Régészetről szakszerűen

Egyre nagyobb érdeklődés mutatkozik a régészek munkája iránt, amely a rendszerváltozás utáni években látványos méreteket öltött. Manapság olyan nagy kiterjedésű ásatásokon dolgozhatnak – többnyire feszített ütemben –, amilyenekről korábban álmodni sem mertek.
A kutatásokat az a törvény teszi lehetővé, amelynek értelmében a beruházóknak az összes építési költség legalább kilenc ezrelékét régészeti feltárásra kell fordítaniuk. Az építkezés csak akkor kezdődhet meg, ha a régészek feltárás és dokumentálás után átadták a terepet. Az sem csak pénzkérdés, mit lehet, mit érdemes bemutatni és hogyan. A régészeti helyszínek, leletanyagok nemzeti örökségünk alkotóelemei, jó volna tehát, ha minél többen megismernék őket. Nem lehetnek azonban „kultúrplazába” illő vásári látványosságok. (Egyáltalán mit jelent az a szó, hogy „kultúrpláza”?)Fontos, hogy az emberek tiszta forrásból kapjanak a régészetről hiteles, közérthető információkat.
Ezt a szó legjobb értelmében vett tudományos ismeretterjesztést segíti a Régészeti értékeink című új sorozat, amelynek füzetkéiben a legfontosabb hazai ásatásokról számolnak be röviden a feltárást vezető régészek. Eddig hét füzet jelent meg (Római kori rakpart maradványai a Hajógyári-öbölben; Római kori villa és késő római sírkamra Kővágószőlősön; A pécsi 1. sz. ókeresztény sírkamra; Bronzkori és vaskori földvár Érd–Százhalombattán; Esztergom fokozott és kiemelt jelentőségű középkori emlékei; Középső paleolit kovabánya Miskolcon, Tűzkövesen; Római település és késő római erőd Tokodon). Mindegyik írás végén angol nyelvű összefoglalót találunk, a tájékozódást bibliográfia segíti. Az idén négy új füzet jelenik meg, a sorozat nevezetes műemlékekről szóló minitanulmányokkal bővül. A kiadványokat a helyi múzeumokban, önkormányzatoknál és a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal helyi és regionális irodáiban lehet majd megvásárolni.
(Régészeti értékeink. Sorozatszerkesztő: Győr Attila – Nagy Levente. Kulturális Örökségvédelmi Hivatal, Budapest, é. n. Ármegjelölés nélkül)