Nem jó a restaurátorok önreklámozása

A Magyar Nemzet 2004. július 10-i, szombati számának Magazin mellékletében cikk jelent meg Kacsák és angyalok címmel a Képzőművészeti Egyetem Restaurátorképző Intézete végzős hallgatóinak munkáiból a Nemzeti Múzeumban rendezett kiállításról. A cikkben a szerző, Lőcsei Gabriella részletesen ismerteti Maróti Géza Kacsás kútját, amely a Zsolnay-gyárban készült, és amelynek egy példányából néhány darab szerepel a bemutatón Czifrák László diplomamunkájaként.
A szövegben a végzős restaurátornövendéknek a kút megmentésére tett kísérletéről esik szó. A tények és a hiteles krónika kedvéért, amelyet Lőcsei Gabriella idézett cikkében hiányol, szeretném megjegyezni az alábbiakat. A cikkben szereplő Kacsás kút a pécsi Janus Pannonius Múzeum Zsolnay-gyűjteményének beleltározott tárgya, és mint ilyen, nem szorul megmentésre. Restaurálásra – és nem kísérletezésre – annál inkább. Czifrák László a kút egy részletének restaurálását diplomamunkaként, témavezető tanárának felügyelete mellett végezhette el. Mivel gyűjteményünknek nincs restaurátora, egy-egy kiállításhoz kapcsolódva, alkalmanként tudjuk elvégeztetni a tárgyak restaurálását. A Kacsás kút először 1996-ban, Japán több nagy városában Panoráma címmel megrendezett, a múlt századforduló magyar építészetét és iparművészetét bemutató kiállításon szerepelt a Janus Pannonius Múzeum Zsolnay- gyűjteményének számos más darabja mellett. A kiállított részlet restaurálását a japán fél anyagi fedezetével Csáky Klára végezte el hitelesen és szakszerűen.
Ezt követően a Kacsás kút a Zsolnay Múzeumban az 1997–1998-ban megrendezett, a Zsolnay-gyár milánói és torinói világkiállításon való részvételét bemutató ideiglenes kiállítás népszerű darabja volt. És bár jelenlegi helyzetünk nem teszi lehetővé a Zsolnay építészeti kerámia állandó kiállításon való szerepeltetését, a kútról készült archív felvétel és a restaurált részletről készült fotó szerepel az állandó kiállítást ismertető katalógusunk 68. oldalán. A pécsi Kacsás kút történetét nemcsak a fáma tartja nyilván, hanem a Zsolnay Múzeum is, Czifrák László az információt tőlünk kapta. És mivel elegendő információ állt rendelkezésére, illett volna megemlítenie a tényleges megmentő, Mendöl Zsuzsa művészettörténész nevét, aki a Zsolnay-gyűjtemény akkori gondozójaként a kutat a múzeumba szállíttatta 1982-ben.
Egyébként a cikk mondandójának egészével egyetértek: rengeteg megmentésre, gondozásra szoruló műtárgy várja a szakértő restaurátorok beavatkozását. Ezért is tartanám célszerűnek, hogy a leendő restaurátorok saját szakterületükön fejtsék ki tevékenységüket – önreklám helyett.
Dr. Kovács Orsolya
művészettörténész
Zsolnay Múzeum, Pécs