Tisztelt Szerkesztőség!

Dr. Kővágó István üzemorvos (Budapest): Lapjuk ez év július 10-i számában a címlapon és egy belső oldalon is foglalkoztak a Szegeden történt tragikus betegcserével. Anélkül, hogy állást foglalnék bármely fél oldalán, megdöbbenve láttam, hogy a kényszerszabadságolt főigazgató főorvos mellett a cikkben teljes névvel (de a doktori titulus nélkül) kiírva neveztek meg két főorvos kollégát, akiket a kényszerszabadságra küldött főigazgató azonnali hatállyal felmentett állásából. A rendőrségi nyomozás pillanatnyilag még nem nevezett meg gyanúsítottakat, s a bűnösség megállapítása amúgy is a bíróság feladata lesz. Nem értem, miért nem illeti meg az ártatlanság vélelme éppen a nap mint nap életeket megmentő, óriási gyakorlattal rendelkező, eddig hibátlanul dolgozó orvosokat, főorvosokat. Miért kell egzisztenciájukat földig rombolni úgy, hogy esetleges bűnösségükre eleddig nem derült fény? Legyen legalább annyi joga az ártatlanság vélelméhez egy magasan képzett, büntetlen előéletű orvosnak, mint egy köztörvényes bűnözőnek.

Erdélyi Gábor (Budapest): Megnéztem az Uránia Filmszínházban Koltai Gábor Trianon című filmjét. Jegyet nem könnyű szerezni rá, telt házas mozi, a vetítés alatt néma csend. A film végén szűnni nem akaró taps. Koltai neve láttán a taps még erősebb. Figyelem a film visszhangját: szinte semmi. Nekem barátom szólt, én sem a médiából értesültem. Az hallgat. Végül a világhálóhoz folyamodtam, ahol egy hírecskét találtam, a Vasárnap Reggel 2004. június 13. számából: „az MTV-nek nem kell a 14 részes sorozat (…) Egyes szakértők úgy ítélték meg, történelemhamisító és tele van aktuálpolitikai utalásokkal (…)”. 15 évet fiatalodtam. Itt van újra a Kádár-korszak. Akkor klaszszikusaink verseskötetéből kihagyták a Trianon-tárgyú költeményeket. Indok: „sérti a szomszéd népek önérzetét”. Az alkotást ajánlom mindenkinek, aki többet szeretne tudni Trianonról.

Gergely Péter nyugalmazott idegennyelv-tanár (Budapest): Csiszár Ernő tanárnak a lap június
25-i számában megjelent, Az üzlet, az érettségi és a komáromi csata című cikke két helyen ellentmondásra ingerel. Nem hallottam a Kossuth rádiónak azt az adását, amelyben egy didaktikai szakember Than Mór történelmi festményének a bemutatását a logikus gondolkodásra nevelés eszközének javasolta. XIX. századi történelmi festészetünk hatásos, érdeklődéskeltő segédeszköz lehet a 14 éves kor alatti történelemtanítás ismeretanyaga átadásánál, de a nagy összefüggések kimutatására és ezekből következtetések levonására alkalmatlan, hisz természeténél fogva csak pillanatképeket mutat be. Ezért az ismeretlen didaktika és a cikkszerző kolléga közötti vita és kettejük érvelése szerintem mosolynál többet nem érdemel. Ugyanakkor határozottan el kell utasítanunk az oktatáspolitikát bíráló cikk végén található következő megfogalmazást: „…a fölöslegessé váló tantárgyak helyére pedig benyomulhat az angol nyelv, a számítástechnika (és a drogforgalmazó)”. A két tantárgynak ezzel a negatív kicsengésű igei állítmánnyal és a drogozással összekötött említése kultúremberhez méltatlan, és ezt bármely európai pedagógus visszautasítaná. Mit szólna a tisztelt kolléga, ha egy külföldi újságíró a magyar nép vagy Magyarország megnevezése után zárójelbe foglalva így írna: és a mértéktelen alkoholfogyasztás. Az idegennyelv-tanítás tervezett bővítése elleni ilyen és ehhez hasonló kifakadásokat olvasva az a benyomásom, hogy íróik tollát nyelvtanulásbéli sikertelenségükből fakadó kisebbrendűségi komplexusuk vezérli. Ismereteik és készségeik hiányából – amelyért közoktatásunk és szakos társaink jó része (velem együtt) joggal marasztalható el – így próbálnak meg erényt kovácsolni.

Borsodi Oláh Gyula (Budapest): 2004. június 24-én megszűnt a munkaviszonyom. A volt cégemnél nem volt gond 1998–2002 között. Az eltelt két évben viszont csak gyűltek a gondok, a problémák, olyannyira, hogy még azokat is kirúgták, akik most ősszel mentek volna nyugdíjba. (A középvállalkozás a XIII. kerületben van.) A Széchenyi-terv megfojtva, segítség sehonnan. Kénytelen volt a vezetés létszámot leépíteni, de az sincs kizárva, hogy tönkremegy. Az a gond, hogy én is elmúltam 50 éves, így esélyem egyenlő a nullával. Közvetve vagy közvetlenül sok ember életét megkeserítette már ez a kormány, nekem bármit is mondhat az állítólagos új munkahelyekről, nem hiszek nekik.

Vödrös Margit és további 30 aláírás (Komárom): Komáromi lakosok, egyedülállók az ellen tiltakozunk, hogy ugyanannyi szemétdíjat kell fizetnünk, mint négy személynek. De rosszul járnak a kétszemélyes családok is. A díjszabás négy személyig azonos. Tavaly 3525 forintot fizettünk, az idén 7978 forintot, ami több mint 200 százalékos díjemelést jelent. A szemétszállítást Komáromban az RWE Umwelt Rt. végzi. Azt a felvilágosítást kaptuk az RWE Umwelt Rt.-től, hogy ezt a fajta elszámolást a város képviselő-testülete szavazta meg. A támogatást tőlünk megvonták. A polgármester úr azt a felvilágosítást adta, hogy az alkotmányban így szerepel a szemétszállítási díj kiszámítása, amit mi nem akarunk elhinni. Az RWE Umwelt Rt. és az önkormányzat egymásra mutogat. Azt mondják, folyamodjunk segélyért, de csak egyszer adnak az évben, ezt is utoljára (3000 forint). Mi nem segéllyel szeretnénk megoldani ezt a dolgot, hanem igazságos díjszabással. A többi áremelés után ez az utolsó csepp a pohárban! Éppen a rászorultakat sújtják a legjobban. Tiltakozunk a szemétdíj igazságtalan elszámolása ellen!