Némi összetűzés alakult ki tegnap Brüsszelben Condoleezza Rice biztonsági emberei és a belga illetékesek között, amikor ez utóbbiak a sajtót közelebb engedték az amerikai külügyminiszterhez, mint annak kísérői szerették volna. Bár az esetből messzemenő biztonságpolitikai következtetéseket nem lehet levonni, azt mégis tökéletesen szimbolizálja, hogy az Egyesült Államok és európai szövetségesei között a hangulat fagyos, és mikroszinten kitűnő alkalmat ad a forrófejűek közti kakaskodásra. Hiába a szívélyes gesztusok, mintha az iraki háború megkezdése óta minden látszatpolitizálás ellenére sem sikerülne ismét valódi érzelmekkel felfűteni a transzatlanti relációt.
A NATO-t természetesen viszi tovább a lendület. A külügyminiszteri és az azzal párhuzamosan Nizzában megtartott védelmi miniszteri értekezleten még a gyakorlati kérdések dominálnak, így az afganisztáni misszió, illetve a Kabulon túlra merészkedő tartományi újjáépítő csoportok munkája, valamint a szövetség nyáron kezdődő iraki kiképző programja. A nagy álom, a közös képességfejlesztés eredményessége azonban még mindig messze, a jövő ködében rejlik; egyesek szerint az sem elképzelhető, hogy elérhetetlen messzeségben. Bár gyakorlati értelemben egyelőre nem zárja ki a NATO továbbéltetését, Nyugat-Európában egyre erősödnek a hangok, amelyek a védelem kérdését inkább az Európai Unión belül rendeznék. Mivel a képességfejlesztés szorosan összefügg a védelmi beszerzések és a védelmi ipar helyzetével, az EU gazdasági megfontolásai sem abba az irányba ösztönzik a tagállamokat, hogy az amerikai kooperációt keressék. Hiába voltak megosztottak a szövetség európai országai az iraki háború idején, az EU bővítése még a korábbi Amerika-barátokat is konvergenciára sarkallja. Márpedig az összetartás tengelyét Berlin és Párizs irányítja, ahol nagyon is másként gondolkodnak a transzatlanti jövőről, mint amire a NATO-központban bájolgó politikusok engednek következtetni.
Arra, hogy valami végérvényesen elszakadt, Rice doktor egyik legfontosabb mondanivalója világít rá: Bush külügyminisztere arra kérte az európaiakat, hogy ne függesszék fel a Kínával szemben 1989 óta érvényben lévő fegyverembargót, mert „aggályaink vannak a térségbeli katonai egyensúllyal, a technológiával, illetve annak továbbadásával kapcsolatban”. Márpedig ha ebben a stratégiai kérdésben nincs egyezség, akkor Amerikai és Európa biztonsági érdekei valóban elágaztak.
origo.hu
Szívszorító, ahogy a szegedi sztársebész az utcán segít a rászorulóknak
