A viták eredménye

Ez viccnek is rossz – reagált tegnap reggel az autóbuszban egyik szlovák ismerősöm, aki tőlem tudta meg az elnökválasztás eredményét. Miért nem mentem el szavazni? – tette fel magának némiképp szemrehányón a kérdést, s ez a történet tökéletesen megfelel azoknak a politikai és szociológiai elemzéseknek, amelyek a hivatalos eredményhirdetés után fogalmazódtak meg. A Közkérdések Intézetének szociológusa, Michal Vasecka szerint „Szlovákiában a jobb-közép pártok eddigi sikereiket mindig a választók nagyarányú részvételével érték el”, az alacsony részvételi arány ez idáig mindig Meciarnak kedvezett. Az intézet igazgatója, Grigorij Meseznikov politológus pedig azt fejtegette, a választás eredménye „vélhetően megingatja a nemzetközi politikai élet bizalmát Szlovákia iránt”, hiszen Vladimír Meciar volt az, aki miatt Szlovákia kiesett a NATO-bővítés első köréből és az Európai Unió sem folytatta a csatlakozási tárgyalásokat Szlovákiával. De minthogy az 1994–98-as kormányzati ciklusban Meciar jobb keze éppen Ivan Gasparovic volt, aki akkor a házelnöki posztot töltötte be, az ő esetleges végső győzelme sem jelentene Meseznikov szerint nagyobb bizalmat uniós és NATO-körökben Szlovákia iránt, mintha a végső győzelmet a háromszoros exkormányfő szerezné meg. Az eredmények váratlan alakulására jellemző, hogy a második fordulóba bejutott politikusok egybehangzóan azt állították, ők is arra számítottak, hogy Eduard Kukannal kell majd megküzdeniük. Arról, hogy egymással kerültek szembe, óvatosan fogalmaztak, s nem árulták el, milyen irányban folytatják kampányukat az április 17-i második forduló előtt.
Mikulás Dzurinda „szomorúan” vette tudomásul Kukan vereségének hírét. A kormányfő-pártelnök szerint a rossz szereplés oka többek között az lehet, hogy a választások előtt leleplező írások jelentek meg a Szlovák Demokratikus és Keresztény Unió finanszírozásáról. A párt éves jelentésében olyan adományozókról számolt be, akik utólag tagadták, hogy akárcsak egy fillért is adtak volna Dzurindáéknak, ami a korrupció gyanúját veti fel. Dzurinda az okok keresésére „korainak” tartja az időt, de leszögezte: „el kell gondolkodnom a párt jövőjéről, struktúráiról és önmagamról is.” Köztudomású, hogy Dzurinda népszerűsége mélyponton van, s politikai partnerei közül Bugár Béla és a kereszténydemokraták is többször bírálták politikai stílusát és a kormányzás módját. Pavol Rusko és Bugár Béla az elnökválasztás eredményét most is a koalícióban kialakult feszültségekre és vitákra vezetik vissza, de csatlakozott véleményükhöz a Szlovák Demokratikus és Keresztény Uniót elhagyó Szabad Fórum, amely már rég Dzurindát vádolja a kormánykoalíció népszerűtlenségéért és távozását követeli a kormányelnöki posztról. Mertináková szerint a szlovák választók szombaton „érettségükről tettek tanúbizonyságot”, hiszen elutasították az idő előtti választásokat, amit az ellenzék szorgalmazott, de „kifejezték kritikus véleményüket is a kormányzásról”, ennek köszönheti sikerét a két elnökjelölt, Vladimír Meciar és Ivan Garparovic.