Vérhiány tehát nincs, véradókra viszont folyamatosan szükség van. Ennek pedig az az oka, hogy a vérkészítmények nagyobb részének a lejárati ideje 35 nap – magyarázza Szabó János, az Országos Vérellátó Szolgálat főigazgató-helyettese.
Európában a dánok a legbuzgóbb véradók, csaknem kétharmaddal több vért adnak, mint mi, és kétszer annyit, mint a franciák. Ausztria az ezüstérmes, Németországgal a nyomában. A sor végén Litvánia található, jócskán lemaradva Portugália mögött. A dán donorszövetségről úgy tartják: azért ilyen sikeres, mert a cserkészmozgalomból nőtt ki, és mesteri szervező. A felesleges dán vért mégis megsemmisítik, a hollandok és a svájciak viszont szívesen átadják kevéske feleslegüket más nemzeteknek.
Magyarországon 1949-től fokozatosan vált térítésmentessé a véradás, egyébként a legtöbb európai országban szintén ingyen adják a vérüket a donorok. A szervezésért az Országos Vérellátó Szolgálat minden megjelent donor után a Vöröskeresztnek utal pénzt. Az Országos Vérellátó Szolgálat sem kérhet anyagi ellenszolgáltatást a felhasználóktól – kórházaktól, klinikáktól – az emberi szövetért, csupán a vérkészítmények előállításáért, illetve a szolgálat működési költségeit fedezendő kérhet térítési díjat.
Örvendetes jelenség, hogy a fiatal korosztály egyre nagyobb számban képviselteti magát a véradásokon, a szakemberek azt remélik, rájuk a következő évtizedekben is számíthatnak. A donorok között valamivel több a férfi, mint a nő. A magyar populáció többségének A pozitív a vércsoportja. A második helyen a 0-s vércsoportúak állnak, őket követik a B-sek és az AB-sek. Természetesen nem elegendő csak ezeket a fő vércsoportokat meghatározni ahhoz, hogy az adó és a kapó vére tökéletesen harmonizáljon egymással. Előfordul, hogy egy adott magyar állampolgár vérével a rendelkezésre álló vérkészítményeknek körülbelül csak három százaléka teljesen azonos. Ha valami különleges faktor miatt mégsem találnának megfelelő donort, a Vöröskereszt és a vérellátók az ország lakosságához fordulnak segítségért.
Tévhit, hogy a 0-s vércsoportú véradók vére bárki számára megfelelő. A vörösvérsejtjeikre igaz, de a vérplazmájuk olyan anyagokat tartalmaz, amelyek megölik a más típusú vörösvérsejteket. Ezért, ha átmeneti vérhiány miatt a hematológusok más vércsoportúnak mégis 0-s vörösvérsejteket volnának kénytelenek adni, előbb sóoldattal gondosan kimossák közülük a plazmát. Ilyen eljárásra egy évben három-négyezer alkalommal kényszerül a vérellátó szolgálat. A rendelkezésre álló vérkészletet alkotórészeire bontva tárolják és használják fel, a vérellátó szolgálat regionális diszpécserközpontjai egyóránként frissülő adatokkal dolgozó on-line szolgálat segítségével koordinálják, hogy az ország minden pontján elegendő vérkészítmény álljon rendelkezésre.
Idén nyáron volt három olyan nap – meséli Szabó doktor –, amikor szinte csak A pozitív vércsoportú ember szenvedett balesetet. Ekkor átmenetileg kialakult némi vérhiány az országban, ezért bizonyos tervezett, nem életmentő műtéteket el kellett halasztani.
Az ehhez hasonló esetekben a vérellátó szolgálat hozzányúlhat azokhoz a vérkészítményekhez is, amelyek egy meghatározott személy számára vannak fenntartva. Ha valaki előre tudja, hogy műtét miatt vérre lesz szüksége, megteheti, hogy a saját vérsejtjeit bízza a szolgálatra, és a műtét során ezeket kapja vissza. Ugyancsak lehetőség van arra is, hogy a donor meghatározza, hogy az általa adott vért ki használhatja fel, már ha a vér alkalmas erre. Többnyire rokonok élnek ezzel a lehetőséggel. A közeli hozzátartozók esetében azonban fennállhat bizonyos fehérvérsejt-összeférhetetlenség. Ebben az esetben sugárkezelésnek vetik alá a felhasználandó vérkészítményt, és így megakadályozzák a galibát okozó vérsejtek szaporodását.
Arra a kérdésre, hogyan áll a szolgálat vitája a homoszexuális szervezetekkel, amelyek azt kifogásolják, hogy a melegek nem adhatnak vért, a főigazgató-helyettes válasz gyanánt csak az uniós jogszabályokra tud hivatkozni. Ezek az előírások, amelyeket hazánk is betart, kimondják, hogy nem adhat vért az a személy, akinek szexuális szokásai veszélyt jelenthetnek. A magyar egészségügyi törvény pedig arról is rendelkezik, hogy a donor köteles a vizsgáló orvosnak nyilatkozni ezekről. Kevesen tudják, hogy egyes pirinre végződő nevű láz- és fájdalomcsillapítók gátolják a vérlemezkék mozgását, ezért az a személy sem adhat vért, aki ilyesmit szedett az előző napokban.
Természetesen minden levett vért gondos, duplán ellenőrzött vizsgálatnak vetnek alá. Szabó János azt mondja, nagyon ritka, hogy találnának bennük valamilyen betegségre utaló ellenanyagot. Számos vérellátó szolgálat irigyli a magyarokat a HIV-vel fertőzött véradásra jelentkezők alacsony száma miatt, valamivel többször bizonyosodik be, hogy a donor hepatitis B vagy hepatitis C vírussal fertőzött. Az utóbbi két fertőzés gyakorta nem jár tünetekkel, és a donor nem is tudja, hogy a betegség a szervezetében bujkál. A szifiliszt kimutató vizsgálat pedig a húszas évek óta kötelező. Szabó doktor állítja, hogy azok a vérkészítmények, amelyeket a felsorolt betegségekre nézve kivizsgálnak, tökéletesen biztonságosnak mondhatók. A orvosi szakirodalom azonban felhívta az orvosok figyelmét egy újabb veszélyes betegségre, az Amerika keleti partján terjedő nílusi lázra, ugyanis erről a betegségről bebizonyosodott, hogy vérkészítménnyel átvihető egyik emberről a másikra. Az USA-ban fontolgatják, hogy az erre a betegségre vonatkozó vizsgálatot is kötelezővé teszik a vérkészítmények adása előtt.
Van egy régi hematológus mondás, amely szerint csak az a vér biztonságos, amit nem adnak be. Ha ez szó szerint nem is igaz, az orvosok igyekeznek, hogy ha nem muszáj, ne terheljék a betegeik immunrendszerét idegen vérsejtekkel. A gyakorlat azt mutatja, hogy Magyarországon is rendkívül rapszodikus a vérfelhasználás, régi beidegződések, szokások határozzák meg, hogy hol, mennyi vérkészítményt használnak. Van olyan megyénk, ahol kétszer annyi vérplazma fogy, mit a szomszédos megyében, pedig arrafelé nincs is nagy sebészeti központ. Hasonló adatokat eredményezett egy uniós vizsgálat is. Kiderült, hogy míg az egyik kórházban rengeteg vér fogy a csípőprotézis-műtétek alkalmával, a másik intézményben ezekhez az operációkhoz nem rendelnek vért. Magyarországon nem csökkent, de nem is emelkedett a vérkészítmények felhasználása. Bár ritkábban adnak az orvosok transzfúziót a betegeiknek, nőtt azoknak a nagy műtéteknek a száma (nyitott szívműtét, szervátültetés), amelyek rendkívül vérigényesek.
Arra a kérdésre, hogy vajon az úgynevezett művér átveheti-e a donoroktól származó vér helyét, Szabó doktor azzal a meglepő válasszal szolgál, hogy a média által felkapott hírekkel ellentétben művér nem létezik. Próbálkoztak ugyan azzal, hogy a vérfestéket, az úgynevezett hemoglobint – ami minden embernél egyforma, tehát nincs vércsoporthoz kötve – önmagában vagy zsírcseppbe zárva adják a betegeknek, de ezek a készítmények nem váltották be eddig a hozzájuk fűzött reményeket. A szabadon alkalmazott hemoglobin gyorsan kiürül a szervezetből, miközben a vesét károsítja. Mindkét esetben nagyon rossz az így előállított vérfesték oxigénleadó képessége, és a szerek súlyos mellékhatásokat okozhatnak. Bár a nagy gyógyszergyárak dollármilliókat költöttek a művér kidolgozására, többségük az eredménytelenség miatt már le is állította a kutatásokat. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a súlyos balesetet szenvedett emberek sokkal kevesebb szövődménnyel gyógyultak, ha vér hiányában egyszerű sóoldatot kaptak, mintha művérrel terhelték volna a szervezetüket.
origo.hu
Ismét Pride-párti tüntetést szerveztek Hadházyék, de már ők is unják
