Orbánék idején nőtt a vásárlóerő

A magyar vásárlóerő látványos növekedését mutatják az Eurostat, az Európai Unió statisztikai gyorsjelentésének adatsorai. Az 1995-től az unió és az EFTA tagországainak egy főre jutó vásárlőerő egyenértékében kifejezett adatok tanúsága szerint Magyarország igen jó eredményeket ért el 1998 és 2002 között az 1995– 1997-es stagnálás után.
A kimutatott eredményeket az EU 25 országának átlagából számított százszázalékos vásárlóerő- paritáshoz viszonyították. Magyarországon ez 1995-ben ötvenszázalékos volt, ami azt jelenti, hogy vásárlóerő-egyenértékben kifejezve egy magyar átlagpolgár jövedelmének vásárlóereje a fele volt az uniós átlaghoz képest. 1996-ra ez a vásárlóerő 49 százalékra esett vissza, majd egy évvel később, 1997-ben 51, 1998-ban – a kormányváltás évében – pedig 52 százalékra nőtt. 2002-ben, az újabb kormányváltás évében a magyarok vásárlóereje már 58 százalékra emelkedett.
Ugyanezen idő alatt a Cseh Köztársaságban a lakosság vásárlóereje az 1995-ös hetvenszázalékos arányról az uniós átlaghoz viszonyítva 67 százalékra esett viszsza. Észtország esetében az 1995-ös 34 százalék töretlen emelkedéssel 45 százalékra nőtt. A növekedés hasonló arányú a többi balti ország esetében is.
A legtehetősebbek a luxemburgiak, akik az 1995-ös 179 százalékos értékről 208 százalékra tornászták fel magukat. Ez a statisztikai gazdagság azonban látványosabb a valóságos helyzetnél, ugyanis a nagyhercegségbe igen sokan ingáznak a szomszédos országokból naponta ottani munkahelyükre, ezzel hozzájárulva a bruttó hazai termékhez, de a vásárlóerő elosztásánál őket már nem veszik figyelembe.