Kegyetlen körülmények

Megértjük, természetesnek tartjuk, hogy az MSZP a 2006-os választásokat is szeretné megnyerni. Normális, egyetemes értékeket képviselő pártok is szeretnének választást nyerni, kormányzati pozícióba kerülni, a szocialisták ez irányú célkitűzését sem vehetjük rossz néven. Más kérdés, hogy miféle érvekkel indokolják csökönyös ragaszkodásukat az 1945-ben de facto megszerzett, 1947-ben de jure összecsalt, 1956-ban megrendített, de gyorsan a helyére „akasztott”, 1990-ben látszólag elveszített, 1994-ben visszanosztalgiázott, 1998-ban kisiklott, ám 2002-ben hazacsalogatott hatalmukhoz. A párt vezető politikusai, tekintélyes ideológusai, hivatásos apologétái azzal magyarázzák ezt a foggal-körömmel való csimpaszkodást: az ország, a nép, a haza javát és üdvét akarják szolgálni. Szólásszabadság van, a szocialisták főfunkcijai is azt mondhatnak, amit akarnak, nagyobb baj, hogy sokan hisznek is nekik.
Az MSZP internetes honlapján olvasható Böjte József nyilatkozata a jelenlegi politikai helyzetről és jövőbe mutató elképzeléseiről. Böjte filmrendezőként több jó filmet készített, politikai elemzőként sajnos nem mutat hasonló kvalitásokat. „A polgári körök mögé bújó ellenzék nem is titkolt koncepciója az ellentétek szítása és állandó fokozása, a politikai ellenfél fölmorzsolása. Éppen a baloldal hagyományos módszereivel operálnak” – állítja Böjte hangulatos bevezetőjében. A polgári körök mögé bújó ellenzék jellemzése nem túl eredeti s egyáltalán nem találó. Az viszont igaz, hogy az ellentétek szítása, fokozása, a politikai ellenfél fölmorzsolása hagyományos baloldali módszer. Ennek bizonyítására idézünk néhány magvas gondolatot az Ifjúság, modernizáció munkacsoport megrendelésére 1998 decemberében készült tanulmányból. „Ebben a helyzetben a szocialista ellenzéki politizálásnak most már nem lehet a célja a parlamenti munkában történő szakszerű részvétel (…) A szocialista pártnak egy stratégiai célja lehet: leváltani, lemondatni, elsöpörtetni a diktatúrát (…) A cél tehát a koalíciós többség megtörése, leválasztása, megosztása a parlamentben.” A forgatókönyv megvalósult. Az MSZP négy éven keresztül minden kormányzati tervbe, javaslatba, döntésbe belekötött, sajtója révén hazudozott, rágalmazott, hisztériát gerjesztett, majd 2002-ben álszent arcátlansággal kijelentette: a Fidesz kettészakította az országot. Az ország valóban kettészakadt, sőt szakad tovább, de hogy kik tépik, szaggatják, az aligha kétséges. Böjte tudni véli a megoldást. „Csak akkor nyugszik meg az ország, ha újra győzünk.”
Tegyük fel, 2006-ban újra győz az MSZP. No, azt a nyugalmat, amit akkor ránk szabadítana, nem kívánom még az ellenségeimnek sem. Lehet – bár ez sem biztos –, nem rendeznének újabb ámokfutást a köztisztviselők és közalkalmazottak között, talán a közpénzügyi államtitkár sem jelentgetné fel az előző ciklus vezető tisztségviselőit, ám arra mérget vehetünk, hogy ismét valami jóléti rendszerváltásszerű agyrém ígéretével hergelnék a jobb sorsra érdemes közvéleményt. 2006-ig oly mértékben kifosztják, leszegényítik az országot, hogy a feltörekvő, kiéhezett zsákmányszerzőknek már semmi sem jutna. Egymásnak esnének a különféle platformok, műhelyek, ideológiai munkacsoportok, lobbik, klientúrák, ügyfélkörök, maffiák, holdudvarok, és lenne itt olyan békeharc, amilyet még nem látott a világ. A végén persze az győzne, akit a Hálózat támogat, de addig a kiszolgáltatott lakosság szenvedné meg a népboldogítók áldatlan és alantas huzakodását.
Böjte szerint ha nem a szocialisták győznek, akkor a harc folytatódik, csak „sokkal kegyetlenebb körülmények között”. Pontosítunk: győz az MSZP vagy veszít, a harc mindenképpen folytatódik, a kegyetlen körülményekről pedig eddig is, ezután is a szocialisták gondoskodtak, gondoskodnak.