A házigazda

Nem a balatonőszödi kormányüdülő egyik nagy értékű épületének a megszerzése volt Gyurcsány Ferenc – a kis magyar Hodorkovszkij – legnagyobb szakítása a kilencvenes évek eredeti vagyonfelhalmozásában. Volt, amikor gyakorlatilag egy egész iparágat kaparintott meg; a vevő számára feltűnően előnyös szerződések, privatizáció előtt gondosan leértékelt vagyonelemek szegélyezték a milliárdossá váláshoz vezető utat. Ennek az útnak csak az egyik, a megszerzett vagyon egészét tekintve nem túl jelentős állomása volt a nyilvánvalóan erkölcstelen és a legfőbb ügyész szerint sem egészen törvényes őszödi lízingügylet.
Természetes, hogy az ellenzék leütötte a magas labdát, és a hét végi, „ott alvós” balatonőszödi kormányülés apropóján ismét e botrány ürügyén támadta a miniszterelnököt, követelve az ingatlannal kapcsolatos, talán újabb meglepetéseket is tartalmazó szerződések nyilvánosságra hozatalát. Az is normális egyébként, hogy Gyurcsány Ferenc ilyen találkozóra hívta kormánya tagjait: ha a tablóról jórészt a régi arcok is tekintenek ránk, egy hete mégis új kormánya van új miniszterelnökkel az országnak. (A werberi után tehát itt a gyurcsányi csapatjáték, ezúttal nem kampányaktivistákkal, hanem miniszterekkel.) De az, ami tegnap délutánig e tanácskozásról az előzetes információkból és a kormányfő nyilatkozataiból kiderült, nem elegendő ahhoz, hogy elvonja a figyelmet a Fidesz „botránytémájáról”, a máig tisztázatlan őszödi ingatlanszerzésről.
A kabinet munkaszervezési kérdésekkel foglalkozott, a miniszterek beszámolója után a kormányfő feladatokat jelölt ki – hallhattuk a mindenféle értelemben hazai pályán szereplő Gyurcsány Ferenctől, aki az eszmecsere szünetében a megjelent, hírekre éhes újságíróknak sokadszorra tartotta meg konkrétumokat nélkülöző előadását az igazságosabb, gyarapodó Magyarországról. Azt is jelezte, a tárcavezetők nem rendezhettek kívánságműsort, amiből arra lehet következtetni, hogy a miniszterelnök szeretné elejét venni a parlament elé jogszabálysértő késlekedéssel benyújtott költségvetési javaslat szétbombázásának. Ez lesz az egyik első nagy próbatétele. Ha az elszánás komoly, az is érthetővé válik, miért nem sikerült a sok új arc között legalább egy, a politikán túli világban vitathatatlan tekintélyű és egyben a széles nyilvánosság által is ismert nagy nevet megnyernie miniszterként kormánya számára. A Medgyessy-kormány nyomasztó öröksége és a Gyurcsány– Draskovics-féle szigorú, neoliberális elveket követő költségvetési javaslat kötött, konfliktusokkal terhes pályát jelölt ki az egyes minisztériumoknak. Más nem marad felhajtóerőként a koalíció számára, mint a miniszterelnök oly sokat emlegetett lendülete, ami azonban egyelőre a kormány irányvonalát módosító valódi politikai fordulat helyett hangzatos nyilatkozatok és látványos médiaszereplések özönében, valamint az MSZP hatalmi erővonalainak átrajzolásában merül ki. Az informális kormányülés történései közül a Magyar Nemzet diszkriminálásáról szóló döntés sem tekinthető új elemnek; Gál J. Zoltán államtitkár úrnak ebben nagy kormányzati tapasztalata van.
Melldöngető nagyotmondás, papagájként ismételt lózungok az egyik oldalon, az őszödi ingatlan ügyét napirenden tartó ellenzéki akció a másikon. Médiaeseményre médiaesemény a válasz. Gyurcsány Ferencnél, a megannyi vagyontárgy után a szocialista pártot és a kormányt is privatizáló balatonőszödi házigazdánál a show egyelőre megöli a politikát.