mint a szénsavmenteset, és a hazai palackozott termékek döntő többsége ásványvíz, de rajtuk kívül palackozott forrás-, ivóvíz, valamint ásványi anyaggal dúsított is kapható. A magyar ásványvizeket egyaránt palackozzák üveg- és PET palackokba, mindkettőből van eldobható és visszaváltható változat. A palackok mérete 0,2 liter és 5,0 liter között változik, ezen belül minden lehetséges űrméret megtalálható a piacon, a legkedveltebb mégis az 1,5 és a 0,33 literes kiszerelés.

Magyarország nagy föld alatti vízkészlettel rendelkezik, rendkívül gazdag ásvány- és gyógyvizekben. Ezek a vizek sok – egyes összetevőikben élettanilag kedvező – ásványi anyagot tartalmaznak. A Kárpát-medence különleges adottsága, hogy a földkéreg üledékes kőzettömegét és az abba zárt vízkészletet a hő nagyobb mértékben járja át, mint a Föld egyéb területein, ennek következtében a hévízlelőhelyek és az ásványvizek viszonylag sok ásványi anyagot tartalmaznak.

Magyarországon jelenleg közel 90 kút és forrás szolgáltat elismert, természetes ásványvizet, amelyek közül 30 vizét palackozzák – mondta a főtitkár.

A természetes ásványvizekről Bikfalvi Istvánné elmondta, azok összes ásványianyag-tartalma tág határok – 500 és 2000 milligramm/liter – között változik. Jellegük szerint főleg kalcium-, magnézium-, nátrium-, hidrogén-karbonátos, kloridos, szulfátos vizek, illetve ezek változatai. Viszonylag jelentős a fluoridtartalmuk. A magyar ásványvíz-szabályozás hasonló az Európai Unióéhoz, de annál szigorúbb. Magyarországon is csak az a víz nevezhető „természetes ásványvíznek”, amely szennyeződéstől védett vízadó rétegből származik, összetétele a természetes ingadozás határain belül állandó, mikrobiológiailag tiszta, a víznyerő helyen palackozzák, kezelésben nem részesül, kivéve a levegőztetést, és hivatalos elismerésben részesült. Ezenkívül a magyar rendelet meghatározza a minimális összes ásványianyag-tartalom mennyiségét, illetve az egyes összetevők maximálisan megengedett határértékét, hasonlóan a FAO/WHO Codex Alimentarius bizottság által elfogadott, a természetes ásványvizekre vonatkozó szabványhoz. Ezek az értékek jelenleg még nem azonosak a Codex értékeivel, de a magyar ásványvizek összetétele azoknak is megfelel.

A főtitkár asszony is elmondta, hogy érezhető volt az áfaemelés az ásványvízfogyasztásban. A drágulás mértéke a vizek árától függ, de egy másfél literes palack esetében átlagosan 8-10 forint többletkiadást jelent. Pedig a vízfogyasztásban még van fejlődnivalónk, hiszen az osztrákok 80 literes egy főre eső éves fogyasztásához még harminc liter ásványvizet kell meginnunk. Az osztrák fogyasztás elérése a cél, de hogy lenne még innivalónk, azt a száz liter körüli német és svájci vagy a 130 literes francia és a 150 literes olasz fogyasztás mutatja. A kitűzött cél elérésben segítenek a megváltozott fogyasztói szokások, amelyek azt mutatják, hogy a főszezon még mindig a nyár, de az ásványvíz már nem számít szezonális terméknek.