Szellemlámpás Miskolcon

Jó két hete kering a magyar sajtóban a hír: az Aranynimfa-díjat elnyerő rendezőnő, Deák Krisztina és stábja augusztusban megkezdi a miskolci Bonnie és Clyde történetének forgatását. Talán emlékszünk még, 1995-ben adott hírt magáról első ízben a páros: Fekete László és Novák Tünde egy nyíregyházi bankból 27,5 millió forintot rabolt. Későbbi bűncselekményeik helyszíne volt Miskolc, ott követtek el számos fegyveres rablást. Egy alkalommal tűzharcba is keveredtek. Életveszélyesen megsebesítettek egy rendőrt, de sebet kapott a miskolci Clyde is. Végül lakossági bejelentés alapján kommandósok fogták el őket az általuk bérelt számos miskolci garázs egyikében. A mozgóképes produkció – az azóta jogerősen 11 éves szabadságvesztésre ítélt – Novák Tünde Magvető Könyvkiadónál megjelent kötete alapján készül, amelyben leírja rablásaik történetét. Deák Krisztina egyszerű szerelmi történetet készül forgatni, amelyben tulajdonképpen meglepetés a kriminalitás megjelenése. Nem akarja sem hősökké avatni az ámokfutó párost, sem sötétebbre festeni őket a valóságosnál. Arról kíván szólni, hogy Magyarországon ma egy fiatalnak elég egy rossz lépés, hogy ne legyen visszaút. Mint mondja, ez a film neki elsősorban arról szól: milyenek vagyunk mindnyájan. Nem titkolja, hogy a könyvet olvasva nagy hasonlóságot érzett a magyar szerelmespár története és a hollywoodi bűnről, szerelemről és szabadságról szóló filmek (Bonnie és Clyde, Sugarlandi hajtóvadászat, Tiszta románc, Született gyilkosok) színvonalas folyama között. Olyan történetre bukkant, amely alkalmas a művészi megformálásra is, de képes bevinni a moziba egy országot.
Aión című könyvében Jung arról ír, hogy az emberiség ma tulajdon árnyékszemélyiségét kell hogy megismerje. Meg kell tudnia magáról, amit eltitkol, elfojt – évszázadok, évezredek óta. A mindeneket vizsgáló szellem lámpásával a sötétben néma lelkek után kutat. Fénybe szólítja, megszólaltatja őket, mondják el, mit tudnak magukról, rólunk – hogy jobban értsük a világot, hogy különbséget tudjunk tenni olyan dolgok között, amelyekről eddig gondolkodni sem volt módunk. Szólaljon meg a bűnös ember, aki cselekedeteivel már eljátszotta a szólás jogát. Beszéljen mégis, mert Weöres Sándort idézve „aki ismeri a lelke démonait, sárkányokkal szánt”. Jó lenne így kijönni a moziból a jövő évi filmszemle táján, s nem úgy, hogy provinciális pszeudofilmmel lett megint gazdagabb, akarom mondani: szegényebb a magyar közönség.