Én nem tudom...

Én nem tudom, hogy Medgyessy Péter közjogi tudatlansága színlelt vagy látszólagos. Mivel e két feltevés között nincs alapvető különbség, nyilvánvaló, hogy én a magam részéről nem hiszek tudatlanságában.
Amikor a miniszterelnök kivihetetlen javaslataival bombázza a nyilvánosságot, a belpolitikai helyzet, s főleg a néplelki érzemények ismeretében cselekszik, és az egyik legkeményebb politikai fogást alkalmazza: manipulál. Jól tudja, hogy a választók többségének közjogi ismeretei csekélyek, s a megnyerni kívánt emberektől nem vár el különösebb alkotmányos aggályokat. Abban a nem minden alapot nélkülöző meggyőződésben jár el, hogy a populációt a közjogi viták hidegen hagyják, sőt idegesítik, a parlament különböző pártjai által prezentált összeütközések zavarják. Olyannyira, hogy már-már a többpártrendszert érzi felelősnek saját nyugtalanságáért és nyomorúságáért. Miniszterelnöki teendői így szinte másodlagossá válnak, mulasztásai háttérbe szorulnak, ha netán szóba hoz bárminő felelősséget, nagylelkűen és szemtelenül legyint: ne bolygassuk a múltat. Így, miközben rejtetten az Orbán-kormány hibáira utal, meg is bocsát, s ezzel a bírálatból önmagát kétszeresen is kivonja. Amikor képtelen javaslataival előáll, célja az, hogy politikai ellenfeleit kényszerpályára terelje. Tudja, hogy a Fidesz számára az EU-mandátumok megfelezése elfogadhatatlan, de Orbán Viktornak az együttműködést felvető kérdésekre valamilyen formában válaszolnia kell. Az SZDSZ és az MDF mindebben statisztaszerepet játszik csupán, Kuncze gunyoros ellenvetései például nem jelentenek többet, mint a Hamletben a második sírásó dünnyögése. Orbán viszont nem lehet sem ironikus, sem indulatos. Ugyanazt tudja, mint Medgyessy: a populáció ama része, amely ingatagságában képes eldönteni a választásokat, jelenleg a konszenzusra adná a voksát. Tehát Medgyessy bolondos ötletére nem az MSZP-nek vagy a kormánynak, hanem a Fidesznek kell választ keresnie. Ez csöppet sem könnyű.
A miniszterelnök hintába ülteti a közvéleményt, üti a meleg vasat. Találkozóra hívja a pártelnököket, majd Orbán Viktort egy újabb meghökkentő, szemérmetlen ötlettel kényszerhelyzetbe hozza. Javaslata, mely szerint beszélgessenek a nyilvánosság előtt, visszautasíthatatlan. Orbán nem tehet mást, elfogadja, pedig nem készült nyilvános szóváltásra, Medgyessyt pedig csakis erre készítették fel. Mivel ő a szívélyes házigazda, aki gesztust gyakorolt a meghívással, eme mivoltában lehetetlenné teszi, hogy vendége a kormány működését tegye kritika tárgyává, vagy bármi olyan dolgot szóba hozzon, ami vendéglátójának békés szándékát keresztezné. A szituáció szinte lehetetlenné teszi, hogy Orbán érvényesítse intellektuális és verbális fölényét, eme találkozón a nyitott, nyíltszívű, nagylelkű házigazdát lehetetlen iróniával, gúnnyal kezelni, hibái után kutakodni hiábavaló. A kritika, sőt a vita is kapcáskodásnak tűnik most. Orbán nem tehet mást, mint szerényen kér és javasol. A miniszterelnök pedig alkalomra lel, hogy általánosságban kifejtse már többször kifejtett nézeteit, s általánosságban ismét tanújelét adja hazug együttműködési szándékának. Közben elfogadja Orbán azon javaslatait, amelyek nem jelentenek számára rizikót.
Az MDF vezérszónoka azt ajánlotta Medgyessynek, hogy küldje haza tanácsadóit, mert azok nincsenek tisztában a magyar politikai és közjogi viszonyokkal. Ez szerintem tévedés. Az MSZP februárban még vesztett helyzetben volt, sőt sarokba szorítva a kormány rossz gazdasági és pénzügyi politikája, az ország eladósodása stb. miatt. A miniszterelnöknek az ezzel kapcsolatos kritikát sikerült levennie a média menüjéről, az ő lehetetlen ötletei uralják a nyilvánosságot.
Hogy mi lesz ennek a hozama, én nem tudom…