Csalás miatt keres a budapesti rendőrség egy férfit, aki a Magyar Államkincstár egyik nagyvállalati alszámlájáról csapolt le hetvenkilencmillió forintot. Az elkövető két pénzintézetben nyitott egy-egy magánszámlát, és ezekre utaltatta át az említett összeget – mint ahogy erről már lapunkban beszámoltunk. Azóta a Magyar Nemzet megtudta: a mindeddig ismeretlen, de a pénzintézetek ipari kamerái által megörökített fiatalember mielőtt akcióba kezdett volna az állami közműcég vagyona ellen, egy hónapig pihentette a meghamisított személyi igazolvánnyal megnyitott számláit. Pontosan ismerte ugyanis a banki belső szabályokat.
*
Az illető lopott személyivel még az előtt ment be a bankba számlát nyitni, hogy az igazolvány szerepelt volna a keresett dokumentumok listáján, így az ügyintézőt megtéveszthette a fénykép egyszerű kicserélésével. Azt is tudta, hogy a friss számlákon a bankosok harminc napig fokozottan figyelik a pénzmozgásokat, és ha rövid időn belül jelentősebb tétel érkezik rájuk, akkor gyanút foghatnak. A neve elhallgatását kérő informátorunk az átutalási megbízás szakszerű kitöltését tartja a leginkább figyelemre méltónak. A fotókon rövid körszakállt, fémkeretes szemüveget s a rendőrök szerint vélhetőleg parókát viselő férfi az állami nagyvállalat számláját vezető intézménybe olyan jól sikerült okmányt küldött, amely valamennyi azonosítási ponton egybevágott az eredetivel. Ilyet csak az képes előállítani, aki ismeri a tranzakcióra valóban jogosult ember nevét, aláírási szokásait és a kitöltés egyéb, egyedi formai kellékeit. A gödöllői és a XVII. kerületi pénzintézetek fiókjaiban – ahol a csaló negyvennégy-, illetve harmincötmillió forintos megoszlásban egy órán belül felvette számláiról a saját maga által átküldött pénzt – az alkalmazottak már mindenben szabályosnak látszó ügyletet teljesítettek a kifizetéskor.
Lapunk érdeklődésére ennek az ügynek a részleteiről nem kívánt nyilatkozni Bodnár Zsolt, az eljárást lefolytató Budapesti Rendőr-főkapitányság (BRFK) nyomozó főosztályának vezetője. Az átutalási csalásokról szólva azonban elmondta: a BRFK-n egy évben általában húsz-harminc között mozog az ilyen esetek száma. A tízmillió forint értékhatár alatti tranzakciókat a kerületi kapitányságok vizsgálják. Az illetéktelen átutalások nyolcvan-kilencven százalékát vitatkozó, pereskedő, de a bírói döntést kivárni nem szándékozó üzlettársak követik el, megpróbálván egymást kijátszani, vagy a cég valamelyik dolgozója akarja ily módon megrövidíteni munkaadóját. A csalásnak ezen a fajtáján kívül létezik még a sokkal nehezebben felderíthető és veszélyesebb jogellenes pénzátirányítás, amikor hierarchikusan szervezett bűnözői csoportok fejik meg egy-egy cég vagy más intézmény számláját. Ez mindig külső behatolás, de szükségszerűen lennie kell egy bennfentes súgónak vagy tippadónak akár a bankban, akár a vállalkozáson belül. A BRFK-n jelenleg négy-öt ilyen bűnszervezet működéséről tudnak a fővárosban és környékén. A banda tagjai nem ismerik sem egymást, sem a vezetőket. Mindenki a rá kiszabott feladatot végzi el. Tudatosan keresik a banki dolgozók társaságát, ismeretséget kötnek velük, a bizalmukba férkőznek, aztán vagy fondorlattal szednek ki belőlük bizalmas információkat vagy vesztegetéssel. A munkamegosztásban egyesek a hamis okmányokat szerzik be, mások felkutatják a hajléktalanokat, akik hajlandók az irataikat átadni, netán részt venni a csalási művelet valamelyik mozzanatában. Van, aki felveszi a pénzt, és a mobiltelefonjára kapott utasításnak megfelelően továbbadja.
Ma már nem számítanak kirívónak a tízmillió forint feletti, a százmilliót el nem érő pénzmozgások a cégek között. A bűnözők igazodnak ehhez a felső értékhatárhoz. Nem mohók, mert tudják, ha feltűnően sokat akarnának leemelni, az ügyintéző nem teljesítené az átutalási megbízást, s értesítené a számlatulajdonost. Sok bankban ezt egyébként minden esetben megteszik, ha az összeg eléri a cég vezetőségével együtt előzetesen megállapított limitet. Ám a csalók éppen ezt a belső információt becsülik a legtöbbre. Az előzetesen megállapított plafonhoz csak közelítő, formailag tökéletesnek látszó átutalás nagy valószínűséggel átmegy még a szigorú ellenőrzésen is a napi forgalomban. Bodnár Zsolt szerint a rossz értelemben vett banki rutin könnyíti meg a legjobban a csalók dolgát, valamint a sietség: a pénzintézet nem akar az üzleti élet kerékkötője lenni.
A Budapest Bank valamennyi egymillió forintot elérő átutalást kontrollál, az ügyintéző telefonon felhívja a vállalkozás vezetőjét, és megkérdezi tőle, teljesíthető-e a megbízás – mondta lapunknak Fialka György, a bank biztonsági főnöke, aki az iparággá növekedett okmányhamisítást véli a legnagyobb veszélyforrásnak. A professzionális hamisítók teljes körű dokumentációt képesek gyártani, legyen bár szó egy emberről vagy egy cégről: telefonszámlát, személyi igazolványt, munkáltatói igazolást, meghatalmazást, cégkivonatot, bármit. Egyre jobb kivitelben készülnek a valódit tökéletesen utánzó okmányok, de éppen ez ösztönzi a banki szakembereket is a minél nagyobb biztonságra. Lényeges a pénzintézetek egymás közötti információcseréje – bevonva ebbe a rendőrséget is – egy-egy új csalási trükkről és a gyanús műveletekről.
Ellenőriz a pénzügyi felügyelet. A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete (PSZÁF) fogyasztóvédelmi szempontból szúrópróbaszerűen ellenőrzi a kiválasztott bank egy-egy tranzakcióját – tudtuk meg Binder Istvántól, a felügyelet szóvivőjétől. A PSZÁF munkatársai ilyenkor megvizsgálják, hogy a bank szabályszerűen hajtotta-e végre a pénzforgalmi és kezelési feladatokat.
A felügyelet más módon is igyekszik védeni a betétesek és a számlatulajdonosok érdekeit. A szakemberek áttanulmányozzák a pénzintézet szerződéseit, átvilágítják működését.
