Gázüzletági vevőket szondáz a Mol Rt.

Nem kötelező érvényű, de zártkörű értékesítési ajánlatot tett a Mol Rt. a közüzemi nagykereskedelmi földgázellátó tevékenységére – tudta meg a Magyar Nemzet. Információink szerint legalább hat potenciális vevőhöz juttatta el a Mol Rt. az ajánlatát, amelyben 49 százalék erejéig keres vevőt.
Információnkat Fasimon Sándor, a Mol Rt. három gázüzletággal foglalkozó leányvállalatának ügyvezető igazgatója nem erősítette meg, mindössze annyit közölt, hogy a Mol semminemű kötelező érvényű ajánlatot nem tett, ami viszont nem jelenti azt, hogy a társaság ne szondázná állandó jelleggel a piacot és ne próbálná meg kimutatni, hogy a lehetséges vevők körében milyen értékre taksálható a Földgázellátó Rt. Az ügyvezető arról nem kívánt tájékoztatást adni, hogy a Mol milyen összeget várna el a Földgázellátó Rt. részvényeiért.
Fasimon Sándor érdeklődésünkre azt mondta: a Mol Rt. még nem döntött arról, hogy értékesítik-e a gázüzletág bármelyik részét. Igaz ugyan, hogy a szállításban tízszázalékos eszközarányos nyereségre számítanak, a tárolásban pedig 8,5 százalékosra (ami évente nagyjából százmillió dolláros megtérülést jelent), ám még nem döntött a cég igazgatósága arról, hogy meg kívánnak-e válni bármelyik tevékenységtől. A közüzemi szolgáltatás továbbra is hatósági áras maradt, ám az új gázárrendeletek alapján elképzelhető, hogy a Molnak megtérülnek importköltségei, ami elegendő ahhoz, hogy ne képződjék veszteség.
Az ügyvezető igazgató azonban arra is figyelmeztet, hogy a közüzemi ellátás jövedelmezőségében a földgáz világpiaci ára mellett komoly szerepet játszik a forint dollárhoz viszonyított árfolyama is, s e három tényező miatt nem igazán lehet prognosztizálni a közüzemi, azaz hatósági árszabás alatt lévő tevékenység jövedelmezőségét.
A január elsejétől részlegesen megnyílt gázpiacon eddig két nagy vevő vált meg részben vagy egészben a Moltól, a péti Nitrogénművek Rt. és a kazincbarcikai BorsodChem Rt. – mondta el Fasimon Sándor. A két társaság évente nagyjából 650 millió köbméter földgázt köt le, amelyből 450 millió köbméter a Nitrogénművek Rt. igénye. Arra a kérdésünkre, hogy a feljogosított fogyasztók szabadpiacra való kilépése esetén a határkeresztező importkapacitások túlterheltsége miatt nem kerül-e veszélybe a lakosság biztonságos földgázellátása, az ügyvezető kifejtette: a Mol csak a szabad importkapacitására hirdetett pályázatot, ami a nyugati relációból érkező HAG vezetéken 1,5 milliárd köbméter, az orosz viszonylatból szállító Barátság vezetéken pedig 2004 első félévére ötvenmillió köbmétert jelent. Ezt a szállítókapacitást a Mol Rt. nélkülözni tudja – nyilatkozta Fasimon Sándor, aki megerősítette azt is, hogy egy, a 2002-es, 2003-as évhez hasonló hideg tél esetén sem okoz gondot, hogy a Mol – mellesleg törvényi előírásnak eleget téve – hozzáférhetővé tette a szabadpiacról vásárolni szándékozó cégek számára szállító infrastruktúrájának egy részét.
A gázüzletági leánycégek ügyvezetőjétől tudakoltuk azt is, hogy véleménye szerint miképpen lehet versenyhelyzetről beszélni a magyar földgázpiacon, ha az itthon elhasznált, importból származó energiahordozó túlnyomó többsége Oroszországból származik. Közismert, hogy a Mol Rt. két nyugati szállítója, a Gas de France és a Ruhrgas is Oroszországból származó földgázt szállít Magyarországra, mivel a német és a francia cégeknek ez olcsóbb, mintha saját termelésüket vagy a tőlük is nyugatra eső importból származó földgázt szállítanák Magyarországra. Fasimon Sándor szerint nehéz versenyhelyzetről beszélni abban az esetben, amikor gyakorlatilag orosz gáznak orosz gázzal kell versenyre kelnie. Éppen ezért a szabadpiacra kilépő fogyasztók száma is korlátozott lesz, mert mindazon túl, hogy forrásszűkében korlátozott a kínálati oldal, a felhasználóknak elemi érdekük a hosszú távú, biztonságos gázellátás, amelyre jelen pillanatban csak a Molnak van konkrét szerződése az orosz földgázbeszállítóval, a Gazexporttal. Az ügyvezető szerint Magyarországon is megismétlődhet a Németországban előállt helyzet, hogy a piacnyitás után az addigi monopolszolgáltatóról leváló cégek tömegesen szerződtek „vissza”, hiszen az alternatív beszállítókkal nem lehetett hosszú távú, megbízható szerződést kötni az ellátásra.