Lovaspuccs

Ülünk, ücsörgünk itt a szerkesztőségben, olykor rohangálni is szoktunk, anyagot gyűjtünk, telefonálunk, sajtótájékoztatóra, riportra megyünk, cikkeket írunk, szóval éljük egy újság robotosainak hétköznapi életét, s nem is sejtjük, hogy valójában puccsot készítünk elő. Egy puccs előkészítése körültekintő konspirációt követel, ezért napközben nem a kardokat köszörüljük, nem a pisztolyokat porozzuk, lapzárta után nem tartunk menetgyakorlatot, az ilyesmi túl feltűnő lenne, talán még a nemzetbiztonsági hivatal is felfigyelne rá, s idő előtt megbuknánk. A militáns előkészületek helyett mi pont úgy viselkedünk, mint más lapok munkatársai, de jó szimatú kollégáinkat így sem tudjuk félrevezetni. Elegendő, ha törvényességről, rendről, szigorúságról írunk, azonnal lelepleződünk. Puccsra készülünk, és buzdítjuk olvasóinkat, ez cáfolhatatlan tény, tagadni nem érdemes, hiszen a tagadás eleve gyanús…
A kormányhoz a lehető legközelebb álló, Népszava című újság szombati száma címoldalon, tehát a vezető hírek között azzal ijesztgeti nem túl népes olvasótáborát, hogy kérdésként ugyan, de határozott szándékossággal hírül adja: „puccsra buzdít a jobboldal”. A felcímben közli, hogy „politikusok eltávolítását javasolják Gergényinek”, majd a kérdőjeles cím alatt, már a készülőfélben lévő puccs társadalmi kiterjedéséről elmélkedik a lap felkészült informátora: „Egyelőre nem tudni, hogy összehangolt akciókról, vagy pusztán egybecsengő véleményekről van csak szó: a politikai szélsőjobbon azonban egyértelműen felerősödtek azok a hangok, amelyek a kormány megbuktatását szeretnék elérni”. Az egyik felerősödő hang Lovas Istváné lenne, aki pénteki számunkban Gergényi Péterről, Budapest újonnan kinevezett rendőrkapitányáról írt jegyzetet, a másik hang Csurka Istváné, aki a kormánnyal szembeni békés, erőszakmentes ellenállási mozgalmat hirdetett. A Népszava nem tudja, hogy összehangolt akciókról vagy pusztán egybecsengő véleményekről van-e szó, csak azt gyanítja, puccs van készülőben. Viszont mi, a potenciális puccsisták azt nem tudjuk, hogy mi köze lehet Lovas Gergényiről írott publicisztikájának Csurka tervezett mozgalmához. Lovas írása arról szól, hogy Gergényi a nulla toleranciát hirdető programja alapján a konzervatív jobboldal sztárja lehetne. A nulla tolerancia elvét William Bratton, a New York-i rendőrség főparancsnoka hirdette meg, s óriási sikereket ért el a bűnözés visszaszorításában. Gergényi azonban minden elszántsága ellenére bukásra ítéltetett. Ugyanis Bratton programja jobboldali, konzervatív környezetben vált eredményessé, míg Budapest főkapitánya liberális ellenszélben kénytelen dolgozni. A jelenlegi kormány és városvezetés „minden eddigi intézkedésével a bűnözők életét tette kényelmesebbé, nem pedig a lakosságét, ahogy az új rendőrfőkapitány akarja”. Gergényi elképzelései ellen hat a minden szinten tapasztalható engedékenység. „Gergényi nem gondolhatja komolyan, hogy míg a kormányzat a koldusokat, a könnyű drogosokat, a prostituáltakat, a részeg randalírozókat a tolerancia jegyében kívánja preferálni, akkor ő is sikeresen hajthatja vissza őket a zéró szintre.” Amíg az országnak s a fővárosnak ilyen vezetése van, addig Gergényi nem is álmodozhat a szigorúságról, a nulla tolerancia programjának megvalósításáról. „Ha Brattont megkérdeznék Gergényi esélyeiről, feltételezhetőleg a következő tanácsot adná a dandártábornoknak, netán térítésmentesen: szabaduljon meg Demszkytől, Salgótól, Bárándytól és Medgyessytől. Mert a hal a fejétől…” No, ezen utolsó mondatokon buktunk le, mi jobboldali puccsisták. Gergényi szabaduljon meg egyesektől, ehhez már csak egy kis Csurkát kell hozzákevernie a Népszava szerzőjének, s máris kész a jobboldali összeesküvés. S ezt az agyrémet nem valamelyik érzékeny publicista zengi el, hanem exkluzív információként, „komoly” tényként közlik. A 130 éves Népszavában. Abban a nagy hagyományú lapban, amelyik 2002 tavaszán, a kampány idején választási szórólapként is megjelent. Úgy dobálták be a postaládákba, mint egy párt röpcéduláját. A hitelessége is annyit ér, akár egy szocialista propagandafüzeté. Nagyon tud dekódolni az a szerző, aki Lovas jegyzetéből egy készülő puccs tervét olvasta ki. Neki egyetlen kifejezés – szabaduljon meg – elegendő, hogy országos méretű összeesküvést tárjon fel. Emberektől megszabadulni, szimbolikus, de akár valóságos értelemben is, roppant sokféle módon lehet. Ha mi azt tanácsoljuk a Népszava hányatott sorsú főszerkesztőjének, hogy szabaduljon meg Marxtól és Lenintől, akkor a legkevésbé sem arra buzdítjuk, hogy a nevezett urakat likvidálja. Gergényi úgy szabadulhat meg Demszkytől, Salgótól, Bárándytól, Medgyessytől, ha kivonja magát szellemi, politikai hatásuk, befolyásuk alól. Egyáltalán nem erőszakos eltávolításukról, letartóztatásukról, koncepciós perben való elítélésükről van szó, hanem pusztán arról, hogy Gergényi csak úgy valósíthatja meg programját, ha nem enged a felsőbbség nyomásának, ha lesz ereje tőlük függetlenül, akár ellenükben is kitartani az elképzelései mellett. Kétségtelen, ha így történne, ez puccsszerű változásokat eredményezne a magyar közéletben, talán még a kormány is belebukna, de államcsínyről mégsem lehetne beszélni.
Felhozhatnánk a Népszava mentségére, hogy látszólag körültekintően járt el, hiszen a Lovas-cikk kapcsán megkérdezte Bárándy Péter, Demszky Gábor és a politológus Török Gábor véleményét is. Bárándy nyilatkozata roppant épületes: „van egy szint, ami alatt nem kommentálok írásokat.” Demszky véleménye is hasonlóan tárgyszerű: „Lovas István ismét csak magát minősíti”. Hozzátennénk, a Népszava is. Ha a szerző valamiféle puccstól retteg, akkor miért egy konzervatív újságíróról kér véleményt jeles közéleti emberektől? Ha a megkérdezettek csak a korlátolt közhelyeiket képesek hajtogatni, az miért jelenik meg? Mi köze van Bárándy és Demszky Lovasról, annak írásairól alkotott véleményének az állítólagos puccshoz? Török Gábor megszólaltatása más eset. A politológus kifejti, hogy egy puccskísérlet víziója pusztán az események túlkombinálása. „Lovas csak írói fordulatokat alkalmazott publicisztikájában.” Török Gábor reagálása talán kijózaníthatta volna a készülő puccs leleplezésétől megittasult szerkesztőket. Nincs itt semmiféle puccs, egyszerűen csak egy jobboldali publicista keményen fogalmazott. Ebből felesleges, ízléstelen, értelmetlen szenzációs hírt, címoldalas, vezető információt kreálni. Az egész irománynak a papírkosárban a helye.
Ám mégsem oda került, hanem a Népszava címlapjára. Mert meglehet, hogy ilyen és hasonló, lidércnyomásos térképzetekből felesleges és ízléstelen dolog hírt kreálni, a szakszerűnek és függetlennek mondott baloldali, kormányközeli sajtó felfogása szerint nem értelmetlen. Azon a tájon szeretik hiszterizálni a kedves olvasót. A jobboldali összeesküvés, demokráciaellenes cselszövés, a fortyogóban lévő, kirobbanni kész agresszió bevett sablonok, bármikor bevethető formulák a baloldali médiumokban. A ’94-es választások előtt szükségállapot bevezetésével riogatták a baloldalt. Azzal, hogy a Boross-kormány nem írja ki a választásokat, hanem erőszakkal megszállják a közintézményeket, rendkívüli állapotot hirdet meg, és MDF-es diktatúrát készít elő. A jobboldali, lopakodó puccs ötlete már akkor felmerült. Nem is akárki, maga Konrád György vetette fel. Hányan hitték el akkor ezt a mérhetetlenül aljas ostobaságot, hányan rohantak a „becsületes, demokratikus” baloldalra szavazni? – nem tudhatjuk, de a végeredmény őket igazolta.
A Népszavánál úgy vélik, az ilyes lapos, visszataszító manipulációra ma is van vevő. Lehet, hogy igazuk van, elég egy választási győzelemhez a jobboldalt kriminalizálni, démonizálni, de a tisztességes újságíráshoz mérhetetlenül kevés. Ideje lenne megszabadulni hitelüket vesztett médiasztároktól, avítt közhelyektől, lejáratódott mechanizmusoktól, előző rendszerből itt maradt reflexektől.