Halálosztók kora

Újabb sötét lappal bővült a nemzetközi terrorizmus történetének fekete könyve. A helyszín ismét az orosz főváros, ahol ezúttal a tusinói rockfesztiválon aratott a halál. Ennek az akciónak, mint ahogy az elmúlt hónapokban végrehajtott többinek, nincs sok köze a csecsen függetlenséghez, legfeljebb annyi, hogy ártatlanok vérével szennyezik be a kaukázusi köztársaságban a szabadság szimbólumának tartott Samil imám mintegy két évszázada magasra emelt zászlaját, kiváltva e merényletekkel a civilizált világ ellenérzését.
A halálosztó fekete özvegyek, pontosabban az őket irányító-manipuláló elvakult szakadár harcosok bázisa Csecsenföldön is egyre kisebb. A Közel-Keletről importált, a bizonyítottan az al-Kaidával kapcsolatban álló, az iszlám radikális vonulatát, a vahhabizmust hirdetők által a Kaukázusban elterjedtebb terrorista módszerek a helyieket éppúgy megfélemlítik, mint a moszkvaiakat. E terror célja éppen ez, az általános destabilizálás, a rombolás, az elbizonytalanítás. A szabadság jelszava mögé bújtatott elvakított, agyilag megdolgozott öngyilkos harcosoknak, az évtizedes háború, az eközben kriminalizálódott, különböző hatások alatt radikalizálódott kaukázusi mindennapok fals termékeinek már nem sok közük van az évszázados politikai célokhoz.
Mindezek fényében nem tűnnek túlságosan fényesnek a politikai rendezés esélyei sem. Alighanem az sem hozna most áttörést, ha a Kreml – megváltoztatva eddigi hozzáállását – hajlandó lenne tárgyalni a szakadárokkal. Az események alakulására ugyanis már Maszhadovnak sincs komoly befolyása, a radikálisok a maguk útját járják, másrészt a katonai vereség után a harcosok általánosan a terrorizmus eszközeit tartják egyedül célravezetőnek. A politikai rendezésnek mindezek ellenére sincs alternatívája, még ha a megoldás nem is látszik túl közelinek. A sikerhez a jelenleginél kedvezőbb előfeltételeket teremthet, ha lendületet kap az újjáépítés, tovább erősödik a közrend, s gyengülnek mindkét oldalon a káosz fennmaradásában érdekelt erők. Ennek szellemében Putyin elnök épp a tusinói merénylet előtti napon jelentette be, hogy október ötödikén megtartják az elnökválasztást Csecsenföldön, s a demilitarizálás jeleként a hadseregtől a rendőrséghez kerül át át a közrend biztosításának feladata. Erősen kérdéses ugyanakkor, hogy ezek az intézkedések miként gyökeresednek meg a gyakorlatban. Sokan kételkednek például abban, hogy a választások legnagyobb esélyesének számító Ahmad Kazirov képes lesz-e továbbvinni őket, vagy csak a felelősség egy részét veszi le az országos választások előtt a Kreml válláról. A belső problémák megoldása mellett a siker előfeltétele a politikai hátsó szándékokat nélkülöző, valóban a kérdéskörre koncentráló nemzetközi összefogás. Jelen esetben tudomásul kell venni Amerikától Európáig, hogy Oroszország a terrorizmus elleni harc egyik fontos csatatere. Így a Dubrovka Színház elfoglalói vagy a tusinói robbantók ellen ugyanolyan határozottsággal s összehangoltan, a pénzcsapokat elzárva kell fellépni, mint a Világkereskedelmi Központ tornyait lerombolók vagy a Bali szigetén pihenők gyilkosai ellen.