Iskolaalma

S z a b a d E u r ó p a

Tisztújítottak a szocialisták. Válságkongresszusuk második felvonásában a csúcspozíciókat illetően egyúttal erőteljes fiatalítás is zajlott. Egyes újságok életkor szerint vetették össze a régi és új pártelnökséget, azt próbálva vulgárstatisztikailag bizonyítani, mekkora lendületben van az MSZP. (Zuschlagot persze nehéz volna e téren felülmúlni.) Tényleg meghökkentő a gerontokráciához szokott szemnek, hogy a kakukktojás Szekeres Imre a korelnök. Ám a figyelmesebb szemlélő a vesztesekre is ügyel. Itt van például Csabai Lászlóné lakásügyi biztos, nyíregyházi polgármester, „a mi Jutkánk”. Őt már egyszer kormányzatilag megalázták, amikor az ígéretek ellenére sem lett miniszter – most meg a pártpikszisből is kipottyant. Tényleg csupán nemzedéki háború zajlik az MSZP-ben, vagy egyfajta tisztulási folyamat is, amúgy haladó módra? Elkezdtek volna lassan, de biztosan megválni azoktól a kipróbált káderektől, akik kínosak az új, igazságosságot szajkózó szocdem kirakatnak?
Csabainéról érdemben legutóbb akkor hallhattunk, amikor lakásügyi biztos létére eszeveszettül elkezdett gyarapodni családja lakásállománya. Nyíregyháza kisebb város Budapestnél, így nem tudtuk meg, Csabainé is hajlandó-e ingatlanspekulációs tanácsokat adni a kevésbé élelmeseknek, miként a zseniális befektető, Demszky Gábor ajánlotta isztriai vonatkozásban. Most, hogy a Gyurcsány-kormány gyakorlatilag kivonult a bérlakásépítésből, a fiatalok lakáshoz jutásának kedvezményét pedig minden bizonnyal alkotmányellenes önkénnyel harminc évben vonta meg (még a KISZ-korhatár is 35 év volt), lakásügyi biztosra talán nincs is tovább szükség. Csabainé tehát Krúdy városa felvirágoztatásának szentelheti minden felszabaduló energiáját. Mondják, nincs is hiány lokálpatrióta megnyilvánulásokban: legutóbb például egy templomban látták a polgármester asszonyt ősi magyar himnuszokat énekelni. (Nem lesz ebből neki valami baja az övéi között? Sebaj, majd megvédi a hívő tagozat.) Viszont ha lokálpatrióta kérdésfelvetésnek számít az is, hogy a nyíregyházi lurkók vajon kapnak-e a nagyszünetben iskolatejet, akkor a kép már kicsit szemcsésebb.
A helyi Fidelitas-csoport a minap sajtótájékoztatót tartott az ügyben, emlékeztetve a kínos tényre: az Orbán-kormány idején minden diáknak jutott a városban két deci tej vagy kakaó. Aztán erre valahogy nem lett már kakaó. A tejügyminisztérium az idén, a kormányzás harmadik évében végre nekidurálta magát, rendeletet hozott, s az ország ezerkilencszáz településén fel is elevenítette az önkormányzat ezt a már-már feledésbe merülő népszokást. Nyíregyházán nem. Ott sokallta a városvezetés erre a nyolcvanmilliót (kellett a bukdácsoló futballcsapatnak meg repülőnapra), holott a gáláns unió utófinanszírozással visszaadná az összeg jó részét. A nyírségiek tanultak az országos happeningkultúrából: szépen szemléltették a sajtónak, hogy a harmincforintos tejesdobozból 15,39 forint volna az állami és uniós támogatás, 14,61 forint az önkormányzati önrész. A busásan szponzorált focira utalva hozzátették: nem elég a cirkusz – kenyér is kell…
Mindez sajnos nem volna szenzáció, ha Csabainé az iskolatejet nem akarta volna gálánsan iskolaalmával pótolni. Szabolcs-Szatmár-Bereg megye székhelyén, az alma hazájában! Képzeljük el az almáskertek gazdáit, amint a gyerek hazavisz még egy almát, pedig már az otthonit sem tudják eladni. Tengerbe a vizet… A parlamentet is megjárt ötlet persze már ott megbukott, hogy az unió az iskolatejet népélelmezésnek tekinti, a gyümölcsfogyasztást meg nem. Majd jönnének az iskolaszőlővel meg az iskoladinnyével is! – méltatlankodott a minisztériumi illetékes.
Ám a polgármester asszony vonzalma a föld és az ingatlanok iránt csak annak meglepetés, aki nem olvasta Pesti Tibor A mi Jutkánk című könyvét. A szerző Csabainénak kampányolt, aztán összekülönböztek, és kitálalt. Tényekkel, dokumentumokkal. A fél éve megjelent művet Nyíregyházán nem terjesztik; viszont perről sem tudni. De tán olvasták a Köztársaság téren, s elhűltek, mi folyik szocialista városvezetés címén a keleti végeken. S Csabainé elveszíthette hitelét az otthonadó pártban is: kipottyant az elnökségből. Azt mondták neki, mint a kocsmában: hitel – alma.