Elhúzódó, felemás kárpótlás

A rendszerváltás után soha nem látott mennyiségű kárpótlási igényt kellett elbírálni, kielégíteni. Negyven év bűneit pénzzel, földdel persze nem lehetett megváltani. Mégis kárpótolni kellett azokat az élőket s a meghaltak hozzátartozóit, akiket a Szovjetunióba elhurcoltak. A rendelkezésre álló hivatalos adatok szerint több mint nyolcszázezer magyar állampolgárt hurcoltak el. Mindössze a fele tért csak haza a kényszermunkatáborokból és a Gulág-börtönökből. Kárpótolni kellett azokat is, akiket 1945-től koncepciós perben ítéltek el, internáltak, kitelepítettek, de gondoskodni kellett azoknak a kárpótlásáról is, akiket az 1956-os forradalom miatt ítéltek el, korlátoztak szabadságukban. Csaknem hárommillió kárpótlási kérelemben kellett bizonyítási eljárást lefolytatni, majd határozatot hozni. Az ügyiratok nagyságrendjét jelzi, hogy az irattárban őrzött kárpótlási ügyek iratai több mint 14 kilométer hosszúságot tettek ki. Menczer Gusztávval, a Társadalmi Kárpótlási Kollégium elnökével a még mindig félbemaradt ügyekről, a kárpótlás gondjairól beszélgettünk.