Én nem tudom...

Én nem tudom, helyénvaló-e emitt pártpolitikai elmélkedésekbe bonyolódnom. De tételezzük fel, hogy Magyarországon létezik a Jobbik antagonistájaként egy „ballik”, amit nem illik nagybetűvel írni, mivel egyelőre inkább csak valamifajta megjelölés, nem pedig tulajdonnév.
A Jobbikot a minap Lovas István (atyailag) figyelmeztette a Demokratában, hogy az EU-képviselet választási bojkottja nem a legszerencsésebb ötlet, amely a jobboldali ifjú fejekben eddig megfogant.
A „ballikot” egyelőre senki sem figyelmezteti semmire.
Nincs szándékomban most azt bolygatni, hogy voltak-e más „nem legszerencsésebb” ötletei a Jobbiknak a közelmúlt időkben, mivel én magam atyai figyelmeztetésre nem szereztem jogot. A névből legfeljebb egy következtetést vonhatok le, ami lehet, hogy elhamarkodott: a jobbik annyit jelent, hogy jobb a jobbnál. Mivel a jóságot magát nem így mérjük, azt kell hinnem, hogy eme pártszerű megnevezésből az következik: a Jobbik a jobbtól kicsit jobbra áll, hacsak nem annak virgin eszenciáját testesíti meg. Virgin annyit tesz, mint szűz, érintetlen. (Olívaolajoknál ehhez még a hidegen sajtolt megjelölés is társulhat, így jön létre a tökéletes minőség.) A baloldal is tesz kísérleteket az érintetlen cím elnyerésére. Az MSZP-ben időnként hallatják hangjukat a múlt bűneitől és hibáitól mentes szüzek, akiktől úgymond a párt megtisztulása várható. Ezek éppenséggel és elsősorban fiatal koruknál fogva nem vehettek részt semmiféle önkényben, nem államosítottak, és nem söpörték le a padlást, a vérengzést hírből sem ismerik, ám a szociális érzékenységet annál inkább. A Jobbiknak eme képzeletbeli párja elméletileg nem vádolható szélsőséggel, ám ha a fiatal baloldal egy-egy képviselőjét szemügyre vesszük, láthatjuk, hogy a fényes szelek nemzedékéhez hasonlók, nekik sincsenek különösebb gátlásaik, és szüzességük felmenti őket a szerénység vagy lelkifurdalás terhe alól, amely esetleg az idősebb generáció deflorált tagjait gyötri. Így aztán azt tapasztaljuk, hogy az ifjú szocialisták önhittsége elképesztő.
Nos, ettől óvom, bár nem atyailag a Jobbikot, sőt a jobboldal egészét. Ha ugyanis világnézetünket az önhittség és mások lebecsülése uralja netán, vagy egyszerűen csak azt hisszük, hogy elveinkben, erkölcseinkben különbek vagyunk bárkinél, s ütésre ütéssel, sértésre sértéssel kell felelnünk, és a hatalom mintegy nekünk dukál, könnyen oda juthatunk, ahová a fényes szelek nemzedéke, amelynek tagjai szintén igazuk és erkölcsi fölényük tudatában jártak el. Jó volna tehát tisztázni, mielőtt jobbikká leszünk, hogy az úgynevezett konzervatív jobboldal milyen értékeket vall és képvisel. Mivel ezek az értékek a liberális demokráciák megszilárdulásával együtt jöttek létre, aligha nélkülözhetik azt a liberalizmust, amely csak erősítheti és biztonságosabbá teheti a nemzeti érzést. A konzervatív értékek közé tartozik a türelem s a demokratikus rendhez való alkalmazkodás, sokkal inkább, mint a forradalmi hevület, ami a baloldali radikalizmus hajtóereje. Persze lehet tanulni a baloldaltól agresszivitást, csak e téren valószínűleg nem érdemes. Az alapvető különbség, amely a két oldal másneműségét nagymértékben meghatározza: a hit. A vallás. Maga a vallásháború viszont rendkívül retrográd és veszedelmes. A konzervatív életszemléletből hiányzik a gyűlölet, illetve önmagát nem a gyűlöleten keresztül jeleníti meg. Az antiszemitizmus, a rasszizmus, a cigányok megvetése legenyhébb formájában sem polgári erény. S különösen nem a hazafiság velejárója. A homofóbia és az idegenellenesség sem. A konzervativizmusnak általában nem jellemzői a negatív érzelmek, tagadása minden esetben annak szól, ami ember-, hit- és családellenes. Az ellenállás, a bátorság, a tisztesség, az elvhűség nem egyenlő a tagadással. Jézus így szólt tanítványaihoz, amikor útra küldte őket: „Legyetek okosak, mint a kígyók, és szelídek mint a galambok.” Ezt nem ismételhetjük el eléggé.
Egyet meg kell jegyeznünk: ne mások gyalázatából táplálkozzanak erényeink. Kár hiábavaló vitákba bonyolódnunk, s alkalmat adni ellenfeleinknek, hogy gyűlölködésüket ránk testálják.
Egyáltalán, hogy a harag jó tanácsadó-e, én nem tudom…