Blair hiteltelen igazsága

Kellő figyelemmel olvasva a szerdai híreket, szembe tűnhetett, hogy Ijád Allávi, Irak Washington által támogatott ideiglenes miniszterelnöke elismerte: Szaddám Huszein volt elnök rendszerének bukása előtt az emigrációban működött Iraki Nemzeti Egyetértés ellenzéki mozgalom volt annak az állításnak a forrása, hogy Bagdad 45 percen belül bevethető tömegpusztító fegyverekkel rendelkezik. Aztán napvilágot látott a Lord Butler vezette bizottság – a vélt tömegpusztító fegyverekkel kapcsolatos brit hírszerzési tevékenységet vizsgálni hivatott – jelentése, amelyből kiderült, Irak nem jelentett fenyegetést a világ számára. Az elemzés legfőbb jelentősége érdekes módon mégis az – legalábbis ami a még hatalmon lévő nagyhatalmi politikusokat érinti –, hogy a brit kormány nem követett el szándékos torzításokat, nem tupírozta fel rosszindulattal az adatokat. A brit kormányfő, a hibákat sokak szerint ügyes kommunikációs technikával elkendőző jelentés hallatán így már nyugodt szívvel jelenthette ki: „senki sem hazudott”. Tony Blair maga is elismeri ugyan, hogy – az egyébiránt a háború legfőbb okaként feltüntetett – tömegpusztító fegyverek csak a képzeletükben léteztek, a felelősségre vonás mégis elmarad, vagyis mindenki mossa kezeit.
Blairéknek azonban a jelek szerint a sajtóval korántsem lesz ilyen könnyű dolguk, hiszen a brit lapok máris egyöntetűen a személyes felelősség megállapításának hiányát emelik ki az amúgy súlyos hiányosságokat feltáró Butler-jelentésből. A háborúellenes The Guardian például úgy fogalmaz, hogy Blair a történtek ellenére emelkedett hangulatban készül a jövőre, „mintha semmi súlyosabbat nem követett volna el annál, hogy elfelejtette a narancslevet, amikor leküldték a Tescóba vásárolni”. A The Times soraiból pedig kiolvasható, hogy a Butler-jelentés tulajdonképpen rögzítette Blairt kormányfői székében. Az elemzésből mindazonáltal nem kevesebb derült ki, mint az, hogy „minden, ami rosszul sülhetett el, az rosszul is sült el” – áll a vezető brit napilap kommentárjában.