Bush megkezdte afrikai körútját

George Bush amerikai elnök tegnap Dakarban együttműködést ígért az ENSZ-szel és az afrikai államokkal a libériai polgárháborús helyzet megoldására, de még nem döntötte el, hogy küld-e békefenntartó csapatokat Libériába. Bush kedden először Abdoulaye Wade szenegáli elnökkel folytatott eszmecserét, majd hat másik nyugat-afrikai ország vezetői csatlakoztak hozzájuk, hogy megvitassák többek között a libériai konfliktust.

Öt országot átölelő afrikai körútjának első állomásaként tegnap Szenegálba érkezett George Bush amerikai elnök, aki ezután a Dél-afrikai Köztársaságba, Botswanába, Ugandába és a forrongó Nigériába is ellátogat. Az amerikai elnököt útján elkíséri felesége, Laura Bush, valamint Condoleezza Rice nemzetbiztonsági tanácsadó és Colin Powell külügyminiszter.

Powell korábbi angolai és gaboni útja során több mint ötvenmillió dollárt ígért a közép-afrikai őserdők megmentésére, Bush pedig ezúttal tizenötmilliárdot ígért az AIDS elleni harchoz.
A szemmel látható Afrika felé fordulás, az egyfajta Canossa-járás minden bizonnyal nem érdek nélküli. Bush körútját sok afrikai vezető annak a stratégiának a részeként látja, amellyel az elnök kísérletet tesz az Amerika-ellenes hangulat megváltoztatására a kontinensen.

A gyakorta mindenféle kontrollt nélkülöző afrikai országok ugyanis melegágyai az Amerika számára vélt vagy valós fenyegetettséget jelentő terrorizmusnak, amelynek felszámolásához szoros szövetségek kialakítására lesz szükség a fekete kontinensen. Nem újabb támaszpontok telepítéséről van elsősorban szó, hanem a helyi kormányokkal együttműködve kialakított komolyabb katonai jelenlétről és fellépésekről. Washington első körben százmillió dollárral segíti a kontinensen a harcot a nemzetközi terrorizmussal szemben. Az összeget elsősorban a kelet-afrikai Kenya, Etiópia, Dzsibuti, Uganda és Tanzánia légi- és tengeri kikötői, számítógépes adatbázisai biztonságának, illetve határőrizetének a megerősítésére fordítják.

A terrorizmus elleni harc egyúttal lehetőséget ad a fekete kontinens gazdasági kiaknázására is. Az egyre instabilabbá váló gazdasági helyzetben s a képlékeny közel-keleti állapotok közepette ugyanis hiba lenne kihagyni az Afrika jelentette kereskedelmi lehetőségeket. Ezeknek a lehetőségeknek a kiaknázása valószínűleg magával hozná az afrikai politikai életbe való beavatkozást is, kérdés persze, hogy ez mennyire használna a fekete kontinensnek. A kereskedelmi partnerségi lehetőségek mindenesetre, ha nehézkesek is, de adottak, elég csak Guineai-öböl térségében húzódó olajmezőkre gondolni. A látogatás egyik állomásaként szereplő Nigéria ugyan eddig is komoly olajexportőr volt, a térség országaira a jövőben sokkal nagyobb feladat várhat: Sokak szerint egyszer akár részben át is vehetik az arab országok szerepét. A jólétre azért egyelőre kár még csak gondolni is. A Johannesburgban Bush látogatása ellen tüntetők sejthetik is, hogy az elnöki vizit valójában nem nekik szól, hosszabb távon azonban nekik is érdemes lesz elgondolkodniuk azon, miként profitálhatnak az amerikai gesztusokból. Ez esetben ugyanis elképzelhető, hogy az amerikai eszközök akár még kedvezhetnek is az elfeledett kontinensnek.

Bírál a világszervezet
Az ENSZ segélyezéssel foglalkozó fejlesztési programja, az UNDP szerint a Nemzetközi Valutaalap és a Világbank politikája aligha alkalmas arra, hogy az afrikai, ázsiai és latin-amerikai szegény térségeket hatékonyan segítse. – Ha érvényes az a cél, hogy 2015-ig a globális szegénységet a felére csökkentsük, az IMF és a Világbank programjaiban radikális változtatások szükségesek – áll az UNDP 2003-as globális fejlődési jelentésében, a Human Development Reportban. A jelentés szerzői szerint az IMF-nek és a Világbanknak a gazdagabb országokat kellene segélyezésük fokozására ösztönözniük. (MTI)