A világóceán, mint a legjelentősebb széncsapda
„A sarkvidéki tengeri ökoszisztémák gyorsan változnak. Egyes élőhelyek jelentősége szénraktárként megnőhet a jövőben, ezzel szemben más élőhelyeket a felmelegedés, a jégveszteség, az erózió és a fokozódó emberi terhelés jelentősen meggyengíthet. Sokkal jobban meg kellene értenünk ezeket a rendszereket, ám addig nem várhatunk, amíg minden bizonytalanság tisztázódik még azt megelőzően, hogy védelem alá vennénk a leginkább veszélyeztetett és szénben gazdag élőhelyeket” – mondja Nadescha Zwerschke, a tanulmány vezető szerzője és az Aarhusi Egyetem Biológiai Tanszékének munkatársa, akit az Eurekalert tudományos hírportál idéz.
Az úgynevezett kék szénnel kapcsolatos klímavédelmi-szakpolitikák eddig elsősorban a trópusi és mérsékelt övi régiók tengerparti vizes élőhelyeire – így például például a mangroveerdőkre, a szikes mocsarakra és a tengerifű-mezőkre – összpontosítottak.
A sarki rendszerek annak ellenére is ritkán kerülnek a figyelem középpontjába, hogy az Arktisz és az Antarktisz óceánjai a világtenger mintegy ötödét teszik ki, és az éghajlatváltozás által leginkább érintett régiók közé tartoznak.
Az áttekintő tanulmány számos olyan sarki élőhelyet és folyamatot azonosított, amelyek potenciálisan igen jelentősnek számítanak a szénmegkötés szempontjából; ilyenek többek között az arktikus szikes mocsarak, a moszaterdők, a fitoplankton, a jéghez kötődő algák,de az ezeket a területeket jellemző fjordok, továbbá a selfvidéki és a mélytengeri üledékek is.
E rendszerekkel kapcsolatban a tudósok azonban még mindig nem rendelkeznek megbízható becslésekkel sem a kiterjedésüket, sem az általuk megkötött szénkészleteket tekintve, továbbá arra nézve sem rendelkeznek egzakt ismeretekkel, hogy hosszú távon mekkora lehet a szénmegkötő kapacitásuk.
Az viszont ténykérdés, hogy a legnagyobb természetes szénmegkötő rendszer maga a világóceán, ami a légkörbe jutott szén (elsősorban a szén-dioxid) mintegy ötven százalékát köti meg, elsősorban a növényi plankton (a fitoplankton), másrészt pedig a tengeraljzatba való becsapdázódás útján.
