Még mindig lógok a szeren…

SZERETTEM VOLNA ELŐRE SZEMÉLYESEN IS
MEGKÖSZÖNNI – EZT
A MOSTANI GYŰRŰT
– KARINTHYNAK
De 1938. augusztus 29-én meghalt… és én még öt hónapos sem voltam…

LEHETNE FÉRFIASABBAN IS MEGHATÓDNI…
De – megint csak a Mester – azt mondták Neki egyszer: – Magában van valami nőies. (Mire Karinthy:) – Talán az édesanyám révén…

ÍZETLENÜL KERINGETT
AZ 50-ES ÉVEKBEN
EGY VICC
– Mi a különbség Hamlet és Karinthy fia között? (Hogy az előbbinek megjelent apja szelleme.) Ez kifejezetten méltatlan a Szellemidézés írójára! Ha valakire, ránk érvényesebb. – A távollévők kivételek. (Minden Karinthy Cinizmus, Epepe nélkül mondom ezt…)

NYÁRON HOSSZABB
UTAZÁSRA MEGYEK
KARINTHY KOPONYÁJA KÖRÜL…
– Belül kellene!

NINCS BENNEM SEMMI
KESERŰSÉG, TÜSKE
– hogy a gyűrű a vándorúton csak most jutott ide…

MOST MÁR HUMORBAN IS
ISMEREK
TRÓFEÁT

LASSAN HAZA
KELL MENNEM
MOSOGATNI
– Remélem a Karinthy-gyűrű nem esik le az ujjamról…

TUDOM, NEM MIATTAM,
A GYŰRŰ MIATT
JÖTTETEK IDE
MUNKAIDŐ ALATT
– Akkor ki van a zálogházban?

AZZAL KEZDTEM,
HOGY „LÓGOK A SZEREN”
– Még mindig… (lásd a címben).
A homorítást nem nekem találták fel… Valamit ki kellett volna már – ahhoz – feszíteni… (A húrt?) (Meddig…?!) (Mért kell mindig mindenben egy húron pendülni?!)

KÉTSÉGBEESVE
ELERESZTENÉM KEZEMMEL
A SZERT…
A hátam nagyot fog nyekkenni a vastag szőnyegen… – legalábbis így van a Karinthy-szövegben…
Hála istennek – nevethettek már…

AZ ÖRDÖG VIGYE AZ EGÉSZ TORNAÜNNEPÉLYT…
– A benevezést, az első díjat…
Majom lesz, aki megnyeri.
(Jövőre…)

A Karinthy-gyűrű átadásakor mondottakat folytatom és fejezem be a jövő heti Magazinban.