A Balaton halászata és a busák

Több hír is foglalkozott az utóbbi napokban a Balaton mára már főhallá előlépett halával, a busával (Busák a szemétdombon, Magyar Nemzet, 2004. június 23., Mulasztás okozta a busapusztulást?, június 29.), illetőleg egy rövid cikk a halászat átszervezési, elbocsátási ügyeit ismerteti (Elbocsátások a halászati cégnél, Magyar Nemzet, június 25.). Ezekben az írásokban szinte benne foglaltatik a balatoni halászat évtizedek óta tartó, kívülről irányított tudatos leépítése, lehetetlenné tétele. Pedig a balatoni halászat 1900-tól közel száz évig a magyar haltermelés gazdaságilag jól megalapozott, jövedelmező ága volt. A szemétre került busákkal kapcsolatban pedig sokan kérdezhetjük, hogyan kerülhet értékes, koleszterinszegény húsáról elhíresült, nagyra növő hal, ami kitűnő emberi táplálék, ilyen szégyenletes helyzetbe. A busákat a Balaton-víz elszennyeződéséből származó, a víz minőségét rontó eutrofizálódás ellensúlyozására telepítették 1973–82 között a tóba. A busák ugyanis szűréssel táplálkozó, a tó alsóbbrendű élőlényeit táplálékká átalakító, gyorsan növekedő halak. Azokból az alsóbbrendű lényekből, melyeket a busák nem esznek meg, vízminőség rontó, rothadó iszap képződik. Ezekkel a halakkal jelentős foszfort is eltávolítanak a tó vizéből. Ezek ellen a mindenképpen hasznos halak ellen az első évek diadaljelentései után igaztalan lejárató hadjárat indult el, amiről külön rémregényt lehetne írni. Érdekes az, hogy az első, a busa fogyasztása ellen indított propagandát az akkori állami Halértékesítő Vállalat kezdte, mert Irakba és Iránba szállította a busatermést, ahol dollárban magas árat fizettek ezekért a halakért. Ezenkívül egy magát nagyra becsülő hidrobiológus a balatoni busákkal kapcsolatban olyan rémhíreket közölt az akkori sajtóval, hogy azok „kilegelik”, „kifalják” a Balaton alsóbbrendű lényeit (mi ebben a káros?), „telepiszkolják a tó vizét”. Más vádakat is költöttek a busákról, pusztítják, „ijesztik” az őshonos halakat, és egyéb badarságok is megjelentek a sajtóban. Mára ez az álláspont hivatalos környezetvédelmi politika lett. A balatoni halászatnak már olyan utasítást is adtak, hogy irtsák ki a „tájidegen” halakat, így a busákat is a tóból. Szakszerűtlen becslések 5–12 ezer tonnára teszik a tó busaállományát. A nagy, 15–30 kg-os busákra külön éjjeli, állított hálós halászatot alkalmaznak, amivel aligha lehet kiirtani, de még megtizedelni is ezeket a halakat. A hagyományos nagyhálós halászat, ami eredményes lehetne, évek óta halódik. Igaz, meg is fogyatkozott a süllő-, keszeg- és gardaállomány, de ennek az oka a fenék- és a parti vizek szennyezett volta, aminek következtében évek óta sikertelen, illetőleg el is marad a halak szaporodása.
Visszatérve a szerencsétlen sorsú busákra, a második cikkben Berényi Sándor somogyszentpáli polgármester szerint a környékbeliek tudják, hogy az áradó befolyókba június–júliusban a csak folyóvízben ívó busák ívásra tömegesen „kifutnak”, hogy ősi ösztönüknek eleget tegyenek. Ilyenkor a falvak apraja-nagyja – ősi szokás szerint – fogja, minden eszközzel üti, vágja, zsákmányolja az ívásra vonuló halakat. A halászatnak pedig fel kellett volna készülni erre a busafutásra. De a harmadik hír szerint éppen leépítik a halászatot. Itt már hetek óta a halászat dolgozói nem a busákkal, hanem a saját jövőjükkel foglalkoznak. De talán alkalmas hálóik sincsenek, hiszen évekkel ezelőtt felszámolták a hálóműhelyt. A halászhajóflotta is elérte a rozogaság határát. Rövid időn belül már a negyedik főigazgatót kapta a halászat. Az újólag kinevezett főigazgató szinte megoldhatatlan feladatok előtt áll. A földművelésügytől a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztériumhoz került a tó halászata. Innen felügyelik, irányítják a tó halügyeit. A halászat pedig tovább halódik, mert a talpra állításhoz, jövedelmezővé tételéhez igen sok pénzre volna szükség. Lehet, hogy a balatoni halászat privatizálására, kiárusítására, tönkretételére kerül rövidesen sor? A halászat ingatlanjai, kikötői nagy értéket képviselnek. Itt a buzgó magánosítók hoteleket, bárokat, kaszinókat tudnának építeni, a halászkikötők helyén nagy pénzt hozó vitorláskikötőket lehetne kialakítani. Lehet, hogy erre megy ki az egész halászati „buli”?
Dr. Woynarovich Elek
Széchenyi-díjas halbiológus
Budapest