Vajdaság: fellángolt a magyarellenesség

A szerb titkosszolgálatot gyanúsította meg pénteken a Szabadkán megjelent magyarellenes falfirkák felfestésével Kasza József, a Vajdasági Magyar Szövetség elnöke. Szabadka polgármestere, Kucsera Géza ugyanakkor arra szólította fel Szabadka lakóit, hogy őrizzék meg a város törékeny békéjét, és tegyenek meg mindent azért, hogy ne járjanak sikerrel a kisebbségellenes kirohanások.

Nem a koszovói események reakciójaként söpört végig az agresszív nacionalizmus hulláma a Vajdaságon. Az csak ürügy, jó alkalom volt rá. E türelmetlenség folyamatosan mérgez, s aki kételkedett volna benne, leolvashatta az újvidéki uszító falfirkákból vagy a nacionalista röplapokból, következtethetett az újvidéki, muzslyai, szabadkai katolikus temetők meggyalázásából, a nem szerb emlékművek megrongálásából, a nacionalista gyűlölködésnek helyet adó tévéműsorokból a közszolgálatinak tartott Újvidéki Televízióban. Szóval volt jele annak, hogy nagyon gyorsan megindult a Milosevics után visszafojtott sovinizmus és primitív patriotizmus restaurációja. A koszovói események csak megengedték a szelepeket, hogy a jogos tiltakozás ürügyén kitörjön a nemzeti türelmetlenség. A Kostunica-kormány maga szervezte a megmozdulásokat, mintha már mindenki elfelejtette volna, hogy mennyire kockázatos errefelé a nemzeti indulatoktól fűtött tömegeket az utcára vinni.
Kostunicáék hatalomra jutása, a radikálisok nagy választási sikere (aminek eredményeként e szélsőséges párt a legerősebbé vált a belgrádi Szkupstinában), a szocialisták kormányközelbe hozása csak tovább bátorították a nacionalistákat. Arról, hogy a kormánykoalíció mellett egy másik koalíció is létrejött suba alatt, tanúskodik a legutóbbi szavazás a parlamentben a hágai vádlottak és családtagjaik állami segélyezésének törvénybe iktatásáról. A botrányos és felháborodást kiváltó törvényre, amely anyagi szolidaritásra kényszeríti a polgárokat a háborús bűncselekmények elkövetőivel, együtt szavaztak a radikálisok, a szocialisták és Kostunica Szerbiai Demokrata Pártjának képviselői. Ezt a koalíciót – visszafogottan fogalmazva – nevezhetnénk nacionalista koalíciónak, vagy Hága-ellenes szövetségnek. Biztosan nem ettől várható el a reformok véghezvitele és az ország integrálása Európába.
A szerb elektronikus médiumokból időnkét ismét azok az uszító hangok ütik meg az erre túlzottan is érzékeny kisebbségiek fülét, amely hangokat Milosevics hatalomra jutása után hallhattak, s ami aztán véres tragédiába torkollott. Figyelmeztetnek a vajdasági magyar politikusok. Már azok is, akik nemrégiben még úgy látták, hogy a kilengéseknek nem volt magyarellenes jellege, és cáfolták a magyarok elleni támadások hírét. Korhecz Tamás kisebbségi titkár most egyenesen azt állítja, hogy annyira elszaporodtak a nacionalista kilengések, hogy támadásnak van kitéve mindenki és minden, ami nem szerb. Már azok a kis közösségek is veszélybe kerültek, amelyeket a legcudarabb milosevicsi évek idején sem zaklattak. A ruszinokról, a szlovákokról, a bunyevácokról van szó. De idesorolhatnánk a Koszovóból elmenekült cigányokat. Nem-zeti és vallási gyűlölet szításával kell szembesülnünk, mondta a kisebbségi miniszter újvidéki sajtóértekezletén, s a legszörnyűbb, hogy mindenki hallgat, mintha ez a világ legtermészetesebb dolga lenne.