Az Európai Unió energiabiztosi pozíciójáért induló Kovács László elég „látványos” kudarcot vallott a meghallgatás során. Brüsszeli képviselőként hogyan látja Kovács esélyeit? Menekülési útvonal számára a vám- és adóügyi poszt?
– A kinevezés körüli bonyodalmakat igen sajnálatosnak és szerencsétlennek tartom, amely komoly tekintélyveszteséget okoz Magyarországnak. Egyes vélekedésekkel ellentétben a kialakult helyzetért nem terheli felelősség José Barroso urat, az Európai Bizottság elnökét, hiszen nem ő tehet arról, hogy a személyi kérdéseknél az Európai Bizottság igényei helyett hazai politikai érdekek vezérelték a magyar kormányt. Egyértelmű, hogy a kinevezéssel egyben olyan politikai ellenfelektől is meg kívántak szabadulni a döntéshozók, akikről úgy gondolták, zavarják itthoni törekvéseiket. Ma ott tartunk, hogy ha különösen problémás esetekről esik szó Brüsszelben, akkor az elsők között említik a magyar biztosjelölt nevét.
– Mi lehetne a megoldás?
– A tanulságok levonása után a kormánynak olyan személyt kellett volna megjelölnie Barroso úrnak, aki minden szempontból alkalmas erre a posztra.
– Ebből a kínos helyzetből mennyit érzékelnek az EP magyar képviselői?
– Sokat. Igencsak kellemetlen, hogy uniós képviselők tőlünk kérnek magyarázatot arra, Magyarország miért épp egy olyan személyt jelölt az Európai Bizottságba, aki nyilvánvalóan nem szakértője a kiszemelt területnek.
– Ön az Európai Parlamentben hazánk felzárkóztatásáért is felelős. 2002 októberében az Európai Bizottság a csatlakozás előtt álló tagállamokkal, így velünk is, kétoldalú egyezményben rögzítette, hogy be kell építeni a kormányzati politikába az Európai Unió társadalompolitikai, szociálpolitikai és környezetvédelmi alapelemeit. Mennyire sikerült teljesítenünk a vállalt kötelezettségeket?
– Annak érdekében, hogy az új és régi uniós tagállamok közötti különbségek mielőbb megszűnjenek, úgynevezett szolidáris politikát működtet az Európai Unió. Az erre vonatkozó közös politikai elhatározásokat éves akciótervekben kell rögzíteni. Ugyanez érvényes a szociálpolitika területére is, ahol éves jelentések értékelik, hogy az adott ország mit teljesített abból, amit vállalt. A nemrég közzétett jelentések ismeretében sajnos azt kell mondanom, hogy Magyarország e tekintetben is elmarasztalást kapott, a jelenlegi hazai tendenciák ugyanis nem a szociális különbségek csökkenésének irányába mutatnak.
– Erre vonatkozóan konkrét adatokról is be tud számolni?
– Ennek a tendenciának, sajnos, jó néhány kézzelfogható jele van. Egy mai magyar háztartásnak például arányaiban lényegesen többet kell költenie lakásfenntartásra, mint egy átlagos uniós családnak. Míg egy belga háztartás bevételeinek mindössze öt százalékát fordítja rezsiköltségekre, addig Magyarországon ez az arány a KSH adatai szerint 22 százalék. Ez a lakhatás költségeiről is elmondható: míg egy belga család lakhatásra és lakásfenntartásra jövedelmének csupán huszonhat százalékát fordítja, addig ugyanez Magyarországon eléri az ötven százalékot. Az adatok jól szemléltetik, hogy miközben a közüzemi díjak esetében hazánk lassan elérte a nyugat-európai szintet, addig a bérek tekintetében továbbra is igen jelentős a lemaradásunk.
– Hogyan tudják leszorítani a közszolgáltatási díjakat a régebbi uniós tagállamokban?
– Érzékelhető különbségek vannak az egyes országok között, Franciaországban például az állami kézben lévő gázművek csökkenteni tudták mind a közületi, mind a lakossági árakat. A különböző példák alapján egy biztos: annak ellenére, hogy a közös uniós célt a díjak leszorítása jelenti, Magyarországon az átlagos inflációt lényegesen meghaladó mértékben emelkedtek idén is a rezsiköltségek, amit az Európai Unió igencsak kifogásolt legutóbbi értékelésében.
– A foglalkoztatáspolitika területét illetően is intőt kaptunk?
– Igen. Az uniós célkitűzés szerint minden országnak úgy kell átalakítania az adórendszerét, hogy minél több új munkahely jöhessen létre. Ezt nemcsak a munkanélküliség leszorítása indokolja, hanem az is, hogy elöregedő társadalmakban élünk. Egyre kevesebben dolgoznak, márpedig ha ez így folytatódik, akkor a szociális kiadások oly mértékben megnövekednek, hogy annak már nem lesz meg a fedezete. A foglalkoztatottság növeléséhez azonban alapvetően meg kell változtatni a hazai kis- és középvállalkozások gazdasági környezetét, hiszen új munkahelyek elsősorban itt jöhetnek létre. A GDP jelenlegi növekedése azt jelzi, hogy számos, magyarországi gyártóegységgel rendelkező multivállalat jól teljesít. A munkahelyek nyolcvan százalékát jelentő kis- és középvállalkozások ugyanakkor továbbra is szenvednek: egyik napról a másikra élnek, miközben egyre többen csődbe mennek. Annak ellenére, hogy a kisvállalkozások vegetálása jól nyomon követhető a foglalkoztatottság csökkenésén, a kormány a jövő évi költségvetésben sem kíván változtatni ezen a folyamaton: 2005-ben mintegy százmilliárd forinttal emelkednek a vállalkozások adóterhei. Míg az Orbán-kormány négy év alatt hét százalék feletti értékről 5,6 százalékra vitte le a munkanélküliség arányát, a szocialistáknak sikerült megfordítani ezt a kedvező tendenciát, és mára a munkanélküliek aránya ismét eléri a 6,1 százalékot.
– Versenyképességünk növeléséhez folyamatosan megújuló tudásra is szükség van, ám a jövő évi költségvetés reálértéken kevesebbet szánna oktatásra és kutatásra, mint idén.
– A rugalmas képzési rendszer kialakítása helyett most azt láthatjuk, hogy az állam egyre inkább kivonul a kutatás területéről, és folyamatosan csökkenti az oktatásra fordítható pénzeket. Jelenleg ott tartunk, hogy már az Európai Unió is megfogalmazta hazánkkal szemben támasztott elvárását, amely mielőbbi irányváltást tart szükségesnek ezen a területen.
– Az Európai Unión belüli szabad munkaerő-áramlás kérdésében milyen előrelépések várhatók jövőre? Az uniós statisztikai adatok ugyanis nem igazolták a régebbi tagok félelmét, amely szerint a csatlakozó országokból majd áradatszerűen érkezik az új munkaerő.
– Ezek valóban eltúlzott félelmek voltak. Jelenleg azon dolgozunk, hogy a most érvényben lévő szabályokat egy év múlva vizsgálja felül az Európai Unió, és amenynyiben lehetőség nyílik rá, úgy oldja fel a még meglévő korlátokat. Nekünk is érdekünk, hogy a fiatalok könnyebben tudjanak tapasztalatokat és ismereteket szerezni az unió más tagállamaiban.
origo.hu
Tankcsapda: íme a harmadik tag: „Ő az igazi”
