Város a kátyúban

Budapest kritikus pénzügyi helyzete miatt privatizációra lesz majd szükség a fővárosi tulajdonú részvénytársaságok esetében, hiszen óriási áldozatot vállaltak a metróépítéssel – ismerte el Demszky Gábor főpolgármester. A politikus, amennyiben az SZDSZ-nek szüksége lesz rá, elindul a 2006-os főpolgármesteri választáson. Kérdéseinkre válaszolva úgy vélte: a Városházán nincsenek botrányok, csak botránykeltési kísérletek.

Első hallásra talán furcsának tűnik majd a kérdésünk, de az az igazság, hogy még mindig az idefelé tartó, nem túl hosszú út hatása alatt állunk. Nem csuklik sokat mostanában?
– Miért?
– Mert elég sokat emlegetik a nevét az autósok.
– Tizenhárom év alatt hozzászoktam, hogy a nyári felújítási munkák miatt kialakult közlekedési dugókért engem tesznek felelőssé. Ez részben jogos, hiszen valóban felelős vagyok a város megújításáért. Ha nem újítanánk fel az utakat, azért tennének felelőssé. Ha például nem nyúltunk volna az Árpád hídi felüljáróhoz, a közlekedésfelügyelet megvonta volna az engedélyt, és le kellett volna vennünk a hídról a forgalmat. Ez valóban katasztrófa lenne. A város normális működtetéséhez hozzátartozik, hogy az útjait, hídjait, felüljáróit felújítjuk. Egyebek mellett éppen ennek köszönhető, hogy a városvezetés megítélése négyévenként újra és újra pozitívan alakul.
– A nyugati nagyvárosokban is vannak útfelújítások, de ott valahogy szervezettebbnek tűnnek az előkészületek. Egyszerre talán nem vágnak el minden útvonalat.
– Mert nem néhány év alatt kell bepótolniuk sok évtizednyi lemaradást. Ráadásul a város szerkezete adott, vannak olyan megkerülhetetlen pontjai, amelyek helyett nincs alternatív útvonal, nincs hová terelni a forgalmat. Az Árpád hidat például nem tudjuk kiváltani, mert nem épült új híd északon. Az Antall-kormány volt az utolsó, amelyik Budapesten hidat épített. Remélem, a mostani kormány lesz a következő. Mindenesetre most az Árpád hídi lejáró felújítása problémákat okoz a közlekedésben. Mi a HÉV-et ajánljuk az autósoknak, de ők hozzászoktak ahhoz, hogy gépkocsival járjanak. Még akkor is, ha lassan egy óra kell ahhoz, hogy valaki Szentendréről beérjen a belvárosba. A hibákból tanulunk, és a jövőben még nagyobb hangsúlyt fektetünk a tájékoztatásra és a kommunikációra.
– Ahol véletlenül haladni lehet, ott az a probléma, hogy a kátyúk teszik tönkre az autók futóműveit.
– Ön egyszerre sokallja és kevesli az útfelújításokat. Szerintem az autósok joggal kifogásolják a kátyúkat, és joggal tesznek panaszt emiatt. Éppen ezért pontosan tudják, hogy az utak felújítására szükség van, még akkor is, ha ez dugókat okoz.
– A főváros fejlesztési tervéből ugyanakkor az derül ki, hogy egy fillér sincs útfelújításokra.
– Abban biztos lehet, hogy az utak felújításával nem állunk le. Idén például több mint nyolcmilliárd forintot fordítunk útfelújításra, plusz 1,6 milliárdos külön keretet szavazott meg a közgyűlés csak kátyúzásra. Ezek a számok pedig nem tartalmazzák azt a 11,5 milliárdot, amit a Fehérvári út felújítására fordítunk a 4-es metró beruházása részeként. Az igaz, hogy az Orbán-kormány négy év alatt százmilliárd forintot vont el Budapesttől, és az is, hogy az idei központi költségvetés is igen takarékos. A főváros pénzügyi helyzete valóban igen feszített ebben az évben. Ha a szabályozók jövőre sem változnak, akkor valóban előfordulhat, hogy kevesebb pénz jut az éves költségvetésben az útfelújításokra. Egyelőre nem tudjuk, lesz-e változás, ezért nem szerepel jelenleg konkrét összeg erre a célra a hétéves fejlesztési tervünkben. Én optimista vagyok, és bízom abban: a kormány elszánta magát, hogy változtassunk a Budapest számára hátrányos szabályokon. Többek közt tárgyalunk a nagyvárosi tömegközlekedés normatív finanszírozásáról és arról, hogy a HÉV is azonos elbírálás alá kerüljön, mint a MÁV.
– Hamarosan egy terepjárószerű luxusautó boldog tulajdonosa lesz, amit a Városháza vásárol önnek. Budakeszitől a Városházáig sok kátyú okozhat boszszúságot.
– Valóban ráférne a felújítás a Budakeszi útra, de ön lenne az első, aki szóvá tenné, ha miattam előre hoznánk a rekonstrukcióját. Egyébként nem a kátyúk miatt van szükségem terepjáróra, hanem azért, mert sokszor rendkívüli időjárásban, mély hóban, sáros földutakon kell kimennem bizonyos helyszínekre főpolgármesterként, illetve a fővárosi védelmi bizottság elnökeként. Erre a célra eddig is volt egy terepjárónk, amit bérelni kellett. A beszerzést ezért jóváhagyták a szakbizottságok. Egyébként örülök, hogy ezekkel a kérdésekkel foglalkoznak. Azt jelzi, hogy más fogást nem találnak rajtam.
– Itt van például a 4-es metró építésének PR-botránya. A beruházás kommunikációját Bruck Gábor, korábbi kampányfőnöke cégére bíznák, amely már eddig is számtalan megbízást kapott a városházától vagy az önkormányzat társaságaitól.
– Itt sincs botrány, csak botránykeltési kísérlet. A Városházán nincs Happy End Kft. Az ön által említett cég a 4-es metró kommunikációját még 1997-ben nyerte el nyílt versenyben hat évre egyhangú döntéssel, tehát a Fidesz képviselőjének szavazatával is. A legolcsóbb ajánlatot adták, az előkészítéstől kezdve a Bartók Béla út felszíni rendezésekor szükséges és sikeres tájékoztatásig alapos és jó munkát végeztek. A szerződésük idén lejár. Az az új pályázat eredményétől függ, hogy a valóban nagyon fontos kommunikációt a jövőben ki végzi. Az ilyen esetekben szerintem az a kérdés, tiszta volt-e a verseny, normális áron, színvonalasan végezték-e a munkát. A válasz mindhárom kérdésre igen.
– A fővárosnak 15 milliárd forintot kell előteremtenie a metróépítés önrészének finanszírozásához, ráadásul Budapest 2003. évi költségvetését is 35 milliárd forintos hiánnyal fogadta el a közgyűlés. Szakértők szerint elkerülhetetlen lesz a közműcégek privatizációja, részvényeinek eladása, hiszen a sűrűn emlegetett ingatlaneladásokból, kisebb társaságok tulajdonrészeinek értékesítéséből ekkora bevételre nem lehet szert tenni.
– A főváros egy hosszabb metrószakaszra tett félre pénzt, a kormány pedig egy rövidebbet hagyott jóvá. A következő években tehát ezen már megtakarítást érünk el. Persze nem mondtunk le a teljes Dél-Buda–Rákospalota vonal megépítéséről sem. Ezért előbb-utóbb mindenképpen elő kell teremteni a fedezetet a metróra, ez pedig csak a részvényportfólió értékesítésével lehetséges. Úgy is mondhatnám, hogy a metróberuházás, vagyis a város élhetőbbé tétele érdekében az utolsó családi ezüsttárgyat is el kell adni. Amikor döntés született a metróról, világossá tettük azt is, hogy a főváros óriási áldozatot vállal.
– A Fidesz azért lobbizik, hogy a budaörsi virágpiactól és a Bosnyák tértől kezdjék meg a fúrásokat a külvárosi, lakótelepen élő polgárok érdekében. Támogatja a felvetést?
– Bárcsak ezért lobbiztak volna az elmúlt négy évben is! Kifejezetten örülök, hogy újra metrópártiak lettek. Ezért is fogadtuk be a legutóbbi közgyűlésen benyújtott ellenzéki indítványokat. Egyébként ez a hirtelen jött konstruktivitás a Fidesznek alapvető érdeke, hiszen tudják, hogy a metróügybe buktak bele. A saját választóikat csapták be, e nélkül ma nem lennének baloldali polgármesterek Budán. Ugyanakkor látni kell, hogy az elvi határozat a hosszabb nyomvonalról fontos dolog, de ettől most még nem lesz hirtelen több pénz a metróra. Persze, hogy jobb lenne, ha rögtön a budaörsi virágpiacig épülne a metró – de egyelőre nincs meg rá a fedezet. A Fidesz is tudja, hogy ha az Orbán-kormány nem akadályozta volna az építkezést, akkor már kész lenne a Keleti pályaudvar és Kelenföld közti szakasz, és ma a vonal meghosszabbításáról dönthetnénk.
– Ön lesz az SZDSZ listavezetője az európai parlamenti képviselő-választáson. Nem csak az SZDSZ-t akarja feltornázni az ötszázalékos küszöbre? Hiszen pártja nem tud felmutatni még egy olyan embert, aki ilyen népszerű lenne.
– Az SZDSZ-t még az ellenfelei is a leginkább európai elkötelezettségű pártnak tartják. Minden esélyünk megvan arra, hogy jobb eredményt érjünk el ezen a választáson, mint az országgyűlési választásokon. Ahogy ősszel is húsz százalék fölött teljesítettünk Budapesten. A többi szabad demokrata politikussal együtt az a célom, hogy európai képviselethez segítsem a pártot. A mi szavazótáborunk kiemelkedően elkötelezett az európai ügyekben, s ha mozgósítani tudjuk őket, akkor az SZDSZ képviselőcsoportja biztosan ott lesz Brüsszelben.
– Ötödszörre is megméretteti magát 2006-ban a főpolgármester-választáson?
– 2006 még nagyon messze van. Egy biztos: számomra Budapest az első, itt is és Brüsszelben is. Ha sikerül a többi kelet-közép-európai nagyvárossal összefognunk, akkor a városaink nagyon sokat nyerhetnek az EU-ban. Ezért indulok jövőre az EU-képviselő-választáson.
– Ha ön nem indul 2006-ban főpolgármester-jelöltként, akkor az azt jelentené, hogy az SZDSZ biztos nem ad főpolgármestert.
– Ez egyáltalában nincs így. Egyrészt nem vagyok hozzánőve a főpolgármesteri székhez, de ha úgy érzem, hogy rám van szükség ahhoz, hogy befejezzem, amit elkezdtünk a fővárosban, akkor újra indulok. Másrészt az SZDSZ mindenképpen önálló főpolgármester-jelöltet fog állítani. A szabad demokraták szilárd, akár harminc százalékot is elérő budapesti szavazóbázissal rendelkeznek.
– Támogatna ön egy MSZP-vel közös listát a parlamenti választásokon?
– Nem. Ez a kérdés nem merül fel az SZDSZ-ben, de nagyon határozottan az az álláspontom, hogy a pártnak ugyanúgy önálló jelöltekkel és önálló listával kell indulnia 2006-ban, mint ahogy 2004-ben is teszszük. Miután a Fidesz a szélsőjobb felé nyitott és a liberális közép felé zárt, velük még hosszú évekig nem fogunk közösen kormányozni. Ezért támogattam és támogatom az MSZP-vel való országos és fővárosi koalíciót, de az SZDSZ önálló politikai erő, amely nem kötheti saját sorsát egy másik pártéhoz.
– Az MDF is így gondolta korábban, és gondolja most megint, bár tavaly a választások előtt belátta, hogy nincs más esélye, mint a közös listaállítás.
– Tavaly valóban így döntött, de 2004-ben önállóan méreti meg magát. Én ennek, noha riválisok vagyunk, örülök. Ugyanis – bár az egypártrendszernél jobbnak tartom – nagyon nem rajongok a kétpártrendszerért.
– Az SZDSZ legerősebbnek hitt tárcáját folyamatosan korrupciós vádak érik. Magyar Bálint elhárítja a felelősséget, és arra hivatkozik, hogy az ellenzék a Sulinet program végrehajtását akarja megakadályozni. Ennek ellenére több személycsere és megrovás történt a tárcánál. Ön mit gondol erről?
– Azt, hogy az előző ciklusban egyetlen fideszes miniszter sem vállalt semmiféle felelősséget ezerszer súlyosabb korrupciós vádak esetén sem. És azt, hogy a politikai felelősség tisztességes vállalása az is, ha egy miniszter a legkisebb etikai vétséget elkövető munkatársait azonnal felmenti vagy megrója.
– Elképzelhető viszont, hogy szertefoszlik az SZDSZ népszerűsége az elkövetkező években, ráadásul egy kívülállónak már nem különbözik nagyban a szabad demokraták és a szocialisták stílusa, világnézete.
– Ez nem igaz. Az SZDSZ-nek van egy nagyon erős történelmi identitása, saját eszmerendszere és értékrendje, amely világosan megkülönbözteti az MSZP-től. Az SZDSZ liberális párt, amely számára legfőbb érték a szabadság, míg az MSZP baloldali, szocialista párt. Tavaly éppen a szabadság és a demokratikus jogállam Fidesz-kormány általi veszélyeztetése miatt döntött a velünk szimpatizáló szavazók jelentős része az utolsó pillanatban úgy, hogy az MSZP-re szavaz, mert nem akart kockáztatni. 2004-ben azonban nincs ilyesfajta tétje a választásnak. Ezért meggyőződésem, hogy a jövő évi európai parlamenti választás eredménye az SZDSZ helyzetét és identitását egyaránt erősíteni fogja.