Tekintsünk el Medgyessy miniszterelnök alkalmasságának firtatásától, Gyurcsány Ferenctől, hogy megy, vagy marad, ne érdekeljen minket Szili Katalin karrierétvágya! Az se, hogy Wekler vagy Demszky miként lesznek erkölcsi győztesek vagy vesztesek, ne foglalkozzunk Kovács külügyminiszterrel, Bárándy Péter műbalhéjával (úgy megyek, hogy maradok), azzal se, hogy a miniszterelnök oda se bajszint az árvízhez, ami csak akkor súlyos kötelesség, amikor egy másik miniszterelnöknél jön a katasztrófa!
Foglalkozzunk valami egészen mással! Mondjuk a gyerekekkel. Elvégre Medgyessy miniszterelnök választási ígéreteinek központi témája a gyermekek fényes és gondtalan jövője volt. Erre az Eldorádóra némi árnyék látszik vetülni azzal, hogy az elmúlt hónapokban hét gyerek esett ki emeleti lakások ablakaiból, erkélyekről, a harmadiktól a kilencedikig. Az csak egy horrorisztikus mellékszál, hogy valahol Bihar csücskében egy izé, egy nőneműnek nevezett egyed megszülte a budin gyermekét, majd hirtelen ötlettől vezérelve agyonverte. Nem különb sorstársa sem, aki megölte, majd lefejezte újszülöttjét. Ez utóbbi izé, fiatal nőnemű azt mondta, á nem, ő nem, biztosan a kutyák harapták le a gyerek fejét. Sajnos kiderült, hogy azt a fejecskét bizony lenyiszálták arról a pici, gyenge nyakacskáról.
Meddig hihetünk a lévaikatik által képviselt másságok létjogosultságában? Belefér, hogy levágjuk csecsemőnk fejét, vagy bedobjuk a híg fekáliába, ennyibe véve egy alig kezdődő és azonnal be is fejeződött életet? Miért kellene tolerálnia a társadalomnak azt a már-már hagyománnyá nőtt primitívséget, ami ezekben a fiatal nőkben folyamatosan újratermelődik? Miért teszünk úgy, mintha elhinnénk, hogy ők kilenc hónapig nem tudnak semmit, a szomszédok meg nem látnak semmit? Miért, hogy – minden felvilágosítás és tomboló szexuális szabadság mellett – még mindig sokan folyamodnak barbár csecsemőgyilkosságokhoz, holott ma semmi következménye nincs egy házasságon kívüli szülésnek, nyílt örökbeadásnak vagy egy inkubátorban névtelenül ott hagyott síró kis batyunak? Miért? Mi oka lehet a szülőnek, hogy egyedül hagyja, bezárja, lerázza magáról a gyermekét vagy gyermekeit? Mi már csak azokról értesülünk, akik kizuhannak, agyonégnek, nyomorékok lesznek vagy szörnyethalnak, mint a legutóbbi súlyos fogyatékos, aki a kilencedikről esett ki, és a szomszédok találtak rá a bokrok alján. Hogy miként volt képes átmászni ablakon, korláton, sötét rejtély. Hová tűnt az ősi ösztön, amely bekódolta az anyába, hogy hároméves korig a gyermekét egyetlen pillanatra sem szabad magára hagyni, még a biztonságos pelenkázóasztalon sem? Milyen a közgondolkodás országunkban: gyermekpárti vagy gyermekellenes? Jöhet az sms-es szavazás. Ha gyermekpárti, mert a gyermek komoly nemzeti érték, akkor miként történhetnek ilyen balesetek, ha gyermekellenes, akkor közönyösen megvonhatjuk a vállunkat, kiesett, hát kiesett, fontosabb az apjának a sör, mint a kölyke…
Végül is a Megasztár, a VV, a BB meg a Heti Hetes is sokkal érdekesebbek, mint az a nyugtalan kiskrapek, akire állandóan oda kellene figyelni. Aki miatt nem lehet korlátlanul önmegvalósulni, szórakozni, félrelépni, pörögni, mert, mint tudjuk, napjaink istene a pörgés, aki nem pörög: béna. Miattuk nem lehet nézni a Barátok köztöt meg az aktuális Mónikát. Bizony, jobb azt a kölyköt kizárni az erkélyre vagy a konyhába, ahol a bukóablak nyitva, a légpuska meg a sarokban. Esetleg kiesik, vagy fejbe lövi az öccsét. Roppant kellemetlen, viszont kinek mi köze hozzá?
origo.hu
Csak a legokosabbak érnek el 7 pontot ebben a vegyes műveltségi kvízben
