Vegyes vágott

Nyolcezer élet?
Egy, a gyásziparban dolgozó ismerősöm szerint (mely iparág szép jövő elé néz a kormány által elrendelt új, kiéheztetési adók okozta áremelkedések következtében) a nyári hőhullám miatt állítólag nyolcezer emberrel több fejezte be földi pályafutását szép honunkban, mint a hasonló hónapokban. Arról persze részletesen olvashattunk, hogy tizennégyezer halott volt az ára Franciaországban a tébolyult nyárnak. (Mindig mondtam: irány észak!) A trópusi meleg és pára – amint hírlik – főleg az idősek, a szívbetegek és a keringési rendszer valamilyen bántalmában szenvedők soraiból szedte áldozatait. Egy forrás nem forrás: megkérdeztem egy szegedi barátomat is, aki temetési beszédeket mond. Szerinte Szegeden éppen hogy kevesebb halott volt, mint például tavalyelőtt. (Az idén eddig ezerkilencszáznyolcvanhárom, tavalyelőtt ilyenkor háromezer.) Az elhunytak többsége a nyolcvanöt–kilencvenöt évesek közül került ki, de a fiatalok aránya is magas volt. Csaknem fele az idősekének. A fő halálozási ok az öngyilkosság. Egy budai orvos ismerősöm elmondta, hogy csak a saját kórházuk intenzív osztályán háromszázötven beteget veszítettek el. Vajon mi lehetett azokkal, akik még a kórházig se jutottak? Nagy csönd van erről a hazai sajtóban, tekintet nélkül a pártszimpátiára. Most kinek higgyek?

Hiány
Jutka életben van. Még a tavaszon ütötte el egy autó a zebrán. A legveszélyesebb sérülés az agytörzset érte. Az orvosok több műtéttel visszahozták, és ma már otthon van. Ő túlélte a nyarat. Ha odateszi az ujját a gégemetszése helyére, beszélni is tud. El kell mondanom, hogy ő egy valamikori szerelmem anyja. Úgyis mondhatnám: ő maradt meg nekem abból a szerelemből. Ritka az ilyen. Igazi, vérbő nőként ismertem meg.
Hiányzol, mondtam neki a telefonba.
Én is hiányzom magamnak, felelte Jutka.

Az utolsó marslakó
Miközben ezt a dolgozatot írom, hallom, hogy eltávozott Teller Ede (akit Wignerrel, Szilárddal és Neumann-nal együtt marslakóknak neveztek az amerikaiak félelmetes logikájuk és titkos nyelvük miatt). A legmagasabb amerikai (Szabadság Érdemérem) és magyar (Corvin-lánc) kitüntetést is megkapta, de a Nobel-díjat valahogy nem. Most, a hírtől lesújtva, csak egy mondása jut eszembe:
Ha az ember eljut minden fény végére, tudja, hogy ideje belépnie az ismeretlen sötétjébe. A hit annyi, mint tudni azt, hogy két dolog egyike fog megesni velünk: az ember talpa alá valami szilárdat tesznek, hogy megállhasson rajta, vagy az embert megtanítják, hogyan repüljön.
Teller, akinek a neve angolul egyaránt jelenthet mesemondót, bankpénztárost, szavazatszedőt, sőt lélekharangot is, alighanem tudja már a választ.

Még hogy a babonaság bolondság!
Nem véletlenül írtam én volt a Babonáskönyvet. Az egész babonásságom úgy kezdődött, hogy édesapám egyszer elment hazulról, de pár perc múlva visszajött.
Mi történt?, kérdeztem. Ő leült az íróasztalához, és azt mondta: Itthon felejtettem valamit. De most megtaláltad!, mondtam. Igen, de visszafordulni szerencsétlenséget jelent. Már hiába mennék el újra, nem sikerülne semmi.
A múltkor én jártam így, mert Karácsony Sándor pedagógiai és filozófiai író nevét Kálmány Lajos néprajzkutatóéval kevertem össze. Viszsza kellett mennem a lakásba, hogy megtudjam, melyikükről nevezték el azt az utcát, ahol egy bizonyos szerkesztőség van.
Elmentem, de a főszerkesztő nem tudta kifizetni a teljes honoráriumomat. De az a kevés, ami lemaradt, nem volt ciki. Becsaphattam magamat, hogy nem, nem azért…
Hanem aztán a fogorvosomnál! Másfél óráig csiszolta a fogaimat. Közben már a fájdalomcsillapító injekció hatása is elmúlt. Az új injekciót egyenest egy idegbe lőtte, mintha villám vágott volna belém. Láttam is a villámot lehunyt pilláim mögött. (Száz az egyhez, hogy ez megessen veled.)
Nézz a szemembe, parancsolta, hogy lássam, ha szűkül a pupillád! Mert akkor látom, hogy fáj.
A következő páciens, míg ezt végigélte, megőszült. Rosszindulatú materialisták szerint már őszen érkezett.
Utána vettem egy lapot, de amikor kinyitottam, rájöttem, hogy már olvastam – a múlt heti volt.
A postán egy öregemberrel egyszerre értünk a különben is gomolygó sor végére. Parancsoljon, mondtam neki. Az egész nap az enyém. Menjen csak maga előre, fiacskám, mondta gombóccal a szájában az öreg, a botjára helyezve a súlypontját. Az én orvosom szerint nekem még legalább hat hónapom van.
Felhívtam a könyvelőnőmet ösztönöm díja ügyében, de ő Amerikába utazott, mint megtudtam. Úgy októberig.
Felhívtam Janót, aki már nem sokáig lesz a bérlőm, mert lakást vett. Elmondta, hogy a vízvezeték-szerelő épp most veri szét a fürdőszobám pótolhatatlan csempéit.
A kisboltban alaposan bevásároltam, a fólia vízzel együtt volt vagy húsz kiló. A liftajtón tábla: Nem működik!
Amint hazaértem, felhívtam anyácskámat, aki elmondta, hogy ki akarta kapcsolni a csengőt, mert az utcakölykök folyton becsöngetnek (akárcsak én gyerekkoromban). Kisszékről a hokedlira mászott, úgy érte el a csöngőt. Visszafelé viszont nem találta a kisszéket. Összetörte magát, de megvan.
Ezután fogtam, kikapcsoltam a telefont, a tévét, és újra átfutottam a már egyszer végigolvasott Behálózva című Barabási-könyvet, amely bebizonyítja, hogy minden mindennel összefügg.

Új autó
Egy, az utcában lakó ismerősünk kocsit vett. Nem olyan öreget, hogy alkatrészekért ellopják, se olyan újat, hogy azért vigyék el. Azóta nem alszik. A Visegrádi utcában minden éjszaka koncerteznek az autók. A következőt tanácsoltam neki:
1. Tekerje körbe a kocsit fehér alapon kék betűs „Rendőrség Police” feliratú szalaggal, hogy bűntett színhelye ez.
2. Ennél egy fokkal jobb módszer, ha egy sima dróttal keríti körbe a kocsiját, amely érintésre egy magnóról bombaketyegést kapcsol be.
3. Jó módszer az is, ha egy kocsitolvaj bábuját helyezzük az autóba, de a vezetőülésen felejtett rendőring is megteszi.
4. Ha hét végén megjössz a kocsival, mondtam neki, mindent hagyj olyan felfordulásban, ahogy megérkeztél. A tolvaj azt hiszi, valaki már dolgozott előtte.
5. Vörös festékkel vérfoltokat imitálj a kocsi körül.
6. Mindig egy jobb, nagyobb, újabb kocsi mellé parkolj.
Mióta a jó tanácsaimat elmondtam, azóta én is fölébredek minden riasztó vijjogásra.

Az világháló védőszentje
A sevillai Szent Izidor lett az internet védőszentje (Kr. u. 560 körül – 636). Korának egyik legműveltebb embere volt, az egyik első enciklopédia készítője. A középkor oktatási, nevelői munkájára legnagyobb hatással bírt, ezért hihető, hogy a netizánok örökösen tanuló és egyre növekvő tömegeit is védeni tudja.

Ez a méreg, nem a cián
A műanyagba csomagolt ételek, ha bennük melegítjük fel az ennivalót, rákot, elsősorban mellrákot okoznak. Még a papír is jobb, amit a nagy gyorséttermek használnak. A legjobb persze a kerámia vagy az üveg. Vagy ha egyszerűen mi főzünk. A kedvenc jégkockáim műanyagba fagyasztva szintén dioxint szabadítanak fel és ezért rákkeltőek. Puff neki!
Az Alka Selzer hat fajtáját kivonták a forgalomból az USA-ban, mert fenilpropalolamint tartalmaz, és szélütést okozhat. Valamikor sokat mérgeztem volt magam vele savlekötőként vagy a másnaposság leküzdésére. Piff-paff!
A gyertyákkal is jó lesz vigyázni, romantikusok és természetimádók! A gél gyertyák csupán felrobbanhatnak, vagy az átlagosnál nagyobb tüzet okozhatnak. Hanem az ólmot tartalmazó gyertyák! Azokat jobb elfelejteni, még ha tovább is égnek. A síkos, zsíros érintésű, hosszú életű gyertyák, melyekben nehézfémekből, elsősorban ólomból készült a kanóc, főleg a májat támadhatják meg. Ausztráliában már be is tiltották. A méhviaszból készült gyertyát válasszuk helyette. Az aromaterápiánál forró vízbe csöppentsük inkább az illóolajat, de egy izzó fölé tett tálca is megteszi. Ne használjunk korsóban égetett gyertyát, ha a gyertya lángja koromgyűrűt éget a köcsög vagy a befőttesüveg szája köré. Inkább a cinkbélű gyertyát válaszszuk. A pamutfonalból készült gyertyabél egészséges, de könnyen elhajlik, és ráborulva a viaszra lángra lobbanthatja azt. Vagy a gyertya leesik. (Lásd Lenke néni esetét a földszinten karácsonykor. Majdnem fölgyújtotta az egész házat.) Bimm-bamm-bumm!