Kazahsztán, Közép-Ázsia szilárd pontja

A világ öt legnagyobb olajkitermelő országa közé tör Kazahsztán. A Kaszpi-térség energetikai nagyhatalma a térségben egyedülálló stabilitására és az évek óta látványos gazdasági növekedésére alapozza ambiciózus terveit. Ez a helyzet jó lehetőségeket teremthet a Közép-Ázsiában ez idáig nem túl aktív magyar külkereskedelem, a befektetők számára is.

Elsősorban a szénhidrogén-ipari kitermelés bővülő lehetőségeinek jóvoltából immár huzamosabb ideje évi 10 százalék feletti növekedést produkál a mind nyitottabb és határozottan piacosodó, ma már inkább a túlfűtöttség problémájával küzdő kazah gazdaság. A magánszektor állítja elő ma már a GDP több mint 75 százalékát, a havi 160 dollár körüli átlagkereset pedig a legmagasabb a Független Államok Közösségében (FÁK). Az országot, amely az IMF-fel már három éve rendezte külső adósságait, tavaly az Egyesült Államok és az EU piacgazdaságként ismerte el. A térségben nem lebecsülendő, Nurszultán Nazarbajev több mint tízéves elnökségének talán leginkább elismert eredménye, az államfő regionális biztonságot elősegítő aktivitásának köszönhető tartós politikai és gazdasági stabilitás, valamint az elsősorban az olajiparban látványosan feltáruló lehetőségek felkeltették a befektetők érdeklődését is. Ott van az országban az Agiptól, a British Gaztól a Central Asia Petroleumon, a China National Petroleumon át a Chevronig és a Texacóig a multinacionális vállalatok sora. A Világbank a beruházások szempontjából a húsz legvonzóbb ország közé sorolja Kazahsztánt, ahová az utóbbi években 21 milliárd dollárnyi közvetlen befektetés, a térségbe áramló külföldi tőke 80 százaléka érkezett.
Ez a tény komoly lehetőségeket nyújt a magyar tőkének is. Megközelítően sem használják azonban ma még ki a magyar cégek a FÁK országai közül immár évek óta legnagyobb ütemben növekvő kazah gazdaságban egyre inkább megnyíló lehetőségeket. Az idő mintha megállt volna valahol Tengiznél, s a kétoldalú kereskedelem tavalyi ötvennyolcmillió dolláros szintje messze elmarad az optimálistól, amelynek egyik oka, hogy a közép-ázsiai ország nem szerepel a hazai exporttámogatás prioritásai között.
Ezt emeli ki Varga Mihály, az Interparlamentáris Unió magyar–kazah parlamenti csoportjának fideszes elnöke is, aki magyar részről az előző ciklusban az azóta nem működő kétoldalú vegyes bizottságot vezette. Mint megállapítja, a magyar kül- és külkereskedelmi politikában nincs törekvés arra, hogy elmozduljon Közép-Ázsia felé, pedig az uniós relációban tett erőfeszítések töredékével érzékelhető eredményt lehetne elérni ezen a piacon. A politikus – akit nagykunságiként a kunok és a kazah lakosság harmadát kitevő, a kunok leszármazottainak tartott kipcsakok közti kapocs fűz Közép-Ázsiához – koncentrált üzleti fellépést ajánl, s a csehek példáját említi, akik az új főváros, Asztana építésében is aktív részt vállaltak. A volt pénzügyminiszter megemlíti, egy olyan látványosan felzárkózó, gyors gazdasági növekedést produkáló országban, mint Kazahsztán, az életszínvonal javulásával egyre komolyabb kereslet jelentkezik egy sor árucikkre, s ezt a lehetőséget kihasználhatnák a magyar cégek is, amelyek közül ma a legaktívabbnak e térségben a Richter, a Vegyépszer és a Hungaro Kábel látszik. A főként a kazah energiaszektorban megjelenő nemzetközi tőke árnyékában jó eséllyel pályázhatnának a magyar cégek is kisebb projektekre. A befektetések biztonságáért aggódók számára Varga Mihály aláhúzza, hogy az elmúlt évtizedben Kazahsztán is nagy változásokon ment át, sokat fejlődött és a térség legstabilabb országa.
A képviselő komoly akadálynak nevezte ugyanakkor a kétoldalú kereskedelmi kapcsolatok fellendítése előtt a jamburgi adósság tíz éve húzódó problémáját. A gázban mérve 1,4 milliárd köbmétert kitevő tartozás a tengizi szénhidrogén-lelőhelyek feltárásában végzett magyar munkákhoz kötődik, amely még a Szovjetunió fennállása idején kezdődött, de azt követően is folytatódott, hogy 1991 decemberében a Kazah Köztársaság önállóvá vált. Az építés és a szolgáltatások árának egy részét azonban máig várja Budapest. Lapunk értesülései szerint a vitás ügy, amelynek részleteit jelenleg a kazah kormány vizsgálja, akár már az ősszel, Nurszultán Nazarbajev elnök napirenden lévő budapesti látogatása során rendeződhet.