Háryjánosok

A híres nagyotmondó obsitos alakját létező személyről mintázta írója. Garay hetvenkedő Háry Jánosának – amint a poroszok Münchhausen bárójának is – jellemző tulajdonsága, hogy szeret lódítani. Ebben, de csakis ebben hasonlít egyik-másik magas pozícióban lévő, szocialista politikusunkra. Gyurcsány Ferenc tudomásunk szerint nem volt katona, de olykor olyan színes szubjektivitással mesél fiatalabb éveinek történéseiről, mint azok a jól ismert kocsmai öregfiúk, akik véget nem érően tudják sorolni néphadseregbeli hihetetlen kalandjaikat. A különbség köztük, hogy utóbbiak nem keresnek olyan jól sztorijaikkal, mint az előbb iparmágnássá, majd miniszterelnökké lett egykori kiszista.
A katonás hasonlat természetesen azért kívánkozik ide, mert az utóbbi napok legfontosabb belpolitikai – mondhatni: történelmi – eseménye a sorkatonaság megszűnése Magyarországon. A kiegyezés utáni évben, 1868-ban bevezetett intézmény végnapjait sajnos a kormány álságos magatartása nemhogy ünnepélyessé, de még az alkalomhoz illő komolyságúvá sem tudta tenni. Az még hagyján, hogy a média által kellően felhabosított köztéri centivágásokról, majd a végén a Szépművészeti Múzeumban rendezett búcsúfogadásról egyetlen kormány közeli lótifuti sem hiányzott, csak a történet főszereplőjének számító leszerelő sorkatonákat nem lehetett látni a svédasztal körül, de az egész propagandacirkusz mögött egy alapvető, durva hazugság vonul végig.
Azt már kezdjük megszokni, hogy a szocialisták, beteges ötletszegénységük okán, egyre-másra lopkodják az előző ciklusban kormányon volt, jelenleg ellenzékben lévő fiatal demokraták bevált ötleteit, hogy papagáj módjára ismételgetik az ismerősen hangzó nevű terveket (miközben pénzt nem tesznek mellé a költségvetésben), de hogy nyilvánosan a fordítottjává hazudjanak egy bárki által ellenőrizhető tényt, az még újdonságnak számít. A szóban forgó tény az, hogy 2000-ben a Fidesz által indítványozott, a sorkatonaság megszüntetésére irányuló határozati javaslatot az Országgyűlés kilencvenszázalékos többséggel elfogadta, ez óta tehát egyszerűen hazugság, amit például a jelenlegi szocialista hadügyminiszter a tévé nyilvánossága előtt is képes szemrebbenés nélkül állítani, hogy tudniillik a Fidesz a sorkatonaság mellett van, míg ők természetesen ellene vannak… Ha a valóságos különbséget nézzük a két párt elgondolásainak komolysága közt, akkor mindennél beszédesebb, hogy a Gyurcsány-kormány, miközben az alkotmányt megkerülve ad hoc intézkedéssel szélnek eresztette a sorkatonaságot, a hivatásos hadsereg fenntartásához szükséges pénznek csupán a töredékét állította be a jövő évi védelmi költségvetésbe.
Gyurcsány és Juhász nevű háryjánosaink – figyelmet érdemlő stílusérzékkel – épp a Hősök terét és a bakabúcsúztató ünnepséget találták alkalmas helynek és időnek arra a színpadias bejelentésre, miszerint 2005. március 31-ig „hazahozzák katonáinkat Irakból”. Feltéve, hogy a folyvást gáncsoskodó ellenzék nem akadályozza meg ebbéli szándékukat. Azonban ez az inkább a Kész átverés show-ba illő akció sem más, mint jókora lódítás. A Fidesz (és a formálisan még ellenzékinek számító MDF) ugyanis a jövő márciusi kivonulás helyett már elég régóta az Irakban szolgáló magyar katonai kontingens ez év december 31-i visszavonása mellett kardoskodik.
Ha egyszer majd az itt névvel szereplő politikusok megöregszenek, és az akkori fiataloknak e nagy idők nagy tetteiről mesélnek, egy szavukat sem kell elhinni.