Teller-hamisítás: hallatlan ostobaság volt

Nem sokkal a második világháború után a Szovjetunióban örömmel és büszkeséggel jelentették be egy pártgyűlésen, hogy Harkov újjáépült, nyoma sincs a háború pusztításainak. Ezután szót kért valaki, és azt állította, járt az előző héten Harkovban, és mindenütt romokat látott.

– Ha tudni akarja az elvtárs, mi van Harkovban, ne utazzon oda, hanem olvassa el a Pravdát – hangzott az értékes útbaigazítás.
Hasonló helyzetbe kerültünk mi is sok évvel a háború után. Nem szabad saját tapasztalataink alapján eldönteni, milyennek látjuk az ország és a magunk sorsát. Majd megmagyarázza a sok millióért kiképzett MSZP-s kommandó.

Nehezen érthető, hogy minden idők „legsikeresebb és legnépszerűbb kormánya” szinte az egész média birtokában sem tud „kiváló teljesítményei” ellenére elegendő hívet szerezni. Akit saját sorsa és az eddigi idomítás sem győzött meg arról, kik azok, akiknek bölcs vezetése nélkülözhetetlen számunkra, azt majd a röpiratok cáfolhatatlan érvei fogják a kormány táborába terelni. Hiszen mi más lehetne nekünk fontos, mint az, hogy ők gyarapodjanak hatalomban, anyagiakban?

A Teller Ede nevében közölt primitív hamisítás nemcsak halottgyalázás, hanem hallatlan ostobaság is. Esetleg a szocialista kommandó szövege került oda tévedésből? Mert kizárólag a kormánypártok álláspontját tartalmazza, azt az elvárást, hogy az ellenzék szerepe ne legyen több annál, mint hogy a többpárti demokrácia látszatát keltse a külföld felé, minden önálló vélemény tilos, akárcsak a szocializmus korában. Ez az igyekezet olyan durva hamisításhoz vezetett, ami arra is rávilágít, hogy milyen mellékes körülmény az igazság, ha érdekeikkel ütközik. Tavaly a választások első fordulója előtt nem akarták elismerni, hogy egy világhírű tudósnak joga van másképpen érezni és nyilatkozni, mint ahogy az egyeduralomra törő kormánypártok megengedik, sőt el is várják. Akkor volt idő és alkalom, hogy kételkedjenek a levél hitelességében, nem úgy, mint most, amikor boldogan közzétették. Úgy látszik, ez a minősíthetetlen eljárás volt a reváns, abban bízva, hogy a halott nem tud védekezni, így ideális ellenfél. A másság tisztelete csak nekünk kötelező, a baloldal és sajtója nem tudja elviselni a mi másságunkat. Határtalan gyűlöletüktől vezetve annyira szélsőségesen fogalmaztak, hogy ha nem lett volna könnyen bizonyítható a hamisítás, akkor is teljes mértékben vissza kellett volna utasítani, hiszen annak elfogadása magát a létezéshez való jogunkat kérdőjelezte volna meg, mindannak az arculcsapását, ami nekünk fontos.

Pedig csupán az a helyzet, amit a fenti események is bizonyítanak, maguk a tények szélsőségesen gonoszak, hogy lenne szabad azokat elhallgatni vagy bagatellizálni?

Takáts Ildikó
Budapest