Ereszt a kerék

A visszavonulóban lévő Csehák Judit azt nyilatkozta, teljesen természetes, hogy neki most mennie kell, hiszen tavaly a kormányalakításkor úgy egyezett meg Medgyessy pallérral, esztendőre rá veszi a kalapját, baboskendőjét (netán hajadonfőtt), és távozik.
Azért ez már valami… Megáll az ember esze, kiejti kezéből a vakoló fándlit, fölborul vele a hokedli. Két épeszűnek tűnő ember úgy kezdi el nulláról a közös munkát, hogy a főnök kijelenti: mához egy évre úgy elrepülsz, mint a dolmányos varjú. Mire a beosztott önfeledten rámosolyog, derűsen tapsikolni kezd, kezet ráznak egymással, még talán puszik is elcsattannak. Függöny.
Kíváncsi lennék rá, mi lehet a dolog mögött. Hát nem éppen azon dohog minden szocialista kormány, hogy az igazán nagyszabású országépítő munkájukhoz kevés a négyesztendőnyi ciklus, ahhoz legalább nyolc kellene? Akkor már kinézne valahogy az ország. (Elképzelem, hogy. Mint a kopasz vezér, meg a nevetgélő hóhér idején.)
Elképzelhető, hogy Medgyessy vezér már eredetileg is az ágyszámleépítőben gondolkodott, ám úriember lévén megsajnálta a csalódottan sírdogáló Jutkát, s így szólt neki: Na, nem bánom, Jucika, egy kört futhatsz még te is, de aztán hozod vissza a biciklit a Kökénynek, tudniillik az övé, én csak a menedzser vagyok. Ja, és a kanyaroknál vigyázz, defektet ne kapj!
Valószínűleg így történhetett. Éppen csak a minderről nem tájékoztatott közönség bosszankodik az egészen. Ugyanis egy szép, folyamatos futamot szeretett volna látni fölfelé a hegyre, ahogyan azt Medgyessy nyilatkozta megelőzően a sajtónak. Erre itt van ez a vacakolás. Ráadásul laposnak látni a kereket. Valahol ereszt.